tag:blogger.com,1999:blog-25395634236141826082024-02-19T23:58:59.713+01:00A maffia árnyékábanSam Wilberryhttp://www.blogger.com/profile/04713999772476503639noreply@blogger.comBlogger14125tag:blogger.com,1999:blog-2539563423614182608.post-18262801053658048692016-12-20T23:57:00.001+01:002016-12-21T00:01:51.931+01:00XIII. rész<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgK0O5hrWyq-5fo1ID_Mcgr5EoNUBKU0mkOhzrNzBZTVu_a7S7IC-UTymTcKrtQjheNS9fnC6ED9Zf3nSu6sA9J5bClPZ117B9LaDvtnypWG6GDx-yjR7u1VH6Zkyza0VNEA5dDM585yYI/s1600/9e25f8f9fac615c27a371e9f6e916374.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgK0O5hrWyq-5fo1ID_Mcgr5EoNUBKU0mkOhzrNzBZTVu_a7S7IC-UTymTcKrtQjheNS9fnC6ED9Zf3nSu6sA9J5bClPZ117B9LaDvtnypWG6GDx-yjR7u1VH6Zkyza0VNEA5dDM585yYI/s320/9e25f8f9fac615c27a371e9f6e916374.jpg" width="234" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<b><i><span style="font-family: "arial" , "sans-serif"; font-size: 10.5pt; line-height: 115%;">L.<o:p></o:p></span></i></b></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "sans-serif"; font-size: 10.5pt; line-height: 115%;">Harry
szavai elringattak, és kellemesen olvadtam bele az ölelésébe. A fejemet a
karjára fektettem, és addig hallgattam a lélegzését, míg eltompult a külvilág,
és a helyét pihentető álom vette át. Mikor másnap reggel nyöszörögve nyitottam
ki a szememet, zöld tekintetével találtam szemben magam. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "sans-serif"; font-size: 10.5pt; line-height: 115%;">– Jó
reggel, szépségem – suttogta a bőrömbe hízelegve, és finom puszikkal lepte el a
kulcscsontom menti részt. Beleolvadtam az érintéseibe, és a kezemmel
felnyúltam, hogy az ujjaimat hosszú, göndör fürtjeibe fűzzem. Hálásan
felmordult, és az arcát a vállgödrömbe fektette. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "sans-serif"; font-size: 10.5pt; line-height: 115%;">– Ma
beszélek Nickkel – tűnődött hangosan, és a mutatóujjával apró köröket rajzolt a
hasamra. – Megtudom, hogy mi a terve. – Élesen sóhajtott, és hátrafésülte
rakoncátlan tincseit. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "sans-serif"; font-size: 10.5pt; line-height: 115%;">–
Biztos? <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "sans-serif"; font-size: 10.5pt; line-height: 115%;">Harry
aprót biccentett. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "sans-serif"; font-size: 10.5pt; line-height: 115%;">–
Teljesen. Muszáj kijutnunk – szorított a kezemre, és lerúgta magáról a takarót.
Mikor megláttam meztelen, napbarnított testét, ahogy teljes pompájában tárul
elém, és a szemem megakadt éledező férfiasságán, hörögve felnyikkantam. Harry
fellökte magát, hogy elérje a sötétítőt, majd akkurátus mozdulatokkal
széthúzta. A beáradó napfény melegében lustán hátradőltem az ágyra, és
belesüppedtem a matracba. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "sans-serif"; font-size: 10.5pt; line-height: 115%;">–
Öltözzünk fel – paskolta meg a mellkasomat. Habár nem volt nagy kedvem
nekikezdeni a napnak, tettem, amire kért. Gyorsan magunkra kapkodtuk a ruhákat,
és mikor kiléptünk a hálószoba ajtaján, furcsa csend fogadott mindkettőnket. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "sans-serif"; font-size: 10.5pt; line-height: 115%;">–
Nick? – kiáltotta Harry. Vártunk pár pillanatot, majd edénycsörömpölés zaja
szűrődött felénk.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "sans-serif"; font-size: 10.5pt; line-height: 115%;">– Ó,
Harry – érkezett a nagybácsi hangja a konyha irányából. – Gyertek, gyertek! –
kiáltott utánunk. Harry rámarkolt a kezemre, és elindultunk az étkezőbe. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "sans-serif"; font-size: 10.5pt; line-height: 115%;">–
Tojásrántotta, bacon, paradicsom… – sorolta elhivatottan, és amint megcsapott a
finom ételillat, a gyomrom azonnal figyelmeztetően korgott. Az, hogy Nick
elégtételt akart venni azért, amit Blake tett Kimmel, érthető és elfogadható
volt, de a jó bánásmódot még szoknunk kellett a sok fájdalom után, amellyel ok nélkül
büntetett Harry ikertestvére. Volt alkalmam átgondolni a dolgokat, és alapos
töprengés után minden értelmet nyert bennem. Fájó volt beismerni, de csak a
szabadulást jelentettük Blake számára. Minden más nem számított. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "sans-serif"; font-size: 10.5pt; line-height: 115%;">– A
mai nap a tiétek – sóhajtotta Nick. – Kate éjjel hazaérkezett az üzleti útról,
úgyhogy Kimmel kiruccantak vásárolni. – Ahányszor csak felhozta a lányát,
újjáéledt bennem a félelem, hogy mit fog tenni Harry, ha kiderül, van egy
jegyesem és egy kisgyerekem, akik hazavárnak. A bűntudat könyörtelenül mardosott,
de nem tudtam tenni ellene; hagytam, hogy elárasszon. Még jócskán abban az
időszakban jártunk, amit a kurzus ideje ölelt körbe, úgyhogy valószínűleg
senkinek sem tűnt fel, hogy nyomunk veszett. Legalábbis nagyon úgy festett, bár
Blake gyakorlott maffiózó volt, szakszerűen intézte a dolgait. Azt is elárulta,
hogy miután elkobozta a telefonjainkat, a szeretteinknek küldött pár üzenetet,
amiben tájékoztatta őket, hogy a tanfolyam ideje alatt nem leszünk elérhetőek.
Arról, hogy mi volt a következménye a lövöldözésnek, fogalmam sem volt. Minden olyan
gyorsan történt, hogy akkor feleszmélni sem tudtam. Nem kerestem az okokat, nem
tűnődtem a dolgon, csak egyetlen cél hajtott: kiszabadulni a fogságból,
hátrahagyni a maffiát. Szinte kikészítettek a lopott érintések, amelyekkel Nick
jelenlétében ajándékoztuk egymást, és el sem hittem, hogy részese lehetek a
szerelemnek, amit Harrytől kapok, és amit én jócskán viszonzok neki. Mr. Jóképű
most is egy gödröcskés mosollyal jutalmazott, amitől kihagyott a szívem egy
pillanatra, fel-le futkosott rajtam a libabőr. Hiába az eltelt idő, egyszerűen
képtelen voltam megszokni Harry jelenlétét. Emlékszem, hogy milyen volt, mikor
még kerülgettük egymást: mindkettőnkben ott izzott a vágy, amit bugyután
letagadtunk, de mindhiába, mert a testi reakcióknak, a vágynak, a szenvedélynek
sokszor az ember nem tud ellentmondani, mert ezerszer hatalmasabb erővel
rendelkezik az érzés, mint a bennünk megszületett halvány ellenállás. Nick
aprót biccentett, mert vette, hogy inkább lennénk kettesben, mint az ő vizslató
tekintete alatt, úgyhogy elhúzta a csíkot a szobájába. Csak bambán ültem a
reggelim maradéka fölött, és figyeltem Harryt. Imádtam nézni közvetlen felkelés
után, mikor még kócos volt a haja és a szeme álmosan tapadt rám, de annál több
csillogással. Most, ebben a meghitt pillanatban, hagytam, hogy közelebb lépjen
hozzám, összefűzze az ujjainkat, és élveztem, hogy a tekintetünk
összekapcsolódik. Annyira gyönyörű volt! Felnéztem rá, a tekintetem hívogató,
halványrózsaszín ajkán állapodott meg, aztán a mellkasára szegeztem a tekintetemet,
amit pechemre egy fehér póló fedett, de még így is jól láthattam az izmait,
amire könnyűszerrel simult a ruha anyaga. Az ujjaimmal elkaptam a pólója
szegélyét, becsúsztattam a kezem alája, mire máris kitapintottam a ruganyos,
feszes bőrt, és az izmok szinte hullámzottak az ujjaim simogatása alatt.
Végigsimogattam egészen a mellizmáig, aztán keményen belemarkoltam, mert kezdte
eszemet venni a minden felülmúló vágy, és a kényszer, hogy minél közelebb
akarok lenni hozzá, bármilyen nyakatekert módon. Harry hátravetette a fejét, a
hullámos tincsek suhogva omlottak a vállára, az ádámcsutkája pedig fel-le
szánkázott, ahogy nagyokat nyelt, és jólesően nyöszörgött, morgott, zihált,
miközben cirógattam a mellbimbóját. Felhajtottam a pólóját, a tenyeremet a jól
kidolgozott hasára fektettem, aztán a nyelvemmel körberajzoltam a mellbimbóját.
Láttam, ahogyan a libabőr ellepte a testét, és a kis bimbó keményebbé vált. A
fogaim közé vettem, lágyan megcibáltam, mire Harry előrelökte a csípőjét. A
derekamnál éreztem vastagra duzzadt szerszámát. A ruhámon lüktetett. Közben a
hajába túrtam, élveztem a selymes fürtök tapintását. Abban a pillanatban semmi
másra sem vágytam a világon, mint hogy megálljon az idő, és örökre ebben a
békés pillanatban maradhassak Mr. Jóképűvel. Kizártam minden befolyásoló
tényezőt, és csak a pillanatnak, egyedül annak éltem, ami kettőnk közt
történik. Harry átkarolta a derekamat, felhúzott a székről, bár eleinte
kétkedtem azzal kapcsolatosan, hogy meg tudok állni a két lábamon, annyira
bizseregtem mindenütt, ráadásul valósággal szédültem a közelségétől, olyan
elemi erővel hatott rám. Végül megembereltem magamat, úgyhogy sikerrel jártam.
Mikor felegyenesedtem, azonnal a tenyere közé vette az arcomat, majd az ajkamra
hajolt. Lágy, mentaillatú lehelete beborította a bőrömet, és a szájával azonnal
megtalálta az enyémet. Könnyedén cirógatott az alsóajkával, majd érzéki csókban
forrtunk össze. A nyelve bebocsátásért esedezett a számba, én pedig megadóan
nyitottam szét az ajkaim, hogy befurakodhasson, végigsimítva a fogaimon,
összeolvadva a nyelvemmel. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "sans-serif"; font-size: 10.5pt; line-height: 115%;">– Mi
van, ha meglát? – suttogta alig-alig érthetően, mert már teljesen átszellemült,
és a mozdulataimnak élt. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "sans-serif"; font-size: 10.5pt; line-height: 115%;">–
Nem fog – kacsintottam rá, egy csókkal elhallgattatva. – Nick elvonult a
szobájába… használjuk ki az időt – mosolyogta rá az én félistenemre. Hirtelen
ötlettől vezérelve hátralöktem, de olyan erőteljesen, hogy a lába a széknek
ütközött, aztán felnyomtam az asztalra. Harry hátradőlt, amitől még inkább
kihangsúlyozódott merev dákója, én pedig fürdőztem a látványban. Egy
arasznyinál is hosszabban nyúlt el a nadrágjában, valóságos álom volt. De
elszakítottam róla a pillantásomat, és inkább az arcát kémleltem. Benyomultam a
lábai közé, kissé a testének dőltem, az ujjaimmal az állát simogattam, amin
egynapos borosta serkent. Jólesett a szúró érzés. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "sans-serif"; font-size: 10.5pt; line-height: 115%;">–
Annyira hihetetlen, mégis kibaszottul csodálatos – suttogtam a szájára, amitől
egy centire volt az enyém. A szám finoman érintkezett az ő puha ajkával, amitől
kicsit megrázkódtam, és meleg bizsergés szaladt végig rajtam. A szívemet
ellepte a szeretet és a hála semmihez sem fogható érzése, a szerelem meg
hullámokban söpört végig szenvedélytől felhevült lelkemen. Belenéztem az
átható, zöld íriszekben, amiben hamisítatlan szeretetet láttam. Kissé könnyes
volt. Hazza pislogott párat, majd egy kövér csepp csorgott le a szeme sarkából.
