H.
Az ellenséges hangnem, és az, ahogyan rám
nézett, teljesen összeroppantott. Próbáltam közelebb lépni hozzá, de a szeméből
sugárzó gyűlölet megtorpanásra késztetett. A szívem félreütött a mellkasomban,
és pislogva bámultam a tekintetébe, olyan rendületlenül, hogy magam is
meglepődtem a kitartásomon. Louis apróra összehúzta magát az egyszemélyes
ágyon, amely kettőnknek jutott, és halkan sírdogált. Nem értettem, hogy miért
borult ki, és szerettem volna kifaggatni. – Mi a baj? – kérdeztem suttogósra
fogva a hangomat. Megrázta a fejét, de nem válaszolt. – Louis – kérleltem
finoman, bár nagyon ügyeltem, hogy ne erőszakoljak ki belőle semmit. Rebegő
pillákkal nézett fel rám. Az íriszében láttam a félelmet, amit cseppet sem
tagadott, sőt, hagyta, hogy a végtelen kín leplezetlenül áradjon felém. – Blake
– nyögte sokára. Minden bátorságomat összekapartam, majd az ágyhoz léptem,
finoman elhelyezkedve melléje. A matrac lágyan süppedt be a súlyom alatt, és a
tenyeremet Louis lábára fektettem. Imádtam finom, selymes bőréhez érni, és
szinte szomjaztam minden egyes apró testi kontaktusért. Meleg bőre vágyottan
tapadt az enyémhez, és a szívem sebesen kezdett kalapálni. – Hiányoztál –
csúszott ki az ajkamon. Louis szemébe elfojtott könnyek lopakodtak, és már nem
küszködött, hogy visszaszorítsa őket; szabad utat engedett nekik. Közelebb
csúsztam hozzá, szétterpesztettem a lábaimat, és a kezemmel megragadtam a
derekát, hogy az ölembe húzzam. Eleinte megfeszült a hirtelen jött érintéstől,
de aztán ellazult a karomban. Engedelmesen hagyta, hogy az ölelésembe vonjam,
és remegő kis testét mosolyogva tartottam.
– Gyerekkoromban a legnagyobb fájdalom nagyi
elvesztése és Tom szánalmas kísérletezése volt – szólalt meg, és éreztem a
hangján, hogy nem sok tartja vissza a kiborulástól. – Akkor azt hittem, hogy
annál nagyobb tragédia nem érhet, mint amit Tom tett velem. Hogy senki sem
kényszeríthet semmire. Nem verhetnek át. Uralkodónak éreztem magam, miután
legyőztem, de hamar rá kellett jönnöm, hogy az élet olyan, mint egy karácsonyi
naptár. Minden nap tartogat valami meglepetést, és ha előbb akarod megtudni,
mire számíts, a sors gyakran megtréfál. Élned kell, és a fájdalmaidból
táplálkoznod – sziszegte elvékonyuló hangon, aztán megköszörülte a torkát. Fázó
arcom a nyakához préseltem, és elégedetten belesüppedtem a melegségbe, ami a
bőréhez érve fogadott. – Amit Blake tett, az undorító, szánalmas, és egyszer
biztosan visszakapja – nyöszörögte. – Mindent.
– Mit tett veled az ikertestvérem? –
kérdeztem Loutól, mert már nem bírtam a keserű tudatlanságot, ami álnok kígyó
módjára tekeredett a nyakam köré.
– Elhitette velem, hogy veled vagyok –
hajtotta le a fejét. – Zuhanyoztam, és a zubogó víz elnyomta a hangokat, én
pedig nem figyeltem – magyarázta. – Azt hittem, hogy te vagy. Erőszakos volt. Túlságosan
is… – Elharaptam egy szitkot, de mélyen legbelül a pokolba kívántam a
testvéremet. Furcsa, hogy egy családon belül mennyire mások lehetnek az
emberek, akiket valójában összeköt a vér. De nem az határoz meg bennünket.
