L.
Harry
szavai elringattak, és kellemesen olvadtam bele az ölelésébe. A fejemet a
karjára fektettem, és addig hallgattam a lélegzését, míg eltompult a külvilág,
és a helyét pihentető álom vette át. Mikor másnap reggel nyöszörögve nyitottam
ki a szememet, zöld tekintetével találtam szemben magam.
– Jó
reggel, szépségem – suttogta a bőrömbe hízelegve, és finom puszikkal lepte el a
kulcscsontom menti részt. Beleolvadtam az érintéseibe, és a kezemmel
felnyúltam, hogy az ujjaimat hosszú, göndör fürtjeibe fűzzem. Hálásan
felmordult, és az arcát a vállgödrömbe fektette.
– Ma
beszélek Nickkel – tűnődött hangosan, és a mutatóujjával apró köröket rajzolt a
hasamra. – Megtudom, hogy mi a terve. – Élesen sóhajtott, és hátrafésülte
rakoncátlan tincseit.
–
Biztos?
Harry
aprót biccentett.
–
Teljesen. Muszáj kijutnunk – szorított a kezemre, és lerúgta magáról a takarót.
Mikor megláttam meztelen, napbarnított testét, ahogy teljes pompájában tárul
elém, és a szemem megakadt éledező férfiasságán, hörögve felnyikkantam. Harry
fellökte magát, hogy elérje a sötétítőt, majd akkurátus mozdulatokkal
széthúzta. A beáradó napfény melegében lustán hátradőltem az ágyra, és
belesüppedtem a matracba.
–
Öltözzünk fel – paskolta meg a mellkasomat. Habár nem volt nagy kedvem
nekikezdeni a napnak, tettem, amire kért. Gyorsan magunkra kapkodtuk a ruhákat,
és mikor kiléptünk a hálószoba ajtaján, furcsa csend fogadott mindkettőnket.
–
Nick? – kiáltotta Harry. Vártunk pár pillanatot, majd edénycsörömpölés zaja
szűrődött felénk.
– Ó,
Harry – érkezett a nagybácsi hangja a konyha irányából. – Gyertek, gyertek! –
kiáltott utánunk. Harry rámarkolt a kezemre, és elindultunk az étkezőbe.
–
Tojásrántotta, bacon, paradicsom… – sorolta elhivatottan, és amint megcsapott a
finom ételillat, a gyomrom azonnal figyelmeztetően korgott. Az, hogy Nick
elégtételt akart venni azért, amit Blake tett Kimmel, érthető és elfogadható
volt, de a jó bánásmódot még szoknunk kellett a sok fájdalom után, amellyel ok nélkül
büntetett Harry ikertestvére. Volt alkalmam átgondolni a dolgokat, és alapos
töprengés után minden értelmet nyert bennem. Fájó volt beismerni, de csak a
szabadulást jelentettük Blake számára. Minden más nem számított.
– A
mai nap a tiétek – sóhajtotta Nick. – Kate éjjel hazaérkezett az üzleti útról,
úgyhogy Kimmel kiruccantak vásárolni. – Ahányszor csak felhozta a lányát,
újjáéledt bennem a félelem, hogy mit fog tenni Harry, ha kiderül, van egy
jegyesem és egy kisgyerekem, akik hazavárnak. A bűntudat könyörtelenül mardosott,
de nem tudtam tenni ellene; hagytam, hogy elárasszon. Még jócskán abban az
időszakban jártunk, amit a kurzus ideje ölelt körbe, úgyhogy valószínűleg
senkinek sem tűnt fel, hogy nyomunk veszett. Legalábbis nagyon úgy festett, bár
Blake gyakorlott maffiózó volt, szakszerűen intézte a dolgait. Azt is elárulta,
hogy miután elkobozta a telefonjainkat, a szeretteinknek küldött pár üzenetet,
amiben tájékoztatta őket, hogy a tanfolyam ideje alatt nem leszünk elérhetőek.
