V. rész

L.

Előrenyomakodtam a tömegben. Nem törődtem a lépteimet követő pillantásokkal, ahogy azzal sem, hogy pár lány igyekezett bepróbálkozni nálam. Ha nem küldi meg a pontos címet Lydia, könnyen hihettem volna, hogy eltévedtem. Mindenfelé őrült tinik szédelegtek. A garázshelyiségből nyíló udvar teljesen elkápráztatott. Rögtön egy hatalmas medencét láttam, amit neonkék sugarak tettek hangulatossá, a lassan fodrozódó vizet alulról lámpák világították meg, így olyan volt, mintha fénycsóvák kavarognának benne, mint valami kígyók. Útközben a kezembe nyomtak egy piros poharat, megszagolva kesernyés illat lopta magát az orromba, és az alkohol összetéveszthetetlen szagát éreztem meg. Belekortyolva fura íz maradt a nyelőcsövemben, de ahogy egyre többe és többet gurítottam le belőle a torkomon, egészen kellemes kezdett lenni az íze. A pina colada zsongító melegségében elfelejtettem minden korábbi rossz emléket, Harry mélyen bántó szavait, és a gondolataimban csak az alkoholnak, és a kellemesen tompító érzésnek szorítottam helyet. Éjfél körül járhatott az idő, amikor az udvar különböző pontjaira elhelyezett reflektorok felvillantak, és vad fényjáték vette kezdetét. A színek váltakoztak, én pedig lehuppantam a medence szélére, levettem a cipőmet és a zoknimat, finoman belemártva csupasz lábujjaim a jólesően hűvös vízbe. Jótékony könnyedség vette át a helyét a mellkasomban lüktető feszültségnek, és a felindultság, amit Harry szava váltott ki bennem, nyomban tovatűnt. Elmosolyodtam, ahogy eszembe jutott Alice. Elképzeltem, hogy holnap – szombaton – kibérelünk egy hotelszobát, bor iszogatunk, lefejtem róla a pántos felsőjét, majd a csipkemelltartóját, és vágyott kábaságban szeretkezünk. Magam előtt láttam az arcát, ahogy fölém hajol, nedves ajka csókot hint az arcomra, az állát a borostámhoz dörgöli, én pedig lehunyom a szemem, és apró nyögések kíséretében élvezem a játékát. Aztán felnézek rá, szerelmesen és mélyen eltelve, de amint ez megelevenedett előttem, eltűnt Alice arca, és a helyére Harryé furakodott. Rémültömben felvetődtem a jéghideg csempekőről. Furcsán fagyos szél támadt a közelben, megborzongva összefontam a testem körül a kezem, megrémültem saját magamtól. Mi ez az egész? Harry… Alice… mintha akaratlanul is összeolvadnának, harcolnának az elmémben, és minduntalan Harry nyerne. Az ő arca jelent meg előttem. Eltántorogtam a teraszajtóig, de ott elemi erővel rohant meg a szédülés.

– Én nem bírom… – motyogtam, közel állva az ájuláshoz, amikor forró érintést éreztem a kézfejemen, és a rosszullét helyét átvette a szívdobogtató izgalom. Ahogy a tekintetem felvezettem a fehér pólón, ami szinte kibökte a szemem, végigfutott a kulcscsontján, Harryt láttam magam előtt. Valamivel józanabbul festett, de még ugyanolyan becsiccsentett volt, mint amikor ott hagytam a szobában azzal a riban… lánnyal.

– Nem tesz jót neked az alkohol – jegyezte meg csúfondáros éllel a hangjában. Felhorkantam.

– Ahogy neked sem – kacsintottam rá. A karommal átöleltem a nyakát, mire egész testében megdermedt.

– Mit csinálsz? – kérdezte kerekre tágult szemekkel, miközben próbálta lefejteni a kezeimet magáról, de én megfeszítettem az izmaimat, és szórakoztam, ahogy durcásan igyekezett eltávolítani engem a közeléből. Igencsak kevés sikerrel. Abban a percben fogalmam sem volt, mi ütött belém, egyszerűen szükségem volt valaki közelségére. Vagy inkább Harryére? Erre a kérdésre még önmagamnak sem merészeltem válaszolni. Túlságosan fájó volt a tudat, hogy talán… talán…

– Lou, mi a baj? – szakította félbe a gondolatmenetemet Harry. A kézfejével végigsimított az arcomon. Perzselő hő lobbant a bőrömön.