Közel sem. Louis szorosabban az ölembe fészkelődött, a fejét a combomra
fektette, és felnézett rám ragyogó kék szemével. Elmosolyodtam a pillantásában
rejlő hála láttán, és egy őszinte vigyor kíséretében megsimogattam a
mutatóujjammal az arcát. Lehajoltam, hogy az ajkam a homlokát súrolja, a
feltámadó vágy összehúzta a gyomromat, és pillangók hadait ébresztette fel az
alhasamban. Nedves, futó puszit hintettem a bőrére, és az ujjaimmal a
kulcscsontja melletti bőrfelületet cirógattam. Louis jólesően közelebb nyomult
hozzám, majd dünnyögött valamit az orra alatt, miközben az ajkát egy félmosoly
árnyékolta.
– Harry? – nézett fel rám kerekre tágult,
kíváncsi tekintettel. – Ha egyszer kijutunk innen, lehetünk boldogok? – A
hangsúly, és az, ahogy mondta, a tekintete és a vonásai láttán összehúzódott a
szívem, megsajdult a lelkem, és abban a pillanatban bármit megadtam volna, hogy
teljesíteni tudjam ezt az egyszerű kívánságát.
– Az életben mindenki megtalálja a
boldogságát – suttogtam a bőrébe, és a szájam veszélyesen közel kalandozott
vékony vonalba préselt ajkaihoz. – Előbb-utóbb mindenki elnyeri azt, ami
megérdemel.
*
– Micsoda kis közjáték! – vágódott ki a
szobánk ajtaja, Louis pedig olyan sebesen húzódott el tőlem, mint egy kolibri.
A feltáruló ajtó fényvilágában Blake alakja rajzolódott ki. Hűvösen
tanulmányozott. Az ajkán ülő gúnyos, kárörvendő vigyor undort ébresztett a
bensőmben, és már egyáltalán nem éreztem a testvéremnek, sokkal inkább egy
idegennek, aki ártani akar nekünk. – Mondd, Tomlinson, ki veszi be ezt a dumát,
éppen tőled? Ismerlek titeket. Bűnösek vagytok, mint a gyilkosok. – A vád
semleges hangnem kíséretében szökött ki Blake ajkán; cseppet sem zavartatta magát.
Olyan fesztelenül beszélt, hogy még a legbátrabb ember is megirigyelte volna a
lazaságát. – Elég legyen a formaságokból – csattantam fel, mert kezdtem
megelégelni a testvérem irányításmániáját. – Mik a terveid, Blake?
Beavathatnál.
– Úgy semmi izgalmas sem lenne a dologban –
kontrázott vissza. Kezdett felmenni bennem a pumpa, de próbáltam tartani magam,
mert egy összetűzéssel koránt sem lettünk volna közelebb a szabaduláshoz. –
Mindegy – legyintett a testvérem. – Végül is, nem az én családom. Már nem… –
Az, hogy elutasított engem és a szüleimet, jobban fájt, mint bármelyik szava,
amelyet korábban intézett hozzám. Felszárnyalt bennem az ellenszenv, és a nyers
düh adrenalin formájában vegyült az ereimbe. Felpörögve, bár fáradtságtól
bénult tagokkal, némán szemléltem.
– Tudjátok – motyogta elmerengő éllel a
hanglejtésében. – A szüleitek teljesen álszent emberek. A Styles és a Tomlinson
család ősidők óta ellenségben áll, de gondoltátok volna, hogy egy kis szövetség
árán akár a saját gyerekeiket is eladnák? – A döbbenet brutális erővel markolt
a szívembe, alig bírtam lélegezni.
– Miről beszélsz? – nyögtem, de annyi időm
sem volt, hogy újra az ikertestvéremre nézzek. Blake ugyanis megmakacsolta
magát, kilépett a szobából, egyedül hagyva bennünket a jeges rémülettel, valamint
a tömérdek, megválaszolatlan kérdéssel, ami ott kergetőzött a fejemben,
szüntelen zajként betöltve az agyamat.
L..
A kis vaságyon szinte minden perc maga a
pokol volt, és ezt egyedül csak Harry jelenléte tompította. Óvatosan a karjaiba
vont, minden érintése, mozdulata maga volta gyöngédség, és finoman cirógatta a
fürtjeim. Teljesen ledöbbentem, mikor az ölébe húzott, és gondolkodás nélkül
leheletfinom, habkönnyű csókot tapasztott az ajkamra. A veszteség felett érzett
bánat hirtelen tovatűnt, és minden figyelmem az ujjainak szenteltem.