Elakadt a lélegzetem, és felemeltem a fejemet, hogy lecsókoljam a
könnycseppjét. A szám forró bőréhez érintkezett. Éreztem a melegséget, ami
végigvibrált rajtam. Egy pillanatig még szorosan a bőréhez tapasztva hagytam a
számat, mert nem akartam véget vetni a különös érzésnek, aztán felemeltem a
fejemet, és újra összekapcsolódtam a tekintetével. Biztos, őszinte szerelmet,
és hitet láttam benne, ami annak szólt, hogy történjen bármi, mi itt vagyunk
egymásnak, a kötelékünk olyan erős, hogy mindent felülmúl. Ezek a meghitt
pillanatok néha többet értek, mint egy kiadós szex. Ezek voltak azok, amik
mélyen beleforrtak a lelkembe – örök emléket hagytak bennem. Ahogyan a
szeretkezések is, de a csöndes pillanatok, mikor csak egymást öleltük és
elvesztünk a másik tekintetében, sokkal többnek számítottak, mint bármi más.
Harry átkarolt, aztán percekig mozdulatlanul feküdtünk a konyhaasztalon. Furcsa
póz volt, mégis… ott voltunk egymásnak. Egy örökkévalóságnak tűnő idő telt el,
mire nagy soká megszólalt: <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "sans-serif"; font-size: 10.5pt; line-height: 115%;">–
Csinálok az én édesszájú hercegemnek muffint… – suttogta az ajkamra. Ha nem
éreztem volna úgy, hogy még mindig rabságban vagyunk, a legtökéletesebb napnak
tudtam volna be a mait. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "sans-serif"; font-size: 10.5pt; line-height: 115%;">–
Mégis hogyan? – incselkedtem. – Felforgatod Nick konyháját? <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "sans-serif"; font-size: 10.5pt; line-height: 115%;">– Ha
már megtehetem… – kuncogott Hazza. Értékeltem, hogy próbálja humorosan felfogni
a helyzetünket, de számomra még mindig nyomasztó volt. Nekidőltem a pultnak, és
csak figyeltem az én szívdobogtatóan helyes barátomat, ahogyan könnyedén
jár-kel az amerikai stílusú konyhában. Lehajol, kinyitja a szekrényt, egy
üvegtálat vesz elő, visszacsukja, a szekrényben kotorászik, lisztet vesz elő…
VÁRJUNK! Én… komolyan a <i>barátomnak </i>neveztem
a gondolataimban?! A szívdobogtató tudat teljesen elkápráztatott, ugyanekkor
égető fájdalmat ébresztett a lelkemben. Te jó Isten… Harry belém szeretett,
ahogyan én is ugyanezt éreztem iránta. Mocskos, megalkuvó dögnek éreztem
magamat, mert nem voltam vele őszinte, és képtelen voltam színt vallani előtte,
pedig a szavak csúnyán a nyelvemet égették. Egy pillanatra elszontyolodtam, de
aztán arra lettem figyelmes, hogy egy csókot lehelt a számra. Azonnal
visszazuhantam a valóságba, és tovább figyeltem, ahogy a konyhában tett-vett.
Istenien tudott sütni, erről már akkor megbizonyosodtam, mikor közvetlen a
tanfolyamra megérkezés után megkínált mindenkit az általa készített csokis
sütiből. Mind a tíz ujjamat megnyaltam utána, de nem csak én! Még mindig a
számban éreztem a finom ízt, ami akkor rabul ejtett… Harry annyit
sürgött-forgott, hogy teljesen belefeledkeztem, és egyszer arra eszméltem, hogy
belepuszilt a nyakamba, majd az asztal felé intett. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "sans-serif"; font-size: 10.5pt; line-height: 115%;">–
Vesd le magad az egyik székre… – kacsintott rám. Beleszippantottam a levegőben,
amiben már melegen terjengett a muffin illata. A vaníliás aroma belopta magát az
orromba. – Mindjárt kész. – Leültem, ahogy kért, aztán őt figyeltem. A hűtőhöz
sétált, majd laza mozdulattal előkapta az egyik oldalsó fiókból a tejszínhabot.
Felrázta, amit csodálattal és ámulattal bámultam, de leginkább a hosszú ujjai
varázsolták el a figyelmemet. Végül a hátam mögé lépett, szeretetteljesen
átkarolva. Belepuszilt a nyakamba, aztán a nyelvével körberajzolta a fülcimpámat.
Összerázkódtam az édes érzéstől, majd megéreztem valamit az orromon. Harry
tejszínhabot fújt az arcomra, majd maga felé fordított, óvatosan fölém hajolt,
lenyalva rólam a fehér masszát. Megbabonázva figyeltem, és mikor éles kis
nyelvével végigsimított az orromon, megmarkoltam a tejszínhabot, egy csíkot
húztam a számra, aztán követelőzően néztem rá. Mr. Jóképű azonnal vette az
adás, az ajkamra hajolt, lenyalogatta a tejszínt, végül addig csókolt, míg
mindketten kifulladva kaptunk levegőért. Ezekben a pillanatokban képes voltam
elfelejteni azt, amit Blake tett velem, velünk… vagy amire Nick kényszerített.
A maguk módján mindketten bűnözők voltak. Blake, mert nem játszott
sportszerűen, és Nick, mert képtelen volt bosszú nélkül hagyni valamit, amiről talán
nem is tudta a teljes igazságot. Mert a lánya bármit mondhat… Egy apa mindig a
gyerekének fog hinni. Harry leült az egyik székre, és én az ölébe helyezkedtem.
Lazán karolt át, miközben az ujjaimmal a haját fésülgettem. Apró csókot
leheltem a homlokára, mire a fejét a mellkasomra hajtotta, és lehunyta a
szemét. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "sans-serif"; font-size: 10.5pt; line-height: 115%;">–
Annyira csodálatos – sóhajtotta. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "sans-serif"; font-size: 10.5pt; line-height: 115%;">–
Mi?<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "sans-serif"; font-size: 10.5pt; line-height: 115%;">–
Hogy hallom a szíved dobbanását.</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "arial" , sans-serif; line-height: 115%;"><span style="font-size: large;">*</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
</div>
<blockquote class="tr_bq">
<div style="text-align: center;">
<b><span style="color: orange;"><span style="font-family: "arial" , "sans-serif"; font-size: 10.5pt; line-height: 115%;"><i>Lehet egy kívánságom? Pár nap és karácsony... ajándékozzatok meg néhány véleménnyel, hogy tudjam, megérte a részbe fektetett idő és munka *-* Igyekeztem nagyon-nagyon cukira írni a fejezetet!!! <333 Bízom Bennetek! </i></span><span style="font-family: "arial" , "sans-serif"; font-size: 10.5pt; line-height: 115%;"><i>Előre is kellemes, békés ünnepeket kívánok! Sam xXx</i></span></span></b></div>
</blockquote>
Sam Wilberryhttp://www.blogger.com/profile/04713999772476503639noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-2539563423614182608.post-8174131765778161082016-12-20T18:54:00.000+01:002016-12-20T18:55:37.055+01:00Larry Christmas! ~ Beharangozó<div style="text-align: center;">
Idén az a megtiszteltetés ért, hogy <span style="font-size: large;"><a href="http://larrystylinsontanitvany.blogspot.hu/" target="_blank"><b><i>Becca Prior</i></b></a> </span>megbízása által én szervezhetem a Larry Christmast, meg a legjobb barátnőm, <a href="http://hdawnstories.blogspot.hu/" target="_blank"><b><i><span style="font-size: large;">HDawn</span></i></b></a>! </div>
<div style="text-align: center;">
Szeretnénk jobbnál jobb történetekkel kedveskedni nektek! </div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Azt is szeretném bejelenteni, hogy a blog FOLYTATÓDIK! </div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Kellemes, békés ünnepeket kívánok! <3</div>
<div style="text-align: center;">
<i><b><span style="color: orange;"><br /></span></b></i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><b><span style="color: orange;">Itt van a csodálatos, elképesztő, szemkápráztató beharangozóvideó, amit egyenesen HDawn alkotott! Mestermű! </span></b></i></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/a0tuNXlHLLw/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/a0tuNXlHLLw?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<br /></div>
Sam Wilberryhttp://www.blogger.com/profile/04713999772476503639noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2539563423614182608.post-45725919362645184682016-09-13T16:51:00.000+02:002016-12-20T17:40:29.042+01:00XII. rész<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgstHyzy8bf1Z8-vArzNfM50i1ceLnq2x0PYAZGL6pqoxqR0mRSTgzcV8IjkugQFC6fp4Vx3Id3aY5033Ja-oSNiWe3TtijTo6z0t9PSQE9_vPXQrheIoUU8zGTyu-Vsevs4e_XAKk0DaY/s1600/12heeeeeeeeeeeeeeeez.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="136" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgstHyzy8bf1Z8-vArzNfM50i1ceLnq2x0PYAZGL6pqoxqR0mRSTgzcV8IjkugQFC6fp4Vx3Id3aY5033Ja-oSNiWe3TtijTo6z0t9PSQE9_vPXQrheIoUU8zGTyu-Vsevs4e_XAKk0DaY/s320/12heeeeeeeeeeeeeeeez.jpg" width="320" /></a></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: 700; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: 700; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">L.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">Utat engedtem a fájdalomnak, hogy a saját, egyszemélyes lelki poklomban minden átütő erővel zuhanjon rám. Hallottam a hangját, szüntelenül visszhangzott bennem, és az elsuttogott ígéretek, a lágy érintések, a szerelme és annak hiánya teljesen összeroppantott. Mikor hosszú óráknak tűnő idővel később megmozdultam, hogy megropogtassam elgémberedett, bénult tagjaim, sziszegve feszítettem a hátam a kemény széktámlának. Hörögve kapkodtam a levegőt, és nem találtam a helyemet. Az agyamat ellepte a keserű fájdalom, a gyász szívszorító érzése, és kedveszegetten kuporogtam a sötétkék ülésen. Blake nem szólt hozzám, amit ezúttal meglepően díjaztam. Nem biztos, hogy vissza tudtam volna fogni magamat, tekintve a lelkiállapotomat és a dühöm mértékét. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– Vissza akarok menni – suttogtam szipogva órák múlva, mikor már vészesen besötétedett odakint, és a félhomály átláthatatlan sötétséggé olvadt. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– Akarok Vegasban egy házat – motyogta Blake gúnnyal átitatott hangon. – Mit gondolsz, te kis szarrágó? Nehogy azt hidd, hogy a kéréseidnek súlya van. Nem számít… Itt nem. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">Hüppögve a tenyerembe temettem az arcomat, és igyekeztem erős maradni, de a testem remegését képtelen voltam megfékezni. Veszettül reszkettem. Nem testi, hanem lelki fájdalmaim miatt. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– Miért csináljátok ezt? Miért adtok el? Miért törtetek rá a táborra? Ki a besúgótok? Mit vétettünk? Miben vagyunk fontosak? Blake… legalább egy apró infómorzsát! Most már úgyis mindegy… – fakadtam ki kissé erősebben a kelleténél. Blake összevonta a szemöldökét. Fellökte magát az ülésről, és tűnődve felém bicegett. Az arca tökéletesen érzelemmentes volt, ugyanakkor láttam a szikrát a szemében, ami a gonoszságát mutatta. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– Belekeveredtem valamibe, amibe nem kellett volna – nyögte Blake. Meglepődtem, hogy ennyire készséges, hogy beavat… Ezenfelül pedig már tudni akartam, miről is van szó.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– Mégis mibe?! – csattantam fel. Blake egy lemondó sóhajjal és egy éles kézmozdulattal próbált leinteni, de én szúrósan néztem rá. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– Komolyan? Eladnak… Mit számít neked? Legalább ne tudatlanul sétáljak a végzetembe – hajtottam le a fejemet. Elképesztően lüktetett az agyam, mintha parazsat szórnának rám. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– Jól van – adta meg magát Blake, bár nem szívesen. Láttam rajta az ellenkezést, de úgy volt vele: inkább bedob engem a mélyvízbe, és szembesít a szívszorító igazsággal, amitől már előre féltem, de tudni akartam. Mindennél jobban. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– Beleszerettem egy lányba, akibe nem lett volna szabad – kezdett bele. – Pár hónapja történt. Hongkongban voltunk a srácokkal.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– Srácokkal? – néztem rá értetlenül, gúnnyal fűszerezett tekintettel. Blake aprót biccentett.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– Colton és Zayn – bólintott. – Tök átlagos, tiszta emberek.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– Mit értesz a tisztaságon? – nevettem fel elkínzottan.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">Blake félmosolyra húzta az ajkát. Óvatosan, lassan karba fonta a karját.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– Nem volt semmi mocskos ügyük. Egyszerű, egyetemista életet éltek. Ahogy én is. Egy ideig. Akkor ismertem meg Kimberly-t… </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– Kimberly-t? </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">Blake dallamosan felnevetett.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– Minden szavam megismétled, vagy hagyod, hogy elmondjam? – szúrta közbe csípősen. Kedveszegetten lehajtottam a fejemet. Blake vette az adást. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– Beleszerettem, és mikor kiderült, hogy teherbe esett, az apja fellázadt ellenem. Tehetős családból származott a lány, nagyúr volt náluk a vagyon, a hírnév és a siker. Nekem egyik sem volt meg. Csak egy fiú voltam. – Elcsodálkoztam, hogy Blake éppen nekem tört meg. Már korábban is láttam az árnyakat átsuhanni az arcán, melyek arról árulkodtak, hogy mégsem annyira gonosz, mint gondoltuk. Vagy legalábbis sokkal emberibb, mint hittük… – Megvakargattam az államat, míg ő csokorba próbálta szedni a mondandója összes pontját, átgondolva, hogy mibe avasson be és mibe ne.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– Az apja a vegasi alvilág feje. Le akar mészárolni. Utánam küldte a fél világot, és…</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– VÁRJUNK! – kiáltottam fel. A szememet azonnal ellepték a könnyek, és a borzongás elviselhetetlen erővel nyargalt végig a testemen. Utáltam, és legszívesebben kikapartam volna mindkét szemét. Undorodva néztem Blake szemébe, és ott nem láttam mást, mint hamis dühöt és a mögötte megbúvó kétségbeesett fájdalmat. Fájt, amit Harryvel kellett tennie, de túlságosan önimádó volt. És ezt ki is használta.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– A SAJÁT IKERTESTVÉREDET? – ordítottam magamból kikelve. A gyűlölet ellepte az agyamat, éreztem, hogy az összes vér a fejembe tolul, az arcom lángol, és az állkapcsomon kidagadtak az izmok. Mélyet lélegeztem, aztán élesen kifújtam. – Kihasználod? Kihasználod, hogy ugyanúgy néz ki, mint te? Szerinted Harry nem fog utalni rá, hogy van egy ikertestvére, és a helyzet csak egy tévedés?! – üvöltöttem. – Ne merd megtenni ezt!</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– Már késő, Louis – szűrte a fogai között. – Elváltak az útjaitok. Ők már úton vannak Vegasba.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">Nagyot nyeltem.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– Szóval így áll a dolog – dünnyögtem kemény éllel a hangomban. – Mindvégig csak egy kamuduma volt a hongkongi út. Te utolsó, aljas szemétláda! Pokolra fogsz jutni – zokogtam kínomba. Teljesen elvesztettem az eszemet, és már nem is láttam a könnyektől, amelyek forrón csúsztak végig az arcomon. Reszkettem, és nem tudtam uralkodni a fájdalmamon, ami mindenütt elborított. Hiányzott Harry. A sajgó hiányérzet nem csillapodott, hanem egyre erősödött a mellkasomban. Összeroppantott. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– Gyáva ember vagyok – vallotta be Blake. – Ennyi. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– Feláldozod a testvéred. Bűnös vagy! Velem… velem mihez kezdesz? – suttogtam, és mikor derengeni kezdett, hogy valójában mit akar… teljesen lesokkoltam. – Engem is… engem is? </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">Blake kurtán bólintott.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– Te leszel a biztosíték, kedves Louis – mosolygott. – Találkozol még ma este Harryvel. Lesz fél órátok átbeszélni, de nem érdekel, beadjátok a maffiavezérnek, hogy valójában én vagyok veled, mert ha nem, valamelyikőtők meghal. Garantálom.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– Előbb-utóbb úgyis ez lesz… – fröcsögtem utálkozva. Blake erélyes léptekkel hozzám sétált, és megragadta az államat. A szorítása fájdalmasan hatott rám, és a kellemetlen érzés végigvibrált az arcom mindkét felén. Forró lüktetés bénította meg az államat. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– Megteszed – sziszegte. – Ha nem akarod, hogy Harry előtt megöljelek. – Azonnal elhallgattam. A nyelvemre haraptam, mert a mellkasom őrülten dübörögni kezdett, és a sírás ismerős érzése ismét torokszorító erővel borult rám. Könnyek patakzottak végig égő bőrömön. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– Re-rendben – adtam be a derekamat. – Harryért. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– Ügyes kisfiú – paskolta meg a tarkómat. – Bíztam benned, Louis Tomlinson. Nem kellett csalódnom! </span></span></div>
<b id="docs-internal-guid-5a074134-23fd-40fd-041b-eca220d60800" style="font-weight: normal;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></b>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: 700; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">H.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Őrült ütemben zakatolt a szívem. Már egy rakat zsebkendőt elhasználtam, annyit sírtam, de a könnycsatornáim még mindig nem apadtak el, egyedül azért fékeztem meg magam, mert a hüppögéssel járó reszketés fájdalmasan hatott rám, és érzékeny testemet minden mozdulat sötét kínokba sodorta. Egy nővérnek tűnő lány, aki szintén a maffiához tartozott, ellátta a sebemet, ami azon kívül, hogy veszettül fájt, nem volt túl vészes. Megkaptam a választ. </span><span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Azért sebeztünk meg </span><span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">– </span><span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">suttogta felszállás után nem sokkal később Ian. </span><span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">– </span><span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Hogy emlékeztessünk, ha nem működsz együtt, a következő golyó a szívedbe repül. </span><span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Olyan ocsmány arckifejezéssel köpte felém a szavakat, hogy az undorodva néztem rá. A nővér gondosan bekötözött, és adott pár fájdalomcsillapítót, ami hálásan fogadtam el. Úgy kellett, mint szomjhalál szélén tengődő embernek a hűs víz. Órákkal később annyira csillapodott a fájdalom, hogy már nem nyöszörögtem. Sikerült elaludnom, bár az álom zaklatott volt és nyugtalan. Nem tudtam pihenni. Louis arca kergetőzött a tekintetem előtt. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– Mikor érünk oda? – kérdeztem, mikor már odakint jótékony sötétség uralkodott. A rotorok zaján kívül néma csend uralkodott körülöttem. Ian unottan felém fordult.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">– Még egy óra – </span><span style="background-color: transparent; font-size: 14.6667px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">nyögte. </span><span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">– Viszont ismét emlékeztetlek, hogy nem vagy abban a helyzetben, hogy kérdezhess, Styles – kacsintott rám. Visszahanyatlottam a kényelmetlen ülésre, a fejem a támlának döntöttem, és magamban ezer és ezer imát elsuttogtam, hogy Louis-nak ne essen semmi bántódása. Hihetetlenül aggódtam érte, és nem tudtam uralkodni a nyugtalanságomon. Hullámokban érkezett. Hátrahajtottam a fejemet, és nagyon koncentráltam, hogy utolérjen az álom (vagy rémálom), mert ennél a pokolnál minden jobb volt. Nem akartam a valóságot. Bármi másra hajlandó voltam, kivéve a kínkeserves jelenre, amiben léteztem. Úgy rühelltem, mint még soha, semmit. Pillanatokkal később a kimerültség vészesen zuhant rám, és rebegő pilláim lecsukódtak. Átadtam magam az elcsigázottságnak. Elszenderültem. </span></span></div>
<b style="font-weight: normal;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></b>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– Ébresztő, te kurva! – bökdöste meg valaki a vállamat. Mikor nem mozdultam meg, újabb, erősebb lökés érkezett, ami fájó kínba sodorta a testemet. Akaratlanul is, de élesen felnyüszítettem. – Megérkeztünk! – Ian magasodott felettem. Megijesztett a szemében honoló sötétség. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– Leszállunk! – suttogta, és a pólóm nyakánál fogva rántott fel. A kötés meglazult a hátamon, és a seb égőn lüktetett. Újra felnyüszítettem.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– Jól van, ne hisztizz már… – köpte felém érzelemmentesen. Rohamléptekben rángatott a kijáratig. Hűvös fuvallat cirógatta az arcomat, amint kiléptünk a sötét éjszakába, a lépcsőn lesétálva a betonplaccra. Mikor megláttam a velünk szemben érkező embereket, köztük Louis-t, térdre borultam, és a könnyeim megállás nélkül ömlöttek végig az arcomon. A szívemre szorítottam a tenyeremet, mert a fájdalom, ami összerántotta, elviselhetetlen volt. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– Fél óra – kiáltotta Blake felénk. Összerándultam, és úgy vetettem magam Louis után, mintha puskából lőttek volna ki. Belekapaszkodtam a nyakába, és ott csókoltam, ahol értem, nem törődve a sajgó kínnal, ami ott lüktetett szüntelenül a testemben. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– Sajnálom – zokogtam. – Az egész az én hibám. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– Micsoda? – nézett rám, kerekre tágult szememmel, és a tenyerébe vette az arcomat. – Miért gondolod ezt, Harry? – súgta a bőrömbe. Az ujjai finoman, gyöngéden a nyakamba mélyedtek, és erősen ölelt magánhoz, mégis ügyelve, hogy ne okozzon nekem fájdalmat. Minden érzékemet betöltötte az illata, és jól esett magamhoz szorítani törékeny kis testét. Majdnem egy fejjel alacsonyabb volt nálam, és pici teste tökéletesen illet az ölelésembe. Áthatott a szerelem. A vágy. A késztetés, hogy megvédjem mindentől és mindenkitől, de tehetetlen voltam, és ez a tudat… ez a felismerés teljesen összeroppantott. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– Mindent tudok – sziszegte a fülembe Louis, olyan halkan, hogy csak én hallhassam. – Blake valami kiscsajt felcsinált, akinek az apja egy kőgazdag fickó, és most azt akarja, hogy hitesd el majd vele, hogy te vagy Blake…</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– MICSODA? – nyögtem döbbent hangon. – TE ELADSZ ENGEM? A SAJÁT HIBÁDAT NEKEM KELL LERÓNOM? Ki vagy te, Blake Styles? Hová tűnt belőled az emberség?</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– Ne nehezítsd meg, Harry – kérte Blake, de a hangja sokkal inkább kijelentő volt.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– Még te mondod? – köptem feléje tekintve. – Aljas vagy. Egy utolsó senki…</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– Felfogtam – bólintott. – Nincs mit tenni.</span></span></div>
<b style="font-weight: normal;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></b>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: 700; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">L.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A kezembe vettem Harry arcát, és az erős, feltámadó szélben apró puszit hintettem az ajkára, majd elképesztően gyorsan magamhoz rántottam egy szeretetteljes ölelésre. Próbáltam a szerelmünkből táplálkozni, abból, amit ketten megéltünk. Abból, ahová eljutottunk – természetesen érzelmileg, mert a jelen túl megterhelő és fájdalmas volt ahhoz, hogy értékelni lehessen. Elraboltak bennünket. Ez a maffia túlságosan alapos ahhoz, hogy a rendőrség ránk bukkanjon, és hiába annak, hogy minden bizonnyal már keresnek a családjaink, nem fognak ránk bukkanni. Keserűség mardosta a lelkemet, és eszembe jutott a fiam, Jack, de a helyzetünk felett érzett tétlenség és lelki fájdalom sokkal sajgóbb és elviselhetetlenebb volt a hiányérzet mellett, így gyorsan elűztem a gondolatot. </span><span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Majd később törődöm ezzel </span><span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">– nyugtáztam magamban. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– Kibaszott nagy szerencséd van velem, tesó – nyögte Harry. – És ezt ki is használod! </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">Blake nem válaszolt, csak lehajtotta a fejét. Ismét felbukkant a szemében valami különös, rejtett csillogás, amit nem tudtam hová tenni és nem is értettem, de nem volt alkalmam rákérdezni, így csendesen bámultam és elhallgattam a felismerésem. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– Mikor átadunk benneteket, mindent úgy csináltok, ahogy utasítjuk. És Harry… – Blake eltorzuló arccal bámult az ikertestvérére. – Ha nem működsz együtt, a kis szerelmed golyót kap a szívébe. Ez persze fordítva is igaz – kacsintott rám. A lelkem elfacsarodott, és kétségbeesetten rászorítottam a kezére, hogy erőt sugározzak bele, de mikor felnéztem, láttam, hogy Harry sír. Az én torkomat is elszorította az érzés, és az ölelésembe fordítottam összetört testét. Öleltem, elsuttogtam neki, hogy örökké szeretni fogom, és mindig vele leszek – bármi is történjen. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– Induljunk! – adta ki a parancsot Ian. Blake beleegyezően biccentett, de ekkor rajtam volt a sor. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– Szeretnék beszélni a barátommal! – nyomatékosítottam, és jó volt kifejezni nekik a birtoklási vágyamat, hogy Harry az enyém, én pedig az övé. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– Hagyjunk időt a két buzinak… – röhécselt Ian. – Öt perc – vihogott visszataszítóan. Kedvem lett volna behúzni neki, de nem voltam abban a helyzetben, hogy megengedjem magamnak ezt a lépést. – Félrehívtam Harryt, majd a tenyerembe fogtam az arcát.