Arról, hogy mi volt a következménye a lövöldözésnek, fogalmam sem volt. Minden olyan
gyorsan történt, hogy akkor feleszmélni sem tudtam. Nem kerestem az okokat, nem
tűnődtem a dolgon, csak egyetlen cél hajtott: kiszabadulni a fogságból,
hátrahagyni a maffiát. Szinte kikészítettek a lopott érintések, amelyekkel Nick
jelenlétében ajándékoztuk egymást, és el sem hittem, hogy részese lehetek a
szerelemnek, amit Harrytől kapok, és amit én jócskán viszonzok neki. Mr. Jóképű
most is egy gödröcskés mosollyal jutalmazott, amitől kihagyott a szívem egy
pillanatra, fel-le futkosott rajtam a libabőr. Hiába az eltelt idő, egyszerűen
képtelen voltam megszokni Harry jelenlétét. Emlékszem, hogy milyen volt, mikor
még kerülgettük egymást: mindkettőnkben ott izzott a vágy, amit bugyután
letagadtunk, de mindhiába, mert a testi reakcióknak, a vágynak, a szenvedélynek
sokszor az ember nem tud ellentmondani, mert ezerszer hatalmasabb erővel
rendelkezik az érzés, mint a bennünk megszületett halvány ellenállás. Nick
aprót biccentett, mert vette, hogy inkább lennénk kettesben, mint az ő vizslató
tekintete alatt, úgyhogy elhúzta a csíkot a szobájába. Csak bambán ültem a
reggelim maradéka fölött, és figyeltem Harryt. Imádtam nézni közvetlen felkelés
után, mikor még kócos volt a haja és a szeme álmosan tapadt rám, de annál több
csillogással. Most, ebben a meghitt pillanatban, hagytam, hogy közelebb lépjen
hozzám, összefűzze az ujjainkat, és élveztem, hogy a tekintetünk
összekapcsolódik. Annyira gyönyörű volt! Felnéztem rá, a tekintetem hívogató,
halványrózsaszín ajkán állapodott meg, aztán a mellkasára szegeztem a tekintetemet,
amit pechemre egy fehér póló fedett, de még így is jól láthattam az izmait,
amire könnyűszerrel simult a ruha anyaga. Az ujjaimmal elkaptam a pólója
szegélyét, becsúsztattam a kezem alája, mire máris kitapintottam a ruganyos,
feszes bőrt, és az izmok szinte hullámzottak az ujjaim simogatása alatt.
Végigsimogattam egészen a mellizmáig, aztán keményen belemarkoltam, mert kezdte
eszemet venni a minden felülmúló vágy, és a kényszer, hogy minél közelebb
akarok lenni hozzá, bármilyen nyakatekert módon. Harry hátravetette a fejét, a
hullámos tincsek suhogva omlottak a vállára, az ádámcsutkája pedig fel-le
szánkázott, ahogy nagyokat nyelt, és jólesően nyöszörgött, morgott, zihált,
miközben cirógattam a mellbimbóját. Felhajtottam a pólóját, a tenyeremet a jól
kidolgozott hasára fektettem, aztán a nyelvemmel körberajzoltam a mellbimbóját.
Láttam, ahogyan a libabőr ellepte a testét, és a kis bimbó keményebbé vált. A
fogaim közé vettem, lágyan megcibáltam, mire Harry előrelökte a csípőjét. A
derekamnál éreztem vastagra duzzadt szerszámát. A ruhámon lüktetett. Közben a
hajába túrtam, élveztem a selymes fürtök tapintását. Abban a pillanatban semmi
másra sem vágytam a világon, mint hogy megálljon az idő, és örökre ebben a
békés pillanatban maradhassak Mr. Jóképűvel. Kizártam minden befolyásoló
tényezőt, és csak a pillanatnak, egyedül annak éltem, ami kettőnk közt
történik. Harry átkarolta a derekamat, felhúzott a székről, bár eleinte
kétkedtem azzal kapcsolatosan, hogy meg tudok állni a két lábamon, annyira
bizseregtem mindenütt, ráadásul valósággal szédültem a közelségétől, olyan
elemi erővel hatott rám. Végül megembereltem magamat, úgyhogy sikerrel jártam.
Mikor felegyenesedtem, azonnal a tenyere közé vette az arcomat, majd az ajkamra
hajolt. Lágy, mentaillatú lehelete beborította a bőrömet, és a szájával azonnal
megtalálta az enyémet. Könnyedén cirógatott az alsóajkával, majd érzéki csókban
forrtunk össze. A nyelve bebocsátásért esedezett a számba, én pedig megadóan
nyitottam szét az ajkaim, hogy befurakodhasson, végigsimítva a fogaimon,
összeolvadva a nyelvemmel.
– Mi
van, ha meglát? – suttogta alig-alig érthetően, mert már teljesen átszellemült,
és a mozdulataimnak élt.