– Égsz… – hajtotta le a fejét. – Gyógyszert kéne bevenned! – motyogta meglepően utasító hangon, de én eleresztettem a fülem mellett a felszólítását.

– Dehogy – ellenkeztem. – Most én jöjjek azzal a dumával, hogy nem vagy az apám, Harry?

– Nekem okom volt rá, Louis. Okom.

– Mégis miféle? – kérdeztem. Harry tágra nyílt szemekkel bámult rám, finoman felvont szemöldökkel. A pillantásom okvetlenül az ajkára tévedt, pedig esküszöm, meg sem fordult semmi a fejemben… komolyan. Nekem ott van a szerető jegyesem, Alice, aki mindig a kedvemben jár. Nála nagyobb boldogság nincs az életemben, és úgy érzem, ő minden jó élő, valós megtestesítője. Harry… ő… csak egy srác az egyetemről. Nem több. Miközben igyekeztem meggyőzni magamat, Harry olyat tett, amitől görcsbe rándult a gyomrom. Nem kellemetlenül, sokkal inkább bizsergetően. Jólesően. Jótékony melegség áramlott végig az ereimen. A testem tűzben égett. A hátam az üvegajtó keretének nyomódott, ahogy lépett egyet előre, ezzel beszorítva engem a bejárat és a teste közé. Az ajkán kiszökő forróság a nyakamat legyezte, és a testem automatikusan reagált: azonnal libabőrös lettem. De úgy, mint életemben még soha… Az ajka… vagyis… a szája… jézusom… egyetlen centire volt az enyémtől, már kezdtem a bőrömön érezni, de a varázs rögtön megszakadt, amikor egy testes alak Harrynek szaladt, ezzel együtt leöntve bennünket a poharában található alkohollal. Mindketten káromkodva ugrottunk félre, és átkoztuk a percet. A dagadt ürge egyetlen cseppnyi megbánás nélkül tántorgott tovább. Nem sokkal később már egy bokor tövébe okádott, én meg áldottam az égieket, hogy nem korábban jött ki belőle mindaz, amit szegény növény tövébe pusztított.

– Menjünk be, jó? – markolt rá Harry a kezemre, de kezdett visszatérni belém a józan ítélőképesség. Gyorsan elrántottam, megrázva a fejemet. A fürtjeim ide-oda himbálóztak.

– Még csobbanni akarok – mentettem ki magamat egy tökéletes érvvel, így nem kellett megbántanom őt. Harry egyértelműen a tudtomra adta ezekkel az apró, kis gesztusaival, hogy benne lenne akármibe. Ha nem többen, egy kalandban tuti. Nekem ott volt Alice. Ezt az egy mondatot annyiszor ismételtem, kántáltam magamban, mint egy litániát. Ez tartotta bennem a rendületlen elszántságot. Különben már megtörtem volna. Az orromban őrizve Harry illatát, kissé elszomorodva léptem a medence széléhez, aztán belevetettem magam, és prüszkölve buktam fel.

– Te kis huncut – hallottam meg Harry akcentusos beszédét a lépcsők felől, majd egy pillanat múlva már ő is mellettem úszkált. A kezét a víz alá mártotta, finoman megcirógatva a derekamat.

– Hagyd ezt abba – dörrentem rá. Picit elvörösödött, de szerencsére semmi sértettséget sem láttam az arcán. Inkább csak furán közömbösnek tűnt, sőt, mi több… elhagyatottnak. Harry arca megfejthetetlen érzelmeket tükrözött, én pedig szerettem volna megvigasztalni, hogy mellette vagyok, de tudtam, hogy nem jelenthetek ki ilyesmit. Azzal minden ellenállásom a porba tipornám, és romba dönteném a rendületlen falam, ami szilárdan feszül a kis ördögöcske előtt a lelkemben, ami arra buzdít, hogy merjek élni. Legalább addig, amíg itt lakunk. Ha lejár a tanfolyam, és mindenki visszakerül a saját megszokott kis, rutinszerű életébe, újra átlagos lesz az élete. De én itt – ugyan még egy napja sem érkeztünk meg – máris nagyon… különlegesnek éreztem magam.

– Louis? – hajolt közelebb Harry. Vizes haja a szemébe lógott. Nedvesen sokkal hosszabb volt, természetesen kiegyenesedtek a tincsei, és ahogy az arca két oldalára tapad, meg egy a homloka szélén a szemébe lógott, jól festett. A szája kezdett lila lenni, mintha fázna, de nem kérdeztem rá.