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– Ha úgy teszünk, mintha szerelmeskednénk – leheltem lágy csókot az ajka szélére –, akkor elmondok pár dolgot. – Tovább folytattam a finom csókok halmozását, miközben magamban fontolgattam a mondandómat. Harry ellazult az érintésemben. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– Szerintem leplezzük le Blake-t – motyogta, újabb puszit hintve a szájára. – Lehet, hogy a férfi jó néven venné, és elengedne bennünket…</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– Na, persze! – nevetett fel Harry. – Tudod, mi lenne, Louis? Túszul ejtene bennünket, és Blake-t követelné. És mivel nem vagyok annyira fontos a saját testvéremnek, hogy megmentsen, ott rohadnánk meg. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– Harry! Szívem – néztem rá lemondóan. – Így pedig azonnal kivégez. Vagy a végletekig kínoz… Részletkérdés.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– Nem tudom, Louis – karolta át akkorra már reszkető testemet, és az ölelésbe vont. Jó érzés volt, még a ruhán keresztüli érintkezés is, hogy éreztem a teste melegét, és az karjaiban egy kis nyugalomra lelhettem.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– Ha Blake-nek adod ki magad, nagyobb a rizikó. Sőt – súgtam a fülébe, apró nyalintással cirógatva a fülcimpáját. – Te elvonod a figyelmüket Blake-éknek, én pedig gyorsan elmagyarázom a fickónak a helyzetet. Mit szólsz? </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– Egye fene – sóhajtotta lemondóan. – Már nincs vesztenivalónk. Csináljuk meg! – Átkarolt, erősebben, mint bármikor, és a fejét a vállgödrömbe hajtotta. – Szeretlek, Lou. Szeretlek. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– Én is, Harry. Az életemnél is jobban – biztosítottam.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">Ian megköszörülte a torkát.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– Indulunk, drágáim! – vihogott buta hangon. Blake a hátunk mögé került, és megbilincselt minket. Mikor hallottam a fém kattanását a csuklóm körül, még inkább kétségbeestem. Minden szabadságomtól megfosztottak. De ha ügyesek leszünk, ha jól csináljuk, akkor… akkor talán hamarosan vége ennek a pokolnak. És új időszámítás kezdődik. Úton a közös, biztos jövőnk felé… </span></span></div>
<b style="font-weight: normal;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></b>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: 700; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">L.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">Mikor az utcasarkon megjelent egy fekete, sötétített ablakú furgon, újfent éreztem a nyakamra tekeredő láthatatlan hurkot, ami fojtón feszült körém. Útközben szerencsére alkalmam volt rámarkolni Harry kezére, és biztató tekintete, a rejtett félmosolyok, az, ahogyan néha finoman rászorított a kezemre, picit enyhített a lelki sokkon, ami folytonos kétségbeesésben tartott. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– Ez eddig tartott – csattant fel Ian, és akkurátus léptekkel közeledett felénk. Úgy tépte szét összefont ujjainkat, mintha élettelen húscafatok lennének. Erős vadsággal és érzelemmentes tekintettel. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– Ettől a pillanattól kezdve Blake vagy – nézett szúrósan Harryre. – És Louis. Te vagy a titkos szerető. Tudod, miért? Így fogod megmenteni magad. Ha elhiteted velük, hogy meleg vagy, és bemeséled, hogy a lány kihasználta, hogy drog hatása alatt volt Harry, és így esett teherbe, talán megkönyörülnek Harry életén. Talán. – Nem értettem semmit, de azért bólintottam. Harry is hasonlóan biccentett, majd bekászálódtunk a fekete bőrülésre. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– Andrew elvisz a maffia házáig, aztán ő és Ian átad benneteket Mr. Hide-nak. – Blake éppen arra készült, hogy bevágja az ajtót, mikor élesen megköszörültem a torkomat.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– Nem ülsz be, vagy ennyire szórakozott vagy? – kérdeztem, bár a kelleténél kicsit csípősebbre sikerült a mondandóm. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– Nem, te hülye – korholt le. – A fickó nem tudja, hogy van egy ikertestvére, ennyire logikátlan még te sem lehetsz… szerinted mire kell Harry? – Gondolatban jól felpofoztam magamat, hiszen a korábbi terv, amit tikos érintések és csókok közben eszeltünk ki Harryvel, a kukába került. Megvalósíthatatlan. Miért hinne nekünk egy férfi? Nincs semmi oka rá. Rettegtem, hogy azonnal lepuffantja – abba belehalnék. Blake egyetlen további szó nélkül vágta be az ajtót. Az ablaküvegre tapasztottam a tenyeremet, ordítani akartam, de amint Harry lefeszítette onnan, dühösen felmordultam.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– Nem igaz! – csattantam fel sírósra torzult hangon. – Ezt is bebuktuk! Nem hiszem el… – Harry a tenyerébe vette remegő ujjaim, apró, körkörös mozdulatokkal simogatta kézfejemet. A nyugtalanság nem akart szűnni, sajgó fájdalommal árasztotta el a mellkasomat, és a szívem felfokozott ütemben dörömbölt a torkomban. Ideges voltam; kurvára zabos. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– Megoldjuk – nézett rám kihunyt fénnyel a szemében. Elkeserített, hogy már nem látom a borostyánszín íriszben a csillogást, amibe beleszerettem és fogva tartott, de a Harry iránt érzett szerelmem nem csitult, hanem erősödött. Korábban nem is sejtettem, hogy ilyen szeretni és szeretve lenni. Mindig is tisztában voltam vele, hogy valami hiányzik az Alice-el való kapcsolatomból, de sosem mertem bevallani magamnak, hogy talán éppen az, amit megkaphatnék egy saját nememhez tartozó embertől… Gyáva voltam és félénk. Nem voltam erős egyéniség, de Harry mellett megtanultam határozottabb lenni. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– Csak semmi trükk – ismételte a megszokott mondatot Ian, mikor a kocsi kifarolt a parkolóból és felhajtott a főútra. Figyeltem a tovatűnő fényeket, a koromsötét égen ragyogó sok ezer csillagot, és a fejemet Harry vállára hajtottam, hogy kiélvezzem az utolsó perceinket az újabb rabságunk előtt. A szemhéjam égett, mintha parázs borítaná a bőrömet, de gyanítottam, hogy a fáradtság váltja ki ezt. Pillanatokig erőltettem magam, hogy ellenálljak a kábaságnak, ami eltompította minden érzékem, de végül nem voltam elég erős, lehúzott a mélybe, és nyugtalan, zaklatott álomba merültem. </span></span></div>
<b style="font-weight: normal;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></b>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span></span><span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Arra ébredtem, hogy reszketek, és valamit rám terítettek. Mikor megláttam magamon Harry pólóját, és oldalra pillantva a gyönyörű, hibátlan, izmos felsőtest töltötte ki a látóterem, hálásan elmosolyodtam. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– Meg fogsz fázni – sóhajtottam lemondóan, de azért tovább vigyorogtam, és fellöktem magam az ülésen, hogy egy finom puszival jutalmazzam Harryt. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– Kibírom – nyögte, és hozzám bújt, hogy egy puszit cuppantson az arcomra. Tetszett a kedveskedése, de az, hogy nem voltam benne biztos, meddig lehetünk együtt, meddig élvezhetem azt, hogy megkaptam őt, valósággal tönkretett és pokolba taszított. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– Nos, gerlicéim – vigyorgott ránk Ian. – Öt perc és megérkeztünk. Lenyűgöző a villa, én mondom, igazi paradicsom. Kár, hogy inkább pokolként fogható fel… – húzta el a száját. A kocsi lassítani kezdett, és murva pattogott a kerekek alatt. Kibújtam Harry öleléséből, és finoman oldalra húzódtam, lehámozva magamról a pólót, majd feléje nyújtottam.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– Vedd fel – biccentettem. – Szükséged lesz rá! – Egymásra néztünk, és hálásan elmosolyodtunk. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">– Angyali vagy – cirógatta meg az orrcimpámat, majd átbújtatta magán a pólója fejét, és magára simogatta az anyagot. Mikor felnéztem, megláttam a hatalmas vaskaput, a föléje formált betűket, amelyek a </span><span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">HIDE BIRTOK </span><span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">feliratot adták ki. Élesen sóhajtottam. A mellkasomat összeszorította a félelem, de a kétségbeesés odáig fajult a lelkemben, hogy a pusztító űrön kívül semmi mást sem éreztem. Annyira elképesztően mélyre zuhantam, hogy már sírni sem tudtam. Semmi sem maradt bennem, totálisan kiüresedtem, egyedül a Harry iránt érzett, szüntelenül táplált zsongító, mélységes szerelem kapott helyet lelkem viharos tengerében. Még utoljára rászorított a kezemre, csókot lehelt a számra, és élesen nézett rám:</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– Együtt megcsináljuk! – biztosított. – Ígérem, Louis! Esküszöm. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– Együtt – ismételtem, viszonozva az édes csókot. Az ujjaimmal beletúrtam göndör fürtjei hullámába, és szorosan öleltem. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– Befelé! – pirított ránk Ian. Andrew – a sofőr –, lassú léptekkel ért be minket. Dús, sötétbarna haja volt, és a szeme alatt pár nevetőránc futott, bár most kisimulva pihentek. Égszínkék szeme pár pillanatig végigmért bennünket, majd előkapta a mobilját és tárcsázott egy számot.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– Itt vagyunk, uram. Minden készen áll – jelentette ki kategorikusan, majd bontotta a vonalat. Néhány másodperc zaklatott csendet követően a vaskapu nyikorogva megmozdult, majd kitárult. A szívem őrült dobogásra váltott. Úgy éreztem, azonnal kiszakad a mellkasomból. A szeme előtt minden élesebbre váltott. Széles, kavicsos út tárult döbbent tekintetem elé – amelyen akár két kocsi is simán elfért egymás mellett –, két oldalt fenyőfákkal szegélyezve, és az út szélén pár méterenként egy-egy lámpa halvány, homályos fénye tompította az éjszaka sötétjét. Elindultunk a téglalap alakú, fekete zsindellyel fedett ház irányába. Barnára volt mázolva, és a hatalmas ablakokon fény szűrődött ki. Éreztem a feszültséget, ami a kis társaságunkban támadt, és nagyokat nyeltem, hogy legyűrjem a sokkot. Harry némán, szótlanul lépkedett mellettem. Egyetlen hangot sem hallatott – még a lélegzését sem észleltem. Árnyként suhant előre. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– Jó lesz minden – biztosítottam sokadszorra. Jó volt többször kimondani. Abban bíztam, hogy így talán valóban beteljesül, bár nem hittem én már a gyerekmesékben. A kőkemény valóságban léteztünk. – Remélem – tettem hozzá fojtott hangon. A lépcsőfeljárón úgy lépkedtem fel, mintha egy kötél lenne a derekamra tekeredve, és valaki visszafelé próbálna rántani. Minden lépés kínszenvedés volt. Mikor felértünk, még utoljára átkaroltam Harryt, elmorzsolva egy előszemtelenkedő könnycseppet. </span></span></div>