– Kérlek – suttogtam, mikor az ujjai
veszélyes területekre kalandoztak, és a vér az alhasamba szállt. A lábam
remegett, és nyöszörögve döntöttem hátra a fejemet, hogy ellazuljak az ölében.
A fejem a combján pihent, miközben készségesen hagytam, hogy a keze bekússzon a
nadrágomba, és rámarkoljon a bokszeremre. A farkam azonnal reagált a
határozott, vágyott érzésre, és pillanatokon belül kőkeményen álltam.
– Milyen kis mohó vagy – jegyezte meg
játékosan. Felnyúltam, hogy a tenyeremet az arcára tapasszam, és az ujjimmal
finoman masszírozzam a bőrét. Harry dünnyögött valamit, aztán a falnak döntötte
a fejét, majd egy picit fellökte a csípőjét. Éreztem, hogy ő is eléggé készen
áll már, így megfordultam, hogy kiszabadítsam a szerszámát. Lihegve figyelte,
ahogy lefeszítem a csípőjéről az egyszerű, fekete pamutnadrágot, és vágyfűtött
tekintettel nézte, ahogy benyúltam a bokszerébe, és az ujjaim ráfontam a
farkára. Rámarkoltam a fenekére, ezzel egy ütemben vadul verni kezdtem lüktető
farkát, és néha lehajoltam, hogy a nyelvemet is bevonjam a játékba. Harry
zihálva kapkodta a levegőt, és nyöszörögve, kifulladva kérlelt, hogy még
gyorsabban csináljam. A combizmai a végletekig feszültek, a lábujjai
reszkettek, és az egész teste görcsben állt, miközben kíméletlenül dolgoztam
rajta. Néhány pillanat múlva hatalmasat élvezett, és perceken belül engem is
feledhetetlen orgazmussal ajándékozott.
*
A maffia háza jócskán modern volt, annak
ellenére is, hogy nekünk börtönnek számított. A tágas kert, a rózsabokrok, a
pavilonok és a födött medence, valamint a kis, kavicsos bekötőút otthonos
érzést varázsolt a fehérre mázolt háromemeletes gerendaháznak.
– Menjünk vacsorázni – suttogta Harry. –
Különben Blake megint idejön… – jegyezte meg, és rámarkolt a kezemre. – Minden
rendben lesz, Louis. Habár fogalmam sincs, mi a célja, de idővel kiderül – bólintott
elszántan. Figyeltem, ahogy szeretetteljes puszit hint a kézfejemre, és olyan
jólesett az érzés, hogy szélesen, őszintén elmosolyodtam. – Én itt vagyok neked
– ölelt át szorosan. Fellélegeztem a karjai biztonságában, melyek óvón
tekeredtek a testem köré, és elvesztem az otthonos érzésben, amit a közelsége nyújtott.
– Lottie megmondta – csúszott ki az ajkamon,
és a hiány, ami a mellkasomban támadt, fájó űrt hagyott maga után. – A dolgok
általában másképp sülnek el, mint várnánk – feleltem suttogósan.
– Édeseim – támadt az ajtó túloldaláról
szüntelen, fülsértő dörömbölés. Elfintorodtam a hirtelen érkező és zsibongó
erővel bíró hang hatására. – A vacsora nem vár sokat. – Blake baritonja
megjátszottan, némi ironikus felhanggal vegyítve szűrődött felénk. Harry
megmarkolta a csuklómat, majd elindultunk az ajtó irányába, persze ott már
elengedte a kezemet. Kissé csalódott voltam, de nem vártam el tőle, hogy büszke
párt játszunk mindenki előtt. Vajon csak
játék lenne, vagy igaz érzések kimutatása? Furcsa, hogy az elején mennyire tartózkodtam
tőle, de már nem tehetek semmit. Összesodort bennünket a sors, és egymásra
vagyunk hagyatkozva, ha valaha ki akarunk jutni innen. Néha eszembe jut Alice,
a hátrahagyott életem minden egyes mozaikdarabkája, de aztán a fájdalom, ami
ott vibrál csillapíthatatlanul a mellkasomban, folyton eltompít minden más
érzést és gondolatot. A konyhában ülők arcára szánalomra méltó, joviális vigyor
kúszott, amint beléptünk a jótékony félhomályban fürdő helyiségbe, és Blake
olyan elánnal vetődött fel a székéről, hogy magam is meglepődtem.
– Ó, drágáim, már vártalak – sziszegte. A
hangsúly, ahogy felénk köpte a szavakat, és a szeme, ami gyanúsan, gonoszan
megvillant, mindent elárult számomra. Blake olyan ember volt, akinek csak és
kizárólag a pénz számított, és képes lett volna a saját családját is eladni. Elő
kellett ásnom minden magabiztosságom, mert szavak nélkül is tudtam, hogy valami
rossz közeleg. Blake sejtelmes pillantást vetett Harryre, aztán a tekintete
továbbkúszott az asztal jobb sarkánál gubbasztó, vékony, görnyedt hátú fickóra.
Ian. A néma kommunikálás, ami a tagok
között ment végbe, kíváncsisággal halmozott el, és egyszeriben ki akartam
mondani az összes kételyt, ami megragadt az elmémben, de nem tehettem. A
bátorságom még nem ért fel ilyen szintekre. Miután helyet foglaltunk, átcsempésztem
a kezemet Harry combjára, és boldogan tapasztaltam, hogy készségesen fogadja az
érintésem, egy csepp elutasítás sem szorult a testébe, finoman rászorított az
ujjaimra, én pedig szabadon lélegeztem fel, helyeztünk ellenére is.
– Holnap indulunk – morogta Ian. Gót férfinak
nézett ki a fekete, feszes bőrmellényével, és a combjához tapadó sötét
nadrággal, amit általában ízig-vérig rockerek viselnek.
– Hova? – A hangom cincogáshoz hasonlóan,
vékonyan csengett, de azért büszke voltam magamra, hogy fel mertem szólalni.
Miközben egy pirítóst vettem el, és olvasztott vajat kentem rá, Blake összevont
szemöldökkel meredt rám.
– Nem hiszem, hogy olyan helyzetben vagy –
utalt a korábbi megkínzásomra –, hogy ilyen kérdéseket szegezz nekem.
– Valóban – vetettem oda gúnyosan. – Itt még
te uralkodsz.
– És én is fogok – zárta le a témát, majd egy
megjátszott, álszent mosoly kíséretében kellemesen, ellazultan kortyolt bele a
gőzölgő kávéba, amit időközben eléje csúsztatott Ian. Harry összefűzte az
ujjainkat, és talán ez volt az egyetlen ok, amiért még volt életkedvem ahhoz,
hogy végigcsináljam ezt az egészet, és ne rohanjak fejvesztve egy fához,
kötéllel a kezemben.
– A szervezetünk meglehetősen kifejlett – dünnyögte
Blake, miközben egy falatot küldött le a torkán, amit egy újabb korty kávéval
egészített ki. – Ha találkoztok a vezérrel, mindent megértetek.
– Attól nem leszünk okosabbak – nézett Harry
szúrósan a testvérére –, ha rejtvényekben beszélsz.
Blake megcsóválta a fejét.
– Nos, bátyus – fröcsögte gúnnyal átitatva. –
Itt én parancsolok. Vagy teszed, amit mondok, vagy gondoskodom arról, hogy ez
az egész sokkal szarabb legyen. Ennyi. – Kínos csend telepedett ránk, és
valahogy elhaltak a hangok, nem találtam a szavakat, azt, amit mondhatnék,
helyette csak feszélyezetten, merev tagokkal ültem Hazza mellett. Néma rettegés
gyűrűzött az ereimbe, és keserű méreg módjára szennyezte a szerveimet. Éreztem,
hogy elgyengülök, a fáradtság elmossa az éberségemet, és rebegő pillákkal
kortyolgattam a kihűlő kávémat, amit legjobb esetben is valami íztelen löttynek
neveztem volna.
– Hm – Blake csettintett a nyelvével, élvezte
a hatalmat, amit a markában tartott. – Annyit elárulhatok, hogy holnap Hongkongba
utazunk.
– Hongkongba? – kérdeztem elakadó
lélegzettel. Biztos voltam benne, hogy a szemem kétszeresére tágult, és a szám
hirtelen kiszáradt, a torkom pedig fájdalmasan összeszorult. Mibe keveredtünk?
– Ott többet adnak értetek – motyogta, mintha
csak valami egyszerű, hétköznapi dolgot közölne, én meg átadtam magam a
rettegésnek, ami mindenemet elborította. Kicsordult az első könnycseppem, és a
többi úgy követte, mintha vízesés lenne. Ez volt a ráadás, amit már nem bírtam,
és amikor oldalra néztem, Harry gyönyörű, szikrázóan zöld szemét csillogó
könnycseppek nedvesítették. Rászorítottam a kezére, de fogalmam sem volt,
meddig kapaszkodhatok még belé. És mikor jön el a pillanat, amikor végleg el
kell engednem őt…
Sziasztok! Ezt a blogomat kevesebben olvassátok, mint a Luxuryt, viszont hozzám közel áll, így jöttem egy ilyen kis laza, szünet utáni felvezetőrésszel. Érdekelne, hogy ki szeretné a folytatást, mert akkor folytatom! Szóval Tőletek függ, hogy mi legyen, csak tudni szeretném, mert erőt ad, mint mindenki másnak, és ihlet is! Várom a véleményeket, és köszönöm szépen a támogatásotokat!!!! Sam xXx Love ya
Sziaaaa első remélem 😂
VálaszTörlésMilyen kis előzékeny vagy, ez tetszik! ;) Amúgy szia! : )
TörlésÉs Igen!!! ELSŐ LETTEM!! KIRÁLY VAGYOK.
VálaszTörlésSzóval...Úristen!!!!
Nem baj ha pontok a szedem? Ha baj írjál csak. 😉
1. Hát én kihaltam, komolyan.
2. Ez a rész ÚRISTEN DE IMÁDTAM ÉS ÚJRA KELL OLVASNOM MOST AZONNAL!! 😍
3. Olyan jól írsz, és fogalmazol. Fenomenális.
4. WTF?? Mi van?? Eladja őket?? Na ne csessz fel!! Úgy is kiszabadulnak. Tuti. Érzem. Ez a chi vagy mi fene 😂
5. Nem enged másolni a telefonom. Arggg...szóval imádom...már mint a sztorit.
6. Bemásolnám ezt az egész sztorit. Olyan fasza lett.
7. Tetszett a ,, gatyában nyuljalos rész" 😃😂
8. Izgalmas volt, és IMÁDTAM.
9. Mondtam már neked, hogy...KIRÁLY VAGY?
10. Ez nem puncsolas ez az igazság amiket le irtam.
11. Engem érdekel. Úgy h ajanlom mindenkinek hogy komizzon. Sőt ha meg engeded megosztom a blogodat. 😍❤ sőt meg is fogom 😂😂
12. Ui: Pusziiii 😘
Annyira egyedien közlöd a véleményed, öröm olvasni a kommented! Várok még ilyeneket Tőled a közeljövőben, nagyon megmosolyogtató! :) Igaz, hogy a másik blogom roppant beteg, darkos történetet ír le (Luxury doctor), de itt törekszem arra, hogy sok-sok édes jelenetet írjak le, megannyi Larry-momentet. :) Köszönöm a támogatásod!
TörlésPuszi,
Sam xXx ❤❤❤
Mindenképp folytasd! Kibaszott jóa sstory
VálaszTörlésKöszönöm, rajta vagyok! :D
TörlésSam xXx
Az én véleményem az hogy folytasd!
VálaszTörlésMaga a történet érdekes, a fogalmazásmód még mindig élvezetes, a szereplők jó értelemben furák.
Ami nekem ici-picit nem tetszik, az a mérhetetlenül sok +18-as rész. Nem a mínőségével vagy a tartalmával van gondom, hanem hogy fogságban vannak, sőt Louist szinte megerőszakolták és utánna is simán? Ez számomra elképzlhetetlen és logikátlan sokszor.
Ismétlem, nem maga a "Dologgal" van bajom, hanem a mikorjaival.
Ettől eltekintve, én szeretném olvasni a folytatást:)
Köszönöm a véleményed. :) Igyekszem javítani az esetleges hibáimon, igazad van, de remélehetőleg a következő rész után, úgy fogod gondolni, hogy jól megoldottam a dolgot. Kiderül. Várom a véleményed! :)
TörlésHálás vagyok minden egyes visszajelzésért! ❤
Sam xXx