– Bemegyünk? – tette fel újra a kérdést. Ezúttal biccentettem. Kimásztunk a medencéből, egy kicsit még kifeküdtünk a matracokra, és elvesztünk a félhomályos udvar kilátásában. Mindenfelé részeg tinik botladoztak. Hangos zene lüktetett. És ez még csak a buli kezdete volt…

H.

Lihegve bámultam Louis kerek kis seggét, ami csinosan feszült a fekete úszónadrágjában. Kedvem támadt letépni róla a ruhát, de erre nem volt alkalmam, sem pedig lehetőségem. Így kénytelen voltam a remek kilátás csodálatában fürdőzni egy kis ideig, amíg Louis úgy nem döntött, hogy elindul befelé megszárítkozni és felöltözni.

– Jövök én is – kiáltottam utána sietve, feltápászkodva a kényelmes fekvőhelyemről. A matrac visszanyerte eredeti alakját, s futólépésekben siettem Lou után. Beérve kisebb embercsoportokat láttam, de szerencsére a tömeg az udvaron volt jókora, bent sokkal nyugisabb volt.

– Felmegyek – közölte suttogva. Nem válaszoltam, helyette csak elszántan követtem.

– Mit csinálsz, Harry? – nézett vissza rám villámló szemekkel. Azokban a pillantásokban egy kis félelem is megült, jól láttam. Kitűnő megfigyelő lévén hamar kiszúrtam az ilyesmit. Pláne Lou-n.

– Megyek és felöltözöm – válaszoltam szélesen mosolyogva. Láttam rajta, hogy durcáskodik. Nagyon szórakoztató volt, ezért mellé siettem, és a fülébe suttogtam.

– Ott, ahol te… – kacsintottam rá. Futólépésben siettem fel, de visszapillantva csak azt láttam, hogy Louis bénultam bámul rám, megtorpanva valahol félúton.

– Felejtsd el, Harry – morogta. – Te és én… Szóval… külön szobában… Aztán irány vissza a buli… hogy minden jól süljön el – jegyezte meg sejtelmesen. Felébredt bennem a remény, viszont nem mutattam a jelét.

– Igenis, kapitány – tisztelegtem előtte. Louis… elmosolyodott. Őszinte, odaadó vigyor volt, a lelke mélyéről. Én is viszonoztam a gesztusát, és önkéntelenül átkaroltam a vállát. Először nagyon megfeszült, de hagyta, hogy így sétáljunk a szobaajtókig. Végül két egymás melletti hálószobába mentünk be. A sötétben tapogatózva kerestem a villanykapcsolót, de az istennek sem találtam. Valaminek nekiütközött a lábam, mire halkan – vagy talán a kelleténél hangosabban? (magam sem tudtam megállapítani) – felvinnyogtam, és a ruháim egy kupacban a lábam előtt landoltak. A következő másodpercben egyszerre több dolog is történt: a lábam nekiütközött egy kisasztalnak, az meginogott, és a rajta található tárgy elkezdett csörömpölve felém gurulni. Csak akkor bizonyosodtam meg arról, mi is az, amikor megéreztem a lábszáramra csorgó vizet. Virágok. Váza. A RUHÁIM… ordítottam gondolatban, de már mit sem ért. Eláztak. Tapogatózva kaptam értük, de egy halom csuromvizes ruhát sikerült felmarkolnom. Bőszen a padlóhoz vágtam, és kimasíroztam. Dühös voltam. Elképesztően dühös. Forró fejjel nyitottam be a mellettem lévő szobába. Eszembe sem jutott bekopogni. Vagy beszólni. Esetleg engedélyt kérni a benyitásra. Amint kinyitottam az ajtót, éles fény vakított el. Rögtön Louis arca került a szemem elé… a bőre hirtelen pipacsvörösre pirult. Végignézve rajta… nem csodáltam. Lou egy szál bokszeralsóban állt előttem. Ínycsiklandó látvány volt. Megvalósult álom. Beindult a nyálelválasztásom, és a vágy végigsugárzott rajtam. A hasam görcsösen összeszorult.

– Te…

– Harry… – nyögte a nevemet. – Mi történt? – ráztam meg a fejét. Jó terv az észhez téréshez, de nem elegendő – jegyeztem meg gondolatban szemtelenül.

– Nekimentem egy virágvázának, ami a kisasztalon volt odaát – magyaráztam.

– Oh – válaszolta. – Sajnálom. Majd kerítünk neked valami tiszta holmit – suttogta. A hangja egyre halkabbá vált. Zavarban volt. Feszengve próbálta magára húzni a ruháit.

– Lefekszem egy kicsit, szédítő az alkohol hatása – motyogtam. Kezdett eluralkodni rajtam a fáradtság.

– Egy percre én is, Harry. Valami fura történik velem – mondta. Én meg mindennél jobban reménykedtem benne, hogy az a „valami fura” egyedül csak én lehessek…

L.

Az alkohol hatása. Ez volt a bajom. Én… korábban sosem ittam ilyen tömény mennyiséget. A hatás elmaradhatatlan volt. Felöltözés után egyből elfogott a szédülés. Alig bírtam az ágyhoz tántorogni, máris erőtlenül hátravetődtem. Csupasz karom a Harryéhez súrlódott. Nem tudom, hogy ő érezte-e a köztünk feltámadó elektromos töltést, de engem úgy rázott meg, mintha szikra lenne.

– Bocs – suttogta szabadkozva, elég bizonyosságot adva számomra. – Ilyen ez a mai este – fordult oldalra, rám mosolyogva. Az arca mindössze néhány centire volt az enyémtől. Alkoholgőztől meleg lélegzete az ajkamat érte, de nem zavart. Ellazultam a közelségében.

– Tényleg lefeküdtél vele? – kérdeztem sok idő után, halkan. – Lydiával.

– Nem az én asztalom, Louis. Nem tudtam megtenni. A testem sem akarta, és az agyam se. A lelkemről nem is beszélve…

– Értem. Harry…

– Lou? – nézett rám csillogó szemekkel.

– Az első találkozásunkon nagyon bunkó voltam. Sajnálom. Én csak… beijedtem, mert van egy szörnyen rossz gyerekkori emlékem. Egy démoni élmény. Ennyi – leheltem. Minden erőmet bevetettem, hogy érződjön a hangomon a sajnálkozás.

– Semmi baj – mosolygott rám édesen. Tökéletesen fehér fogai kivillantak az ajka takarásából. – Elmegyek a mosdóba. várj itt meg – suttogta a hajamba, finoman közel hajolva. Beleremegtem. Többször is. – Pár percig néma csendben várakoztam. A szememet le-lehunytam, mert már nagyon kimerültnek éreztem magamat. Egyszer valami forró csapta meg a homlokomat, és felnézve Harryt láttam magam felett. Hátulról lopakodott a fejemhez. Az arc az enyém fölött volt, a szája a homlokomnál, a szeme az ajkamnál. Kihívóan bámult.

– Te… – nyöszörögtem rémülten. – Te mit csinálsz? – Piros, érdesen duzzadt ajka félmosolyra húzódott, az állán megfeszült egy izom. Jézusom, miért támadnak ilyen gondolataim? Alice… Harry… Alice… Harry… a nevek örvényszerűen kavarogtak a fejemben. Harry.

– Egyelőre semmi érdekfeszítőt – súgta semleges hangon, csitítva az elmémben dúló vihart.

– Jaj…

– Mi van, Lou? – nézett rám kerek szemekkel. A haja a járomcsontomat, a nyakamat, a kulcscsontomat simogatta. Újra és újra végigfutott a karomon és a hátamon a libabőr. Jó érzés volt, nem is akartam elűzni, tompítani. Forró bőre milliméterekre volt bizsergő ajkamtól. A kezem vad remegésbe fogott, és képtelen voltam belebámulni tágra nyílt, borostyánszín íriszébe. A benne kavargó vágyak örvénye megszédített. Lehunytam a szemem, érezve, hogy a száján kiszökő melegség egyre jobban beborítja az ajkamat. Abban a percben kivágódott az ajtó. Mindketten kifulladva, lihegve húzódtunk az ágy két ellentétes végébe. Harry hangosan, szaggatottan zihált. Én sem voltam nála különb helyzetben. Az ajtóban Lydia alakja bukkant fel. Hirtelen felforrt az agyam, de a szemében tomboló félelem különös ijedtséget ébresztett bennem.

– Valami baj van? – kérdezte Harry el-elakadó lélegzettel.

– Odakint… lövöldözés tört ki – zokogta a szavakat, és abban a percben összecsuklott. 

______________________________________________________________

Utólag is elnézést az adandó helyesírási hibákért, sajnos nem volt időm átnézni, de remélem, élvezhető volt! Nagyon várom a véleményeteket. Sok minden fog történni az elkövetkezendő részekben... Lesz itt minden! ;) *perverzvigyor* Köszönöm szépen a feliratkozásokat, kommenteket. <333 Sam xXx Szeretet!!!