<b style="font-weight: normal;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></b>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: 700; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">H.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">A hüvelykujjammal leitattam Lou bánatos arcáról az előszivárgó könnycseppet, és utoljára vontam magamhoz. Elképesztően, őrülten erősen. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– Szeretlek – néztem rá. – Ezt soha ne feledd…</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">– Én is téged, Hazza –</span><span style="background-color: transparent; font-size: 14.6667px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> hintett csókot a számra. Ian </span><span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">– a kibaszott idióta – megpaskolta a vállamat, majd szúrósan nézett ránk.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– Elég legyen! – motyogta. – Bemegyünk. – Andrew mögöttünk állt, csöndesen figyelte, ahogy Ian felvezeti a kezét az ajtón, majd ráfonja az ujjait az aranyszínű kopogtatóra. Erősen dörömbölt. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">– Pillanat – érkezett a mély, ismerős, riasztó hang az ajtó túloldaláról. Nem akartam hinni a fülemnek, el akartam süllyedni, le, valahova mélyre, a sötétségbe, a saját bánatomba, távol innen és a helytől. Sosem jártam még itt, de a hang… a hang felborzolta az idegeimet, és görcsbe rántotta minden porcikámat. Mardosó könnyek tolultak a szemembe, és nem tudtam felszólalni, pedig akartam. Ordítani. Üvölteni. Jajgatni. </span><span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Átkozódni… </span><span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Mikor kinyílt az ajtó, és megláttam a küszöb túloldalán álló rendületlen, határozott kiállású és kemény pillantású férfit, térdre rogytam. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">– Nick nagybácsi? –</span><span style="background-color: transparent; font-size: 14.6667px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> zokogtam, bár a kérdésnek indult mondandóm sokkal inkább sziklaszilárd kijelentésbe csapott át. </span><span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">– Hogyhogy? Mi lett a vezetékneveddel? Hide? </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– Sok minden történ, mióta nem találkoztunk, Harry – felelte érzelemmentes hangon. – Megházasodtam, évekkel ezelőtt, és a bátyád megrontotta az egyetlen kislányomat, Kimberly-t. A gyerek miatt a sulival is felhagyott. Egy roncs. – Mikor rádöbbentem, hogy már semmit sem ér a tervünk, hogy felismert, hogy már nem tudjuk elhitetni vele, hogy Blake vagyok, belém csapott a rettegés… Mire készül? Alkalmam sem volt megtudakolni, mert előkapta az övébe rejtett pisztolyt, és gondolkodás nélkül puffantotta le a két segédjét. Andrew élettelenül borult hátra, lebucskázott a lépcsőn, és Ian vérben úszó, felszakadozó hörgésektől rángatózó teste is követte az övét – egymáson értek födet, és pillanatok múlva elhaltak jajveszékelő hangjaik. Megdermedtek. Két élet véget ért. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– Ezt sosem gondoltam volna rólad… – nyögtem fojtottan, még mindig az előbbi történések döbbenetében. Louis szorosabban húzódott hozzám, átkaroltam a derekát, és már cseppet sem lepleztem az iránta való ragaszkodásom. Feltámadt bennem a védelmező ösztön, de nem sokat ért. Most Nick uralkodott. Szőke, zsíros hajába ősz tincsek keveredtek. Mikor utoljára láttam, a füle tövéig ért, most már a vállát söpörte és hullámosan takarta el az arca két oldalát. Zöld szeme kutatóan mért végig, miközben a kezével végigsimított borostás állán. Az arca meglepően barázdás volt, mélyen napbarnított, de az a fakó barnaság, ami az öregedést, nem pedig az életerős ember képét sejteti. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– Ó, Harry – sziszegte. A mutatóujjával határozottan körözött az arcom előtt, majd az ajtó felé intett. – Gyertek be! Hm… töprengenem kell, mit tegyek veletek. – Ahogy beléptünk, megcsapott a ház melege, erősen és áthatóan, de nem tudtam élvezni a kellemes forróságot, mert a félelem sakkban tartott. Takaros, egészalakos tükörrel ellátott előszobába léptünk, mindent a kávébarna és bézs szín uralt, és ezt követően egy alacsony boltív alatt egy előtérbe toppantunk be, előttünk egy széles, falépcsősor, két oldalt pedig pár lépcsőfokos lejáró az amerikai konyhába, amit egybekötöttek az ebédlővel, balra pedig a széles, tágas nappaliba. Nick arra intett a fejével, mi pedig hangtalanul követtük.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"> – Egy cigit? – nyújtotta felém a Marlborós csomagot. Megráztam a fejemet, de azért biccentettem. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– Majd később – szűrtem a fogaim között –, talán. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– Nem akarlak megölni, Harry – szögezte le. Nyomban fellélegeztem, de túlságosan hamar elkönyveltem a túlélést, a sikert. Nick összehúzta a szemét.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– Utálom, ha a családban olyanra vetemedik valaki, hogy a saját vérét legyilkolja – nézett rám jelentőségteljesen, bennem meg körvonalazódni kezdett a terve. – Viszont – pillantott Louis irányába –, ő egy senki. Nem tartozik hozzánk. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– A szerelem hozzá fűz! Az egyik legerősebb kötelék – csattantam fel erélyesen, és az ölembe vontam Louis remegő testét. Éreztem a félelmét, a pánikja átragadt rám is. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– Amíg eleget teszel a kéréseimnek, nem esik bántódása. Értsd meg! Blake-nek bűnhődnie kell, és a bosszút nem én fogom levezetni rajta… hanem a feleségem, de ő most üzleti úton van, Kim pedig egy barátnőjénél alszik. Minden tiszta, hogy megbeszéljem veletek a következő lépéseket… </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– Szóval utána elengedsz? – tértem a lényegre. A kérdés már másodpercek óta a nyelvem hegyén égett, nem tudtam megálljt parancsolni magamnak, gyorsan kicsúszott a számon.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– A fiú marad – bökött Lou irányába. Határozott él csillant a szemében. – Nem alkudozom ezzel kapcsolatosan. Kell a biztosíték! </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">– Nem gondolod, hogy egy kicsit áruló és álszent vagy? Nyomokban pedig megalkuvó? – köptem a szavakat dühösen. Nick levegőért kapott. </span><span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Hm, ezek szerint hatással vannak rá a szavaim! </span><span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">– Azt állítod, hogy családban nincs gyilkolás, akkor meg miért akarod megkaparintani az ikertestvérem? Kétlem, hogy csak egy esedékes, „tanító” beszélgetés erejéig… Ráadásul már összeházasodtál Kate-tel, így ha a nő tesz valamit vele, az ugyanúgy családon belül lesz. A te családod már az övé is. Ez így megy, Nick. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">– Igazad van, de még mennyire! Csakhogy Blake </span><span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">vétkezett. </span><span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Te nem – erősítette meg az álláspontját. – Egyelőre. Nem esik neked bántódásod, sem pedig a kis szerelmednek, ha eleget teszel nekem és a szabályaim szerint játszol. Világos?</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– Mint a nap – bólintottam egyetértően. – Azért ügyesen kijátszottad magad. Arra értem, hogy Blake sosem tudta, hogy Kim a családba tartozik, nem igaz? Mármint nem tudta, hogy éppen a nagybátyja lányát, az unokatestvérét rontja meg hancúrozás közben… </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– Pontosan – biccentett. – Éppen ezért fogja meglepetés érni, mikor kiderül. Egyelőre csak egy védelmező apának gondol a nagyvilágból. Ezért lesz könnyű idecsalogatnod. Úgy teszel, mintha kijutottál volna, elhívod egy találkozóra, én kézzel írok egy levelet, amit átadsz neki, és a célban hatalmas bosszú lesz… Már alig várom! Kate, a feleségem is oda lesz érte… – kacagott fel gúnnyal és bosszúval fűszerezett hangon. – És Harry – nyomatékosította. – Lehet, hogy én sem vagyok tisztességes, de az, amit Blake tett, még undorítóbb. Kim elmondott mindent. Ő nem akarta, és mikor Blake szerelmet vallott neki, fejvesztve menekült. Kilenc év sok idő. Az istenért! – fakadt ki dühös hangon. – A tizenhat éves lányomat rontotta meg egy huszonöt éves férfi. Ezt nem hagyhatom szavak nélkül. Ahogy tettek nélkül sem. A bosszúm minden egyes nappal erősebben lángol bennem… – suttogta elszántam, és a szemében láttam, hogy igazat beszél. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– Lehet, hogy őrültség és fogva tartasz… – néztem Nickre, majd a pillantásom Louisra vezettem –, de így nagyobb az esélye, hogy túléljük – mondtam sokkal inkább a szerelmemnek és magamnak, mint Nicknek, majd forró csókban forrtam össze Louis-val, és hálásan belesüppedtem erőt adó ölelésébe. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– Khm – köszörülte meg a torkát Nick zaklatottan, és láttam rajta, hogy zavarba jött. Új volt ez neki, gyanítottam, hogy még sosem látott melegeket. – Lesz saját hálószobátok. Ezt tartogassátok a zárt ajtók mögé, ha kérhetlek. – Beleegyezően biccentettünk, és elhatároztam, hogy eleget teszek minden kérésének, míg épségben vagyunk és Lounak sem esik bántódása, hogy a tetteimmel és a munkámmal megvásárolhassam magunknak az örök szabadságot és az utat a közös jövőnk felé… </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"> </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: 700; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">L.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">A hálószobában rávetettem magam, és addig csókoltam, míg a szüntelenül vibráló kín csillapodott a lelkemben, és mikor pár orgazmus után kifulladtan dőltünk hátra, kényelmesen fészkelődtem Harry ölelésébe. Az őrült hiányérzet eltűnt a lelkemből, és örültem, hogy velem lehet – elszomorító helyzetünk ellenére is. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– Ezt gyorsan lerendeztük – mosolygott rám szélesen. A hüvelykujjammal végigsimítottam puha, rugalmas bababőrén, és belebámultam áthatóan zöld szemébe. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– Ígérem, hogy kijutunk – biztosított az este folyamán már sokadszorra, és engedtem, hogy az ujjai a hajamba mélyedjenek. Lassú, érzéki mozdulatokkal masszírozta a fejbőrömet, és minden érintés felért a mennyországgal. Hevesen dobogó szívvel feszítettem a hátam meztelen mellkasának, és az ujjaimmal a combja belsején köröztem.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– Te kis telhetetlen – ragadta meg a csuklómat. – Ha így folytatjuk, holnap reggelre a farkam helyén egy hatalmas seb lesz. Úgy érzem, hogy édes kínban vibrál az egész… – motyogta szex utáni rekedtes hangon. Elmosolyodtam, hogy sikerült ennyire kifullasztanom, és véget vetettem a mozdulatnak; helyette összekulcsoltam az ujjaink. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15.3333px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– Félek a holnaptól – vallottam be csüggedten. Nehezemre esett, de megtettem. </span></span></div>
<span style="font-size: 15.3333px; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– A holnapban mindig egyvalami jó van – suttogta Harry a bőrömbe. Korábban kinyitottuk az ablakot, és most kellemesen fürdőztem Harry testmelegében, mivel a beáramló éjszakai hűvösségtől lassan fázni kezdtem. – A holnap egy új esély. Egy újabb reménysugár. Egy út a jó felé. Valami, ami mindig van, míg élünk. Biztosít arról, hogy van miért felkelni, van miért küzdeni. Ezt tartsd észben, szerelmem – csókolt a nyakamba, és a bőrömön éreztem a mosolyát. – A holnap a mi megmentőnk.</span></span><br />
<blockquote class="tr_bq" style="text-align: center;">
<b><i><u><span style="font-size: 15.3333px; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #cccccc; font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">Sziasztok! Ez kiváltképp hosszúra sikeredett, és remélem, izgire is, úgyhogy várom a visszajelzéseket! Pár héttel ezelőtt úgy voltam, hogy talán nem szeretitek ezt a blogomat és be kéne zárni érdeklődés hiánya miatt, de mivel sok ötletem jött a történethez, tuti megírom, aztán kezdek vele vmit. ;) ;) Köszönet mindenért. :) Várom a komikat. Sam xXx Szeretet!!!! HDawn, ismét sokat tettél értem :) Remélem, még nem unod a folytonos hálálkodásom. :) Van miért. ;) :P </span></span></u></i></b></blockquote>
Sam Wilberryhttp://www.blogger.com/profile/04713999772476503639noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-2539563423614182608.post-34364716762660028152016-09-12T11:02:00.000+02:002016-12-20T17:40:21.177+01:00XI. rész<div style="text-align: right;">
<i><span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">„Még a jófiúk is hibáznak, ha olyanok a körülmények.”</span></i></div>
<div style="text-align: right;">
<i><span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">Született feleségek</span></i></div>
<div style="text-align: right;">
<i><span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></i></div>
<div style="text-align: right;">
<span id="docs-internal-guid-68bf6edc-1d99-aee7-3daa-20427ce53358"><span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"></span></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span id="docs-internal-guid-68bf6edc-1d99-aee7-3daa-20427ce53358"><span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjOUZhXy1Q0CuelRuLmQe75pAbxC1bVFE3CjFM4bZB_ezLm5PqaRUi8uJvtx9EvU_tbBEj5oidZkUM-JdKOOoOK9d7ZkPbVe_6clKFcSPItZQ5soR_hRC0OKcRXLdPxjm3skcl_LQmv808/s1600/11.hezzz.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjOUZhXy1Q0CuelRuLmQe75pAbxC1bVFE3CjFM4bZB_ezLm5PqaRUi8uJvtx9EvU_tbBEj5oidZkUM-JdKOOoOK9d7ZkPbVe_6clKFcSPItZQ5soR_hRC0OKcRXLdPxjm3skcl_LQmv808/s320/11.hezzz.jpg" width="320" /></a></span></span></div>
<span id="docs-internal-guid-68bf6edc-1d99-aee7-3daa-20427ce53358"><span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;">