–
Nem fog – kacsintottam rá, egy csókkal elhallgattatva. – Nick elvonult a
szobájába… használjuk ki az időt – mosolyogta rá az én félistenemre. Hirtelen
ötlettől vezérelve hátralöktem, de olyan erőteljesen, hogy a lába a széknek
ütközött, aztán felnyomtam az asztalra. Harry hátradőlt, amitől még inkább
kihangsúlyozódott merev dákója, én pedig fürdőztem a látványban. Egy
arasznyinál is hosszabban nyúlt el a nadrágjában, valóságos álom volt. De
elszakítottam róla a pillantásomat, és inkább az arcát kémleltem. Benyomultam a
lábai közé, kissé a testének dőltem, az ujjaimmal az állát simogattam, amin
egynapos borosta serkent. Jólesett a szúró érzés.
–
Annyira hihetetlen, mégis kibaszottul csodálatos – suttogtam a szájára, amitől
egy centire volt az enyém. A szám finoman érintkezett az ő puha ajkával, amitől
kicsit megrázkódtam, és meleg bizsergés szaladt végig rajtam. A szívemet
ellepte a szeretet és a hála semmihez sem fogható érzése, a szerelem meg
hullámokban söpört végig szenvedélytől felhevült lelkemen. Belenéztem az
átható, zöld íriszekben, amiben hamisítatlan szeretetet láttam. Kissé könnyes
volt. Hazza pislogott párat, majd egy kövér csepp csorgott le a szeme sarkából.
Elakadt a lélegzetem, és felemeltem a fejemet, hogy lecsókoljam a
könnycseppjét. A szám forró bőréhez érintkezett. Éreztem a melegséget, ami
végigvibrált rajtam. Egy pillanatig még szorosan a bőréhez tapasztva hagytam a
számat, mert nem akartam véget vetni a különös érzésnek, aztán felemeltem a
fejemet, és újra összekapcsolódtam a tekintetével. Biztos, őszinte szerelmet,
és hitet láttam benne, ami annak szólt, hogy történjen bármi, mi itt vagyunk
egymásnak, a kötelékünk olyan erős, hogy mindent felülmúl. Ezek a meghitt
pillanatok néha többet értek, mint egy kiadós szex. Ezek voltak azok, amik
mélyen beleforrtak a lelkembe – örök emléket hagytak bennem. Ahogyan a
szeretkezések is, de a csöndes pillanatok, mikor csak egymást öleltük és
elvesztünk a másik tekintetében, sokkal többnek számítottak, mint bármi más.
Harry átkarolt, aztán percekig mozdulatlanul feküdtünk a konyhaasztalon. Furcsa
póz volt, mégis… ott voltunk egymásnak. Egy örökkévalóságnak tűnő idő telt el,
mire nagy soká megszólalt:
–
Csinálok az én édesszájú hercegemnek muffint… – suttogta az ajkamra. Ha nem
éreztem volna úgy, hogy még mindig rabságban vagyunk, a legtökéletesebb napnak
tudtam volna be a mait.
–
Mégis hogyan? – incselkedtem. – Felforgatod Nick konyháját?
– Ha
már megtehetem… – kuncogott Hazza. Értékeltem, hogy próbálja humorosan felfogni
a helyzetünket, de számomra még mindig nyomasztó volt. Nekidőltem a pultnak, és
csak figyeltem az én szívdobogtatóan helyes barátomat, ahogyan könnyedén
jár-kel az amerikai stílusú konyhában. Lehajol, kinyitja a szekrényt, egy
üvegtálat vesz elő, visszacsukja, a szekrényben kotorászik, lisztet vesz elő…
VÁRJUNK! Én… komolyan a barátomnak neveztem
a gondolataimban?! A szívdobogtató tudat teljesen elkápráztatott, ugyanekkor
égető fájdalmat ébresztett a lelkemben. Te jó Isten… Harry belém szeretett,
ahogyan én is ugyanezt éreztem iránta. Mocskos, megalkuvó dögnek éreztem
magamat, mert nem voltam vele őszinte, és képtelen voltam színt vallani előtte,
pedig a szavak csúnyán a nyelvemet égették. Egy pillanatra elszontyolodtam, de
aztán arra lettem figyelmes, hogy egy csókot lehelt a számra. Azonnal
visszazuhantam a valóságba, és tovább figyeltem, ahogy a konyhában tett-vett.
Istenien tudott sütni, erről már akkor megbizonyosodtam, mikor közvetlen a
tanfolyamra megérkezés után megkínált mindenkit az általa készített csokis
sütiből. Mind a tíz ujjamat megnyaltam utána, de nem csak én! Még mindig a
számban éreztem a finom ízt, ami akkor rabul ejtett… Harry annyit
sürgött-forgott, hogy teljesen belefeledkeztem, és egyszer arra eszméltem, hogy
belepuszilt a nyakamba, majd az asztal felé intett.
–
Vesd le magad az egyik székre… – kacsintott rám. Beleszippantottam a levegőben,
amiben már melegen terjengett a muffin illata. A vaníliás aroma belopta magát az
orromba. – Mindjárt kész. – Leültem, ahogy kért, aztán őt figyeltem. A hűtőhöz
sétált, majd laza mozdulattal előkapta az egyik oldalsó fiókból a tejszínhabot.
Felrázta, amit csodálattal és ámulattal bámultam, de leginkább a hosszú ujjai
varázsolták el a figyelmemet. Végül a hátam mögé lépett, szeretetteljesen
átkarolva. Belepuszilt a nyakamba, aztán a nyelvével körberajzolta a fülcimpámat.
Összerázkódtam az édes érzéstől, majd megéreztem valamit az orromon. Harry
tejszínhabot fújt az arcomra, majd maga felé fordított, óvatosan fölém hajolt,
lenyalva rólam a fehér masszát. Megbabonázva figyeltem, és mikor éles kis
nyelvével végigsimított az orromon, megmarkoltam a tejszínhabot, egy csíkot
húztam a számra, aztán követelőzően néztem rá. Mr. Jóképű azonnal vette az
adás, az ajkamra hajolt, lenyalogatta a tejszínt, végül addig csókolt, míg
mindketten kifulladva kaptunk levegőért. Ezekben a pillanatokban képes voltam
elfelejteni azt, amit Blake tett velem, velünk… vagy amire Nick kényszerített.
A maguk módján mindketten bűnözők voltak. Blake, mert nem játszott
sportszerűen, és Nick, mert képtelen volt bosszú nélkül hagyni valamit, amiről talán
nem is tudta a teljes igazságot. Mert a lánya bármit mondhat… Egy apa mindig a
gyerekének fog hinni. Harry leült az egyik székre, és én az ölébe helyezkedtem.
Lazán karolt át, miközben az ujjaimmal a haját fésülgettem. Apró csókot
leheltem a homlokára, mire a fejét a mellkasomra hajtotta, és lehunyta a
szemét.
–
Annyira csodálatos – sóhajtotta.
–
Mi?
–
Hogy hallom a szíved dobbanását.
*
Lehet egy kívánságom? Pár nap és karácsony... ajándékozzatok meg néhány véleménnyel, hogy tudjam, megérte a részbe fektetett idő és munka *-* Igyekeztem nagyon-nagyon cukira írni a fejezetet!!! <333 Bízom Bennetek! Előre is kellemes, békés ünnepeket kívánok! Sam xXx
Nagyon örülök,hogy végre itt vagy jó újra olvasni! És maximálisan megérte a belé fektetett energia mert nagyon jó lett! Szeretlek téged olvasni mert mégis más ha egy pasi ír fiú szerelemről érzésekről erotikáról! Nagyon jól át tudod adni én imádlak olvasni! A rész pedig valóban írtó cuki lett és ez tökéletes így az ünnepek előtt!!
VálaszTörlésNagyon boldog,békés és szeretetben gazdag ünnepet kívánok! Puszi
Óóó, megleplek itt is egy komival!😊 Most mutatta barátnőm ezt a blogod. Én nem is tudtam róla!😂
VálaszTörlésImádom, egyszerűen nem tudom, hogy tudsz egy olyan blogot cukira írni, amiben maffia, erőszak és bosszú van. Egyszer avass már be a titokba!😂
Ez a rész eddig a kedvencem!😍 Annyira édesek, hogy meghalok! A közepén azt hittem, elkezdenek dugni a konyhaasztalon!😂👌 De így aranyosabb volt!😍😭 És a tejszínhab! Omg! Hol szerezhetek magamnak ilyen pasit?!😭😍 Kell nekem is egy Hazza! Lou nagyon jól járt! Hagyd ott a francba azt az Alicet...neveljétek fel Harryvel Jacket, és legyetek boldogok!😍👌
Siess a kövivel, mert nem bítok várni!😘
Puszi xx