2016. december 20., kedd

XIII. rész

L.
Harry szavai elringattak, és kellemesen olvadtam bele az ölelésébe. A fejemet a karjára fektettem, és addig hallgattam a lélegzését, míg eltompult a külvilág, és a helyét pihentető álom vette át. Mikor másnap reggel nyöszörögve nyitottam ki a szememet, zöld tekintetével találtam szemben magam.
– Jó reggel, szépségem – suttogta a bőrömbe hízelegve, és finom puszikkal lepte el a kulcscsontom menti részt. Beleolvadtam az érintéseibe, és a kezemmel felnyúltam, hogy az ujjaimat hosszú, göndör fürtjeibe fűzzem. Hálásan felmordult, és az arcát a vállgödrömbe fektette.
– Ma beszélek Nickkel – tűnődött hangosan, és a mutatóujjával apró köröket rajzolt a hasamra. – Megtudom, hogy mi a terve. – Élesen sóhajtott, és hátrafésülte rakoncátlan tincseit.
– Biztos?
Harry aprót biccentett.
– Teljesen. Muszáj kijutnunk – szorított a kezemre, és lerúgta magáról a takarót. Mikor megláttam meztelen, napbarnított testét, ahogy teljes pompájában tárul elém, és a szemem megakadt éledező férfiasságán, hörögve felnyikkantam. Harry fellökte magát, hogy elérje a sötétítőt, majd akkurátus mozdulatokkal széthúzta. A beáradó napfény melegében lustán hátradőltem az ágyra, és belesüppedtem a matracba.
– Öltözzünk fel – paskolta meg a mellkasomat. Habár nem volt nagy kedvem nekikezdeni a napnak, tettem, amire kért. Gyorsan magunkra kapkodtuk a ruhákat, és mikor kiléptünk a hálószoba ajtaján, furcsa csend fogadott mindkettőnket.
– Nick? – kiáltotta Harry. Vártunk pár pillanatot, majd edénycsörömpölés zaja szűrődött felénk.
– Ó, Harry – érkezett a nagybácsi hangja a konyha irányából. – Gyertek, gyertek! – kiáltott utánunk. Harry rámarkolt a kezemre, és elindultunk az étkezőbe.
– Tojásrántotta, bacon, paradicsom… – sorolta elhivatottan, és amint megcsapott a finom ételillat, a gyomrom azonnal figyelmeztetően korgott. Az, hogy Nick elégtételt akart venni azért, amit Blake tett Kimmel, érthető és elfogadható volt, de a jó bánásmódot még szoknunk kellett a sok fájdalom után, amellyel ok nélkül büntetett Harry ikertestvére. Volt alkalmam átgondolni a dolgokat, és alapos töprengés után minden értelmet nyert bennem. Fájó volt beismerni, de csak a szabadulást jelentettük Blake számára. Minden más nem számított.
– A mai nap a tiétek – sóhajtotta Nick. – Kate éjjel hazaérkezett az üzleti útról, úgyhogy Kimmel kiruccantak vásárolni. – Ahányszor csak felhozta a lányát, újjáéledt bennem a félelem, hogy mit fog tenni Harry, ha kiderül, van egy jegyesem és egy kisgyerekem, akik hazavárnak. A bűntudat könyörtelenül mardosott, de nem tudtam tenni ellene; hagytam, hogy elárasszon. Még jócskán abban az időszakban jártunk, amit a kurzus ideje ölelt körbe, úgyhogy valószínűleg senkinek sem tűnt fel, hogy nyomunk veszett. Legalábbis nagyon úgy festett, bár Blake gyakorlott maffiózó volt, szakszerűen intézte a dolgait. Azt is elárulta, hogy miután elkobozta a telefonjainkat, a szeretteinknek küldött pár üzenetet, amiben tájékoztatta őket, hogy a tanfolyam ideje alatt nem leszünk elérhetőek. Arról, hogy mi volt a következménye a lövöldözésnek, fogalmam sem volt. Minden olyan gyorsan történt, hogy akkor feleszmélni sem tudtam. Nem kerestem az okokat, nem tűnődtem a dolgon, csak egyetlen cél hajtott: kiszabadulni a fogságból, hátrahagyni a maffiát. Szinte kikészítettek a lopott érintések, amelyekkel Nick jelenlétében ajándékoztuk egymást, és el sem hittem, hogy részese lehetek a szerelemnek, amit Harrytől kapok, és amit én jócskán viszonzok neki. Mr. Jóképű most is egy gödröcskés mosollyal jutalmazott, amitől kihagyott a szívem egy pillanatra, fel-le futkosott rajtam a libabőr. Hiába az eltelt idő, egyszerűen képtelen voltam megszokni Harry jelenlétét. Emlékszem, hogy milyen volt, mikor még kerülgettük egymást: mindkettőnkben ott izzott a vágy, amit bugyután letagadtunk, de mindhiába, mert a testi reakcióknak, a vágynak, a szenvedélynek sokszor az ember nem tud ellentmondani, mert ezerszer hatalmasabb erővel rendelkezik az érzés, mint a bennünk megszületett halvány ellenállás. Nick aprót biccentett, mert vette, hogy inkább lennénk kettesben, mint az ő vizslató tekintete alatt, úgyhogy elhúzta a csíkot a szobájába. Csak bambán ültem a reggelim maradéka fölött, és figyeltem Harryt. Imádtam nézni közvetlen felkelés után, mikor még kócos volt a haja és a szeme álmosan tapadt rám, de annál több csillogással. Most, ebben a meghitt pillanatban, hagytam, hogy közelebb lépjen hozzám, összefűzze az ujjainkat, és élveztem, hogy a tekintetünk összekapcsolódik. Annyira gyönyörű volt! Felnéztem rá, a tekintetem hívogató, halványrózsaszín ajkán állapodott meg, aztán a mellkasára szegeztem a tekintetemet, amit pechemre egy fehér póló fedett, de még így is jól láthattam az izmait, amire könnyűszerrel simult a ruha anyaga. Az ujjaimmal elkaptam a pólója szegélyét, becsúsztattam a kezem alája, mire máris kitapintottam a ruganyos, feszes bőrt, és az izmok szinte hullámzottak az ujjaim simogatása alatt. Végigsimogattam egészen a mellizmáig, aztán keményen belemarkoltam, mert kezdte eszemet venni a minden felülmúló vágy, és a kényszer, hogy minél közelebb akarok lenni hozzá, bármilyen nyakatekert módon. Harry hátravetette a fejét, a hullámos tincsek suhogva omlottak a vállára, az ádámcsutkája pedig fel-le szánkázott, ahogy nagyokat nyelt, és jólesően nyöszörgött, morgott, zihált, miközben cirógattam a mellbimbóját. Felhajtottam a pólóját, a tenyeremet a jól kidolgozott hasára fektettem, aztán a nyelvemmel körberajzoltam a mellbimbóját. Láttam, ahogyan a libabőr ellepte a testét, és a kis bimbó keményebbé vált. A fogaim közé vettem, lágyan megcibáltam, mire Harry előrelökte a csípőjét. A derekamnál éreztem vastagra duzzadt szerszámát. A ruhámon lüktetett. Közben a hajába túrtam, élveztem a selymes fürtök tapintását. Abban a pillanatban semmi másra sem vágytam a világon, mint hogy megálljon az idő, és örökre ebben a békés pillanatban maradhassak Mr. Jóképűvel. Kizártam minden befolyásoló tényezőt, és csak a pillanatnak, egyedül annak éltem, ami kettőnk közt történik. Harry átkarolta a derekamat, felhúzott a székről, bár eleinte kétkedtem azzal kapcsolatosan, hogy meg tudok állni a két lábamon, annyira bizseregtem mindenütt, ráadásul valósággal szédültem a közelségétől, olyan elemi erővel hatott rám. Végül megembereltem magamat, úgyhogy sikerrel jártam. Mikor felegyenesedtem, azonnal a tenyere közé vette az arcomat, majd az ajkamra hajolt. Lágy, mentaillatú lehelete beborította a bőrömet, és a szájával azonnal megtalálta az enyémet. Könnyedén cirógatott az alsóajkával, majd érzéki csókban forrtunk össze. A nyelve bebocsátásért esedezett a számba, én pedig megadóan nyitottam szét az ajkaim, hogy befurakodhasson, végigsimítva a fogaimon, összeolvadva a nyelvemmel.
– Mi van, ha meglát? – suttogta alig-alig érthetően, mert már teljesen átszellemült, és a mozdulataimnak élt.
– Nem fog – kacsintottam rá, egy csókkal elhallgattatva. – Nick elvonult a szobájába… használjuk ki az időt – mosolyogta rá az én félistenemre. Hirtelen ötlettől vezérelve hátralöktem, de olyan erőteljesen, hogy a lába a széknek ütközött, aztán felnyomtam az asztalra. Harry hátradőlt, amitől még inkább kihangsúlyozódott merev dákója, én pedig fürdőztem a látványban. Egy arasznyinál is hosszabban nyúlt el a nadrágjában, valóságos álom volt. De elszakítottam róla a pillantásomat, és inkább az arcát kémleltem. Benyomultam a lábai közé, kissé a testének dőltem, az ujjaimmal az állát simogattam, amin egynapos borosta serkent. Jólesett a szúró érzés.
– Annyira hihetetlen, mégis kibaszottul csodálatos – suttogtam a szájára, amitől egy centire volt az enyém. A szám finoman érintkezett az ő puha ajkával, amitől kicsit megrázkódtam, és meleg bizsergés szaladt végig rajtam. A szívemet ellepte a szeretet és a hála semmihez sem fogható érzése, a szerelem meg hullámokban söpört végig szenvedélytől felhevült lelkemen. Belenéztem az átható, zöld íriszekben, amiben hamisítatlan szeretetet láttam. Kissé könnyes volt. Hazza pislogott párat, majd egy kövér csepp csorgott le a szeme sarkából. Elakadt a lélegzetem, és felemeltem a fejemet, hogy lecsókoljam a könnycseppjét. A szám forró bőréhez érintkezett. Éreztem a melegséget, ami végigvibrált rajtam. Egy pillanatig még szorosan a bőréhez tapasztva hagytam a számat, mert nem akartam véget vetni a különös érzésnek, aztán felemeltem a fejemet, és újra összekapcsolódtam a tekintetével. Biztos, őszinte szerelmet, és hitet láttam benne, ami annak szólt, hogy történjen bármi, mi itt vagyunk egymásnak, a kötelékünk olyan erős, hogy mindent felülmúl. Ezek a meghitt pillanatok néha többet értek, mint egy kiadós szex. Ezek voltak azok, amik mélyen beleforrtak a lelkembe – örök emléket hagytak bennem. Ahogyan a szeretkezések is, de a csöndes pillanatok, mikor csak egymást öleltük és elvesztünk a másik tekintetében, sokkal többnek számítottak, mint bármi más. Harry átkarolt, aztán percekig mozdulatlanul feküdtünk a konyhaasztalon. Furcsa póz volt, mégis… ott voltunk egymásnak. Egy örökkévalóságnak tűnő idő telt el, mire nagy soká megszólalt:
– Csinálok az én édesszájú hercegemnek muffint… – suttogta az ajkamra. Ha nem éreztem volna úgy, hogy még mindig rabságban vagyunk, a legtökéletesebb napnak tudtam volna be a mait.
– Mégis hogyan? – incselkedtem. – Felforgatod Nick konyháját?
– Ha már megtehetem… – kuncogott Hazza. Értékeltem, hogy próbálja humorosan felfogni a helyzetünket, de számomra még mindig nyomasztó volt. Nekidőltem a pultnak, és csak figyeltem az én szívdobogtatóan helyes barátomat, ahogyan könnyedén jár-kel az amerikai stílusú konyhában. Lehajol, kinyitja a szekrényt, egy üvegtálat vesz elő, visszacsukja, a szekrényben kotorászik, lisztet vesz elő… VÁRJUNK! Én… komolyan a barátomnak neveztem a gondolataimban?! A szívdobogtató tudat teljesen elkápráztatott, ugyanekkor égető fájdalmat ébresztett a lelkemben. Te jó Isten… Harry belém szeretett, ahogyan én is ugyanezt éreztem iránta. Mocskos, megalkuvó dögnek éreztem magamat, mert nem voltam vele őszinte, és képtelen voltam színt vallani előtte, pedig a szavak csúnyán a nyelvemet égették. Egy pillanatra elszontyolodtam, de aztán arra lettem figyelmes, hogy egy csókot lehelt a számra. Azonnal visszazuhantam a valóságba, és tovább figyeltem, ahogy a konyhában tett-vett. Istenien tudott sütni, erről már akkor megbizonyosodtam, mikor közvetlen a tanfolyamra megérkezés után megkínált mindenkit az általa készített csokis sütiből. Mind a tíz ujjamat megnyaltam utána, de nem csak én! Még mindig a számban éreztem a finom ízt, ami akkor rabul ejtett… Harry annyit sürgött-forgott, hogy teljesen belefeledkeztem, és egyszer arra eszméltem, hogy belepuszilt a nyakamba, majd az asztal felé intett.
– Vesd le magad az egyik székre… – kacsintott rám. Beleszippantottam a levegőben, amiben már melegen terjengett a muffin illata. A vaníliás aroma belopta magát az orromba. – Mindjárt kész. – Leültem, ahogy kért, aztán őt figyeltem. A hűtőhöz sétált, majd laza mozdulattal előkapta az egyik oldalsó fiókból a tejszínhabot. Felrázta, amit csodálattal és ámulattal bámultam, de leginkább a hosszú ujjai varázsolták el a figyelmemet. Végül a hátam mögé lépett, szeretetteljesen átkarolva. Belepuszilt a nyakamba, aztán a nyelvével körberajzolta a fülcimpámat. Összerázkódtam az édes érzéstől, majd megéreztem valamit az orromon. Harry tejszínhabot fújt az arcomra, majd maga felé fordított, óvatosan fölém hajolt, lenyalva rólam a fehér masszát. Megbabonázva figyeltem, és mikor éles kis nyelvével végigsimított az orromon, megmarkoltam a tejszínhabot, egy csíkot húztam a számra, aztán követelőzően néztem rá. Mr. Jóképű azonnal vette az adás, az ajkamra hajolt, lenyalogatta a tejszínt, végül addig csókolt, míg mindketten kifulladva kaptunk levegőért. Ezekben a pillanatokban képes voltam elfelejteni azt, amit Blake tett velem, velünk… vagy amire Nick kényszerített. A maguk módján mindketten bűnözők voltak. Blake, mert nem játszott sportszerűen, és Nick, mert képtelen volt bosszú nélkül hagyni valamit, amiről talán nem is tudta a teljes igazságot. Mert a lánya bármit mondhat… Egy apa mindig a gyerekének fog hinni. Harry leült az egyik székre, és én az ölébe helyezkedtem. Lazán karolt át, miközben az ujjaimmal a haját fésülgettem. Apró csókot leheltem a homlokára, mire a fejét a mellkasomra hajtotta, és lehunyta a szemét.
– Annyira csodálatos – sóhajtotta.
– Mi?
– Hogy hallom a szíved dobbanását.
*
Lehet egy kívánságom? Pár nap és karácsony... ajándékozzatok meg néhány véleménnyel, hogy tudjam, megérte a részbe fektetett idő és munka *-* Igyekeztem nagyon-nagyon cukira írni a fejezetet!!! <333 Bízom Bennetek! Előre is kellemes, békés ünnepeket kívánok! Sam xXx

2 megjegyzés:

  1. Nagyon örülök,hogy végre itt vagy jó újra olvasni! És maximálisan megérte a belé fektetett energia mert nagyon jó lett! Szeretlek téged olvasni mert mégis más ha egy pasi ír fiú szerelemről érzésekről erotikáról! Nagyon jól át tudod adni én imádlak olvasni! A rész pedig valóban írtó cuki lett és ez tökéletes így az ünnepek előtt!!
    Nagyon boldog,békés és szeretetben gazdag ünnepet kívánok! Puszi

    VálaszTörlés
  2. Óóó, megleplek itt is egy komival!😊 Most mutatta barátnőm ezt a blogod. Én nem is tudtam róla!😂
    Imádom, egyszerűen nem tudom, hogy tudsz egy olyan blogot cukira írni, amiben maffia, erőszak és bosszú van. Egyszer avass már be a titokba!😂
    Ez a rész eddig a kedvencem!😍 Annyira édesek, hogy meghalok! A közepén azt hittem, elkezdenek dugni a konyhaasztalon!😂👌 De így aranyosabb volt!😍😭 És a tejszínhab! Omg! Hol szerezhetek magamnak ilyen pasit?!😭😍 Kell nekem is egy Hazza! Lou nagyon jól járt! Hagyd ott a francba azt az Alicet...neveljétek fel Harryvel Jacket, és legyetek boldogok!😍👌
    Siess a kövivel, mert nem bítok várni!😘
    Puszi xx

    VálaszTörlés