<span style="font-size: 15.3333px; font-style: italic; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">L.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="font-size: 15.3333px; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A repülőtéri terminál dugig volt a járatukra várakozó utasokkal. A félelem gyomorszorító erővel érkezett, de ahogy elnéztem az emberek végtelen örvényét, egy kis nyugalom szállt meg. Harry óvatosan vezetett maga mellett, és habár Blake minden mozdulatunkat követte, mégis jó volt, hogy kitehettük a lábunkat a házból. Eleinte védtelennek éreztem magam, de a zöldszemű csodám jelenléte lényegesen könnyített a rémületen, ami rettegésben tartott. </span><span style="font-size: 15.3333px; font-style: italic; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Hongkong. A város, ahol el fogok veszni… </span><span style="font-size: 15.3333px; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Hiába próbálkoztam, minden csepp önuralmam odalett. Rászorítottam Harry ujjaira, és remegve ültem le. A szűk, sötétkék műanyagszékek nyikorogva adták meg magukat, és ahogy a tenyerembe temettem az arcomat, a sírás torokszorító ereje azonnal lecsapott rám. </span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="font-size: 15.3333px; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">– Minden rendben lesz, drágám – suttogta. A kezével szétfeszítette az ujjaimat, majd felemelte a fejemet. Az arcom égett a könnyektől, de amint belenéztem abba a gyönyörű, elvarázsolóan élénk borostyánszín íriszébe, mintha az idő megállt volna. Mintha nem lettek volna a körülöttünk lévő utasok. Nem lett volna Blake. Csak a kis, közös világunk, ahol szabadok lehetünk, és mi írhatjuk a szabályokat. Megremegett a combom a gondolattól, és a fejemet a vállára hajtottam. Az orromat belefúrtam lágy, samponillatú hajába, majd felvezettem a kezem, hogy beletúrjak. A tincsek selymesen olvadtak szét az ujjaim között, én pedig belepusziltam a nyakába. Harry felmordult, és erősebben szorított magához. Éreztem a szikrát, ami a szerelmet lobbantotta bennem, és azt a mély ragaszkodást, ami létrejött kettőnk között. Tudtam, hogy nem helyes, amit teszek, hogy először mennyire tartózkodtam tőle, mennyire nem akartam vele lenni. De a vonzalom legyőzött mindent, és elsöpörte az ellenérveim. Már nem érdekelt Alice, a beteges rajongása, az elvárásai, a tervei, az, hogy hogyan szeretne megváltoztatni és olyan emberré faragni, aki sosem lehetek. Egyedül a kisfiam miatt viseltettem némi szégyennel, de tisztában voltam vele, hogy nem tagadhatom meg a boldogságomat: engednem kell magamnak. Muszáj. </span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="font-size: 15.3333px; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">– Valami baj van? – kérdezte Hazza. Finom csókot hintett az államra, és az ujjbegyével maga felé fordította a fejemet. </span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="font-size: 15.3333px; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">– Azon kívül, hogy Hongkongba visznek, és elválnak az útjaink? – csattantam fel. Az ajkam máris megremegett, és újfent utolért a bánat. Hullámokban érkezett a zokogás, a testem rázkódott, és az arcomat könnyek nedvesítették. Nem érdekelt, hányan nézhetnek. Nem foglalkoztam a csodálkozó tekintetekkel, az idegen pillantásokkal. Egyedül csak ő érdekelt. Beledőltem az ölelésébe, hagytam, hogy az ujjbegyeivel csitító köröket írjon le a tarkómon.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="font-size: 15.3333px; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">– Minden rendben lesz – fogta suttogósra a hangját, és a tenyere közé vette az arcomat. Az orrával megpaskolta az enyémet. Szélesen elmosolyodtam. – Ígérem, Louis – simított végig az arcomon a hüvelykujjával, amit izzó forróság követett. Szerettem, mikor hozzám ért, hogy egyetlen érintésével képes volt megnyugtatni, csitítani. – Sze… szeretlek, érted? – nyomatékosította. Még minding nem tudtam felfogni, betelni vele, hogy az enyém lehet, hogy végre igazán, teljes szívemből boldog lehetek, és ha nem lenne a maffia… teljes életet élhetnénk. Fájt, hogy hazudnom kell neki. Lesütöttem a szemem, hogy leplezzem a zavaromat, majd megcirógattam az arcát.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="font-size: 15.3333px; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">– Én is szeretlek, Harry – motyogtam. – Az életemnél is jobban. – Szorosan magához ölelt, de én már előre féltem, mikor be kell vallanom neki, hogy családom van, eljegyeztem egy nőt, van egy kisfiam, Jack, és Alice már a tavaszi esküvőt szervezgeti… Soha életemben semmitől sem tartottam jobban, mint a pillanattól, mikor színt kell vallanom Harrynek. </span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="font-size: 15.3333px; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">– Jaj, ne már! – csattant fel Blake. – Ne csináljátok ezt. Ne nyilvánosan. Annyira undorító… tesó – villantott összeesküvő mosolyt Harryre. Az említett arca csúnya grimaszba torzult, és szorosabban vont magához. </span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="font-size: 15.3333px; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">– Te beszélsz, Blake? Komolyan?</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="font-size: 15.3333px; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Blake szélesen elmosolyodott. Vásott vigyorra húzta a száját. </span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="font-size: 15.3333px; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">– Az, amit Louis-val tettem – köszörülte meg a torkát, és hátrafésülte a szemébe csüngő göndör fürtöket –, az egy jel volt, egy figyelmeztetés, hogy ha nem tesztek a kedvemre, és nem játszotok az utasításaim szerint, könnyen bajotok eshet, Harry – felelte gúnyosan. </span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="font-size: 15.3333px; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">– Tudod, Blake – nézett fel rá. Fel akartam emelni a kezemet, hogy a szájára tapasszam a tenyeremet, ezzel beléfojtva minden indulatos szót, de Harry a csuklómért nyúlt, és lefogott. – Soha, soha az életemben nem sejtettem, hogy valaha majd ellenem fordulsz. Megvoltak a saját, sötét játszmáid, a hatalmi vágyad, az éhséged az irányítás iránt, a gyilkos ösztön, de sokáig tiszteltük egymást. Sokáig. Azt viszont nem gondoltam volna, hogy egyszer el akarsz adni. A saját ikertestvéredet – remegett meg Harry hangja. – Elkeserítő. – Újra láttam azt a halvány árnyat Blake szemében. Mintha megtört volna. Gyorsan hátat fordított kis társaságunknak, és reszelősen sóhajtott. </span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="font-size: 15.3333px; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">– Harry – suttogta. A hangja most teljesen másképp szólt. Barátságosabban. – Ha mindent értenél, sokkal könnyebb lenne… Csak – fordult meg, széttárva a karjait, és dühösen összecsapta a tenyerét –, csak tedd, amit mondok. És ennyi. </span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="font-size: 15.3333px; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">– Nem olyan egyszerű – hajtotta le a fejét Harry. – De nincs választásom. </span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="font-size: 15.3333px; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">– És ha felszállunk a repülőre – szólaltam föl. – Egyetlen kérésem van… Szeretnék Harryvel lenni egy kicsit – nyögtem fojtottan.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="font-size: 15.3333px; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">– Egy a baj – mosolygott Blake. Újra a kőkemény álcája mögé bújt. – Nem egy repülővel megyünk. Már itt elválik az utatok, Louis. Sajnálom. </span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.6667px; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A szám sírásra görbült, de mielőtt átadhattam volna magam a kétségbeesésnek, ismét felszólalt Blake. </span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="font-size: 15.3333px; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">– Viszont van három órátok, míg meghozzák a magángépeket. A reptér egyik rejtett, nem túl nyilvános részéről fogjuk megkísérelni a felszállást. Ian majd elkísér a közeli motelig, nekem addig akad pár elintézni valóm. Ne legyetek útban, és még édes kettesben is lehettek. Na, mit szóltok?</span></div>
<br /><div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="font-size: 15.3333px; font-style: italic; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">H.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="font-size: 15.3333px; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Forró düh öntötte el az ereimet, és már előre szomorú voltam, hogy el fognak választani Louis-tól. Hiszen még csak most ismertem meg… Az, hogy megszerettem, még elviselhetetlenebbé tette a lelki kínt, és ahogy elnéztem könnycseppektől nedves, égő arcát, vörös szemét, rám tört a zokoghatnék, de ügyesen visszafojtottam. Nem akartam kiborulni előtte. Én akartam lenni a talpköve, a józanész, valaki, akibe kapaszkodhat és erőt ad neki. </span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="font-size: 15.3333px; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">– Rendben – nyögtem nagy nehezen. – Elmegyünk Iannel a motelbe. Minden rendben lesz. – Blake kurtán biccentett, aztán a fekete sapkáját szorosabban húzta a fejére, és eltűnt a tömegben. Felnéztem az érkező-induló járatokat hirdető táblára, és elfogott a szorongás. </span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="font-size: 15.3333px; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">– Ne is próbálkozz – vigyorgott Ian. – A repülőtéri dolgozók többsége Mr. Styles hatalma alatt áll. Blake ereje leigázhatatlan. </span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="font-size: 15.3333px; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">– Te pedig egy pótkerék vagy – röhögött fel Louis. – Aki csak a piszkos munkára kell neki, arra, hogy elvégezze azt, amihez neki nincs kedve. Felügyelsz bennünket, meg ilyesmi… Nem unod? </span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="font-size: 15.3333px; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">– Eleget fizetnek, hogy ne unjam – felelte Ian. – Fogalmazzunk így. </span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-size: 15.3333px; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Fél órával később már távol voltunk a repülőtéri várótól, a helytől, ahol majd búcsút kell mondanom Louis-nak. Még csak gondolni sem akartam rá, de a kellemetlen tudat, a szívfájdalom minduntalan emlékeztetett rá, hogy már csak pár óránk van hátra. Aztán mindenek vége. A motel épülete előtt szorosan magamhoz vontam, és úgy öleltem, mintha az életem múlna rajta. Láttam, hogy a szeme sarkában legördül egy könnycsepp, és a mutatóujjam begyével leitattam, aztán habkönnyű csókot leheltem az ajkára.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="font-size: 15.3333px; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">– Ne aggódj – karoltam át. – A szeretetem mindent legyőz. – Amikor beléptünk a kis, takaros 23-as számú szobába, elfogott a hiányérzet. Hullámokban érkezett, és legszívesebben felüvöltöttem volna a kíntól. </span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="font-size: 15.3333px; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">– Nem akarlak elveszíteni – kulcsoltam össze az ujjainkat, és magamhoz rántottam egy nyelves csókra. – Soha. </span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="font-size: 15.3333px; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">– Bárcsak így lehetne – nyöszörgött a számba Louis. – Bárcsak.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="font-size: 15.3333px; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">– Fúj – ordított fel Ian. – Én ezt nem fogom végignézni! Sötétítsetek be, megvárlak benneteket az előszobában. Csak semmi trükk – hangsúlyozta élesen –, mert rálátok az ablakra. Kitépem a nyelvedet, Styles, ha bármivel is próbálkozol! – Louis aprót bólintott, majd amint Ian alakja eltűnt, az ujjait összekulcsolta a nyakam mögött. Az ajka követelőzően, éhesen csapott le a számra, és máris a fogai közé szívta az érzékeny bőrt. Felvinnyogtam az érzéstől, és a kéj bizsergető, forró lávaként öntötte el az ereimet. Hátráltam, a sarkam az ágy lábába ütközött, pillanatokon belül pedig már a matracon feküdtem. Lihegve néztem, ahogy Louis fölém tornássza magát. Sebesen szedtem a levegőt, de ő máris a nyakamra tapadt, nyálas csókokat hintett a bőrömre.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="font-size: 15.3333px; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">– Figyelj – vergődtem alatta. – Louis… – </span><span style="font-size: 14.6667px; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Fellöktem magam, és a hátam szorosan az ágytámlának feszítettem. A tenyerem közé vettem az arcát, élesen néztem rá. </span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="font-size: 15.3333px; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">– Bármi is lesz – sziszegtem remegő hangon. – Azt, ami történt, sosem fogom elfeledni. Érted? – súgtam az szájára, és érzéki, lágy csókkal jutalmaztam. A nyelvünk lassan forrt össze, és minden érintés, nyalintás maga volt a tökély. Hátradöntötte a fejem, hogy utat engedjen a kezemnek, ami időközben a mellkasára kalandozott, simogattam az izmait. Mindenhol érinteni akartam, magamba akartam vésni a teste minden egyes porcikáját, koncentráltam, megéltem minden egyes érintést – tudtam, hogy szükségem lesz az emlékekre. Tudtam, hogy sötétebb napok jönnek. Tudtam, hogy… hogy sok ideig nem láthatom… Ez pedig teljesen kikészített. Tönkretett. Faltam a száját, és szenvedélyesen csókoltam, feszültem remegő, kis testéhez. A karommal átfogtam a csípőjét, erősen, vadul rántottam magamra, majd fellöktem a csípőmet és álló farkam lüktetve feszült éledező, félig kemény szerszámához. </span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="font-size: 15.3333px; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">– Vegyél a szádba – zihálta Louis. Elragadott a hév, és úgy téptem le róla a nadrágot, mintha csak egy egyszerű rongydarab lenne. Mikor az alsója korcára vezettem az ujjaim, és finoman benyúltam, érintve síkos makkját, Lou kéjesen felnyüszített.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="font-size: 15.3333px; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">– Ez az, Harry – lehelte a nyakamba, és belecsókolt a bőrömbe. – Így. Csináld. Az istenért, csináld! – Mélyebbre nyúltam, hogy lefeszíthessem a makkjáról a vékony bőrt. Egyúttal lehúztam a bokszerét, és mikor előbukott méretes szerszáma, engem is megtalált az elsöprő vágy. Már nem tudtam uralkodni magamon. Lejjebb csúsztam, hogy közelebb férkőzzek hozzá. Szabad kezemmel a combját kezdtem cirógatni, lágy köröket írtam le. Louis egész teste megremegett, és mikor a nyelvemmel végigsimítottam a combja belsején, nyálas nyomot hagyva, felsikoltott. </span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="font-size: 15.3333px; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">– Igen, így, Hazza. Így – csókolgatott mindenütt, ahol csak ért, én pedig ritmusosan verni kezdtem a farkát. Néhányszor bevetettem a nyelvemet, a hegyével izgató köröket írtam le a makkja vöröslő peremén. Louis eszeveszettül lihegett, zihált, az egész teste izzadtságban úszott. Mikor remegve a vállamra hanyatlott, és éles sugárban spriccelt, a látványtól, attól, ahogy a nyakamba harapott, és a körmeivel a vállamba vájt, miközben a nevemet suttogta, én is elélveztem. Másodpercekig remegtünk még, majd összeforrtunk egy rég esedékes ölelésben, nem törődve a testnedveinkkel. </span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="font-size: 15.3333px; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">– Köszönöm – nézett rám párás tekintettel. Elmosolyodtam; finom puszit cuppantottam az ajka szélére, és elkezdtem öltözködni. Nem telt bele negyedórába se, hogy rendbe szedjük magunkat, felfrissülten, széles mosollyal helyezkedjünk vissza az ágyra. Azonban hamar megtalált mindkettőnket a szomorúság, és pillanatok múlva már könnyezve öleltük egymást… Ismét. </span></div>
<br /><div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="font-size: 15.3333px; font-style: italic; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">L.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="font-size: 15.3333px; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">– Louis – nézett rám Harry. Olyan gyöngéden ejtette ki a nevemet, hogy beleremegtem. – Tudnod kell, hogy amit átéltem veled, ahhoz nincs hasonló… Sosem gondoltam volna, hogy ez kijár nekem… Soha. – Éreztem, hogy a félelem futóléptekben ér utol, és tudtam, hogy le kell állítanom, különben sokkos rohamom lesz.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="font-size: 15.3333px; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">– Harry – reszkettem a nevét, mert már a testem feladta az önmegtartóztatást, és nem tudtam megálljt parancsolni az érzéseimnek. – Ne akard még nehezebbé tenni, kérlek… Kérlek. – Belefojtottam egy csókba minden fájdalmam, és átöleltem, de a pillanat varázsa nem tartott sokáig. Ian jelent meg az ajtóban. </span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="font-size: 15.3333px; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">– Értékelem ezt a túlzott nyáladzást, de indulnunk kell, drágáim… </span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="font-size: 15.3333px; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span></span><span style="font-size: 15.3333px; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A visszavezető út a repülőtéri váróig sokkal fájdalmasabb volt, mint a motelhez. Akkor még tudtam, hogy előttünk áll pár óra, amit egymás karjában tölthetünk el, de a fájdalmas tudat, hogy most mindennek vége, összeroppantott. Blake a mozgásérzékelős üvegajtó túloldalán állt, és mikor szétcsúsztak az üveglapok, gyors léptekkel közeledett felénk. </span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="font-size: 15.3333px; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">– Indulás! Megszereztem a magángépeket – tájékoztatott bennünket sürgető éllel a hangjába. Jobbra intett, és Ian gyakorlott, szakavatott mozdulatokkal bökdösött abba az irányba. Harry lazán követett bennünket, az ujjai mindvégig a csuklómon játszottak – meg akart nyugtatni. Végig bennem kavargott a kérdés, hogy </span><span style="font-size: 15.3333px; font-style: italic; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">vajon miért külön gépekkel visznek bennünket Hongkongba?</span><span style="font-size: 15.3333px; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">, de túl gyáva voltam ahhoz, hogy feltegyem. Mikor megláttam a szürke gépet, elfogott a rémület. Rávetettem magam Harryre, és olyan erősen szorítottam magamhoz, hogy biztosan kipréseltem belőle minden szuszt. </span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="font-size: 15.3333px; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">– Lélekben veled leszek – biztosítottam remegő hangon, és egy csókot nyomtam az arcára. – Szeretlek. – Amint ezt kimondtam, Blake megragadta a csuklómat, és elkezdett a gép irányába rángatni. Hiába vergődtem, ő százszorta erősebb volt nálam, és gyakorlott ujjaival, na meg izmos karjával olyan erősen leszorított, hogy mozdulni is képtelen voltam. Az ajtó dübörögve csapódott be utánunk, és Harry lent maradt Iannal. Undorodva kirántottam a kezem Blaké-ből, hiszen amint a külvilág zaja kívül rekedt az ajtó túloldalára, a szorítása is meglazult rajtam. Kétségbeesetten egy ablak mellé ültem, a tenyeremet az üvegre tapasztottam, és az arcom szorosan nekifeszítettem a hideg felületnek. Láttam Harryt, a könnyes szemét, riadt tekintetét, és engem is elkapott a zokoghatnék. Utat engedtem minden elfojtott, feltörő könnyemnek, és hagytam, hogy végiggördüljenek az arcomon. Hangosan, hüppögve sírtam, miközben Blake pár üléssel arrébb helyet foglalt – szótlanul szemlélt. Az ablakra leheltem, és remegő ujjaimmal felfestettem, hogy </span><span style="font-size: 15.3333px; font-style: italic; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Szeretlek</span><span style="font-size: 15.3333px; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">. Harry a mellkasához kapott, láttam, hogy az arca fájdalmasan eltorzul, és én is megállás nélkül zokogtam. A rotorok feltámadó zúgása elnyomta a torkomban dobogó, őrült ütemre kapcsolt szívverésem, és a nyöszörgésemet is elfedte. A gép emelkedni kezdett, mikor arra lettem figyelmes, hogy Ian valamiért riadtan hátrafordul, a magasba emeli a kezét, elképesztően üvölt valamit, de semmit sem érthettem, az ablak nem engedte be a hangokat. </span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-size: 15.3333px; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Felsírtam, amint a szememmel megtaláltam Harryt. Egy férfi lépett a hátába; pisztoly volt nála. Még távolról is jól láttam ravasz, megfontolt tekintetét. Gondolkodás nélkül húzta meg a ravaszt. A dörrenés tompítva, de észlelhetően jutott el hozzám. A szívéhez kapott, de már késő volt – Harry lába megbicsaklott, és a teste élettelenül dőlt előre. Nem láttam egyebet, csak ahogy mozdulatlanul fekszik a hideg földön, és felbugyogó vére vörösre festi az aszfaltot… A gépünk a magasba emelkedett. Többé már nem láthattam.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.3800000000000001; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-size: 15.3333px; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">
</span></div>
<blockquote class="tr_bq" style="text-align: center;">
<span style="font-size: 15.3333px; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><b><i><u>Sziasztok! Jól tudom, hogy ide nem szokott olyan sok vélemény érkezni, de most nagyon örülnék minden egyes kis visszajelzésnek! :) xx Sam. xXx Szeretet!!! És köszönök mindent! :) HDawn... szavak sincsenek a hálámra. ;)</u></i></b></span></blockquote>
<br />
</span></span></div>
Sam Wilberryhttp://www.blogger.com/profile/04713999772476503639noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-2539563423614182608.post-45493199181518165232016-08-27T09:23:00.001+02:002016-12-20T17:40:14.087+01:00X. rész<!--[if gte mso 9]><xml>
<o:OfficeDocumentSettings>
<o:AllowPNG/>
</o:OfficeDocumentSettings>
</xml><![endif]--><br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>RO</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:EnableOpenTypeKerning/>
<w:DontFlipMirrorIndents/>
<w:OverrideTableStyleHps/>
</w:Compatibility>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="false"
DefSemiHidden="false" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="371">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 6"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 7"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 8"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Normal Indent"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="footnote text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="annotation text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="header"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="footer"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index heading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="table of figures"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="envelope address"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="envelope return"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="footnote reference"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="annotation reference"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="line number"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="page number"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="endnote reference"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="endnote text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="table of authorities"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="macro"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="toa heading"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Bullet"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Number"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Bullet 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Bullet 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Bullet 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Bullet 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Number 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Number 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Number 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Number 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Closing"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Signature"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text Indent"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Continue"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Continue 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Continue 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Continue 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Continue 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Message Header"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Salutation"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Date"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text First Indent"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text First Indent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Note Heading"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text Indent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text Indent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Block Text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Hyperlink"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="FollowedHyperlink"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Document Map"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Plain Text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="E-mail Signature"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Top of Form"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Bottom of Form"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Normal (Web)"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Acronym"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Address"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Cite"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Code"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Definition"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Keyboard"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Preformatted"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Sample"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Typewriter"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Variable"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Normal Table"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="annotation subject"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="No List"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Outline List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Outline List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Outline List 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Simple 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Simple 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Simple 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Classic 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Classic 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Classic 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Classic 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Colorful 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Colorful 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Colorful 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Columns 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Columns 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Columns 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Columns 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Columns 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 6"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 7"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 8"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 6"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 7"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 8"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table 3D effects 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table 3D effects 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table 3D effects 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Contemporary"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Elegant"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Professional"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Subtle 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Subtle 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Web 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Web 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Web 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Balloon Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Theme"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" QFormat="true"
Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" QFormat="true"
Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" QFormat="true"
Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" QFormat="true"
Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" QFormat="true"
Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" QFormat="true"
Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="41" Name="Plain Table 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="42" Name="Plain Table 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="43" Name="Plain Table 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="44" Name="Plain Table 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="45" Name="Plain Table 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="40" Name="Grid Table Light"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46" Name="Grid Table 1 Light"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51" Name="Grid Table 6 Colorful"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52" Name="Grid Table 7 Colorful"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46" Name="List Table 1 Light"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51" Name="List Table 6 Colorful"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52" Name="List Table 7 Colorful"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 6"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:8.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:107%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-language:EN-US;}
</style>
<![endif]-->
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDQJSbj7aec4stkiW1YvkegiW_tKOzc1ml9LvUO1CP5yR9LHHkPG66r0qdZaN8kOnQ3GdIZ8k02mmrtXhNQIjWLW0otz-FbzVrcyuAW87IMtZnqS_IDpMbwTZ7nGsDM076kS1y1DyPL-I/s1600/20.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="140" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDQJSbj7aec4stkiW1YvkegiW_tKOzc1ml9LvUO1CP5yR9LHHkPG66r0qdZaN8kOnQ3GdIZ8k02mmrtXhNQIjWLW0otz-FbzVrcyuAW87IMtZnqS_IDpMbwTZ7nGsDM076kS1y1DyPL-I/s200/20.jpg" width="200" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span lang="HU" style="font-size: 11.5pt; line-height: 107%;">L.</span></b></span></div>
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span lang="HU" style="font-size: 11.5pt; line-height: 107%;">Kopogtak az ajtón, és Blake hátratolta a
székét. A szeme végigfutott rajtunk, de nem mondott semmit, elég volt, amit
eddig hallottunk. Ahogy elnéztem az alakját, azonnal feltört bennem a
hányinger, és talán most először kezdtem igazán belegondolni abba, amit velem
tett. Gyorsan érkezett a gyötrelem, mindent elsöpört bennem, és élő szörny
módjára marcangolt szét. A szemem bepárásodott az elfojtott könnyektől, amelyek
kicsordulással fenyegettek. Nem tudtam Harry irányába nézni. Valami belső
kényszer meggátolt benne, bármennyire is vágytam arra, hogy valaki szeressen,
hogy valaki átsegítsen a keserű, lelki válságon, ami sötét, borús felhőként
lebegett felettem. Néma voltam, keservesen néma. Abban a pillanatban szembesültem
azzal, amit Blake tett. Hiába igyekeztem elválasztani, elhatárolni magamban a
két testvért, túl kevés voltam hozzá. Gyenge. Amikor Harry a csuklóm után akart
nyúlni, úgy kaptam el a kezemet, mintha parazsat érintenék. Fájdalom markolt a
szívembe, és szétroncsolt bennem mindent. </span></span></div>
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span lang="HU" style="font-size: 11.5pt; line-height: 107%;">– Nekem ez most nem megy – hajtottam le a
fejemet. Vártam, hogy mondjon valamit, de csend telepedett a kis asztalra, ahol
már csak hárman húztuk meg magunkat. Blake egy idegen, fekete ruhás fickóval
cseverészett az ajtóban. Nem invitálta be, ami arra engedett következtetni,
hogy nem éppen egy megtűrt személy. – Amit a testvéred tett… lelki sokk, Harry.
Fogalmam sincs, mi volt velem délután, amikor a karjaidba omlottam. Talán
egyedül csak annyi a magyarázat, hogy olyan sok minden történt, hogy időbe telt
belegondolni az egészbe… akkor el voltam foglalva a lelki fájdalmammal, és az a
kis szeretet, amit tőled kaptam, átlendített a holtponton, de most megint
kétségbeesett vagyok.</span></span></div>
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span lang="HU" style="font-size: 11.5pt; line-height: 107%;">– Ha
hagynád, hogy szeresselek – suttogta elvékonyuló hangon, egy szomorú félmosoly
árnyékában –, minden könnyebb lenne, Louis. – Harry lehajtotta a fejét, és nem
nézett rám. </span></span></div>
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">
</span><br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span lang="HU" style="font-size: 11.5pt; line-height: 107%;">***</span></span></div>
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span lang="HU" style="font-size: 11.5pt; line-height: 107%;">Az este
további része csendesen telt, egyikünk sem szólt a másikhoz. Fájt, hogy egy nem
várt, különös probléma ütötte fel a fejét köztünk, de nem tudtam tenni ellene.
Az érzéseim rútul csapdába csaltak. A fájdalom elviselhetetlen volt, valósággal
belülről marcangolt. Igyekeztem megtalálni azt, ami motiválna arra, hogy
túllendüljek a problémám, de nem ment. Mindig is erős embernek tartottam magam,
de most valahogy elszállt minden önmagamba vetett hitem, és nem maradt semmi
más, csak a kínzó bizonytalanság. Ahányszor csak Harryre néztem, mindig Blake
gonosz, sejtelmes félmosolya, baljós vigyora derengett fel a szemem előtt. Hihetetlen
nehéz volt, hogy két ugyanolyan külsejű emberrel vagyok egy házban, mégis
mindkettő rettentően más. Harry olyan fiú, aki gyöngéd és kedves, szeret
oltalmazni, és a felém irányuló vonzódása az első perctől tiszta volt számomra,
míg Blake ellenséges, visszataszító külseje undort ébresztett bennem. Pedig
Harry ikertestvére, mégis kiül a vonásaira, az arcára, az egész jellemére az a
gonoszság, az a sötét erő, ami a lelkéből árad. Holnap reggel Hongkongba
indulunk. A tudat, az, hogy valami olyanra kényszerítenek, amit nem
választottam, de még csak nem is akartam magamnak, elkeserített. Odabent most
először örültem a magánynak, ami a szobába belépve fogadott, és nem is
kapcsoltam fel a villanyt, a sötétben elbotorkáltam az ágyunkig, ledobtam a
cipőmet, lehámoztam magamról a pólómat és a nadrágomat, mert annyira
elviselhetetlen meleg uralkodott bent, hogy képtelen voltam ruhásan a paplan alá
bújni, majd egy szál bokszerben dőltem be az ágyba. A szemem egy pillanat alatt
csukódott le, és annyira fáradt voltam, hogy még a rémálmoknak sem jutott hely,
mindent elmosott az elcsigázottság. </span></span></div>
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span lang="HU" style="font-size: 11.5pt; line-height: 107%;">Arra
ébredek, hogy zihálok, de tudom, hogy az ébrenlét nem valóság, pusztán egy
újabb rémálomban vagyok. A szívem kétszázra kapcsolva, hevesen dörömböl a
mellkasomban, egy sötét sikátorban kuporgok a durva murván, ami mindenhol
piszokfoltokat hagy a ruhámon. Hallom a támadóm hangját, és ezúttal nem Tom
éles, rekedtes baritonja furakodik az elmémbe, hanem Blake határozott, piszkos
szavakat kiáltozó hangja. Felnyüszítek a félelemtől, minden tagomat átjárja a
bénultság. – Előlem nem menekülsz, te kis buzi! – A hangja veszélyesen közelről
cseng, összerezzenek az erejétől. – Úgy megduglak, hogy többet nem állsz lábra.
– Nem tudom elfojtani a könnyeim, zokogva előreborulok a térdemre, és átkozom
magam, habár fogalmam sincs, hogyan kerültem oda, ahová. – Megtalállak. –
Betontörmelék recseg a bakancstalpak alatt, amelyet a gyér holdfény ezüstös
ragyogásba von. Már látom. Közeledik felém. Elfogynak a perceim. Elfogynak a
légvételeim. Elfogynak a szívdobbanásaim. Mindennek vége. De mielőtt Blake a
csuklómért kapna, megjelenik a hátában Harry, aztán leüti. </span></i></span></div>
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span lang="HU" style="font-size: 11.5pt; line-height: 107%;">– Lehet,
hogy a testvérem – morogja dühösen –, de nem vagyok köteles eltűrni, hogy
bántsa a szeretteim. Tőled sokkal többet kaptam, Lou, mint tőle. Fontos vagy
nekem, és emlékezz erre, ha egyszer el akarsz tolni magadtól, kérlek. –
Leguggol mellém, az ölelésébe von, s csendesen ringat. </span></i></span></div>
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span lang="HU" style="font-size: 11.5pt; line-height: 107%;">Riadtan ébredtem az ágyon, a kezem
automatikusan kinyúlt, hogy Harry testét keressem. Nem találtam. Abban a
keserves pillanatban, a rémálom hatása alatt, érzelmesen és könnyes szemekkel
rádöbbentem, hogy meg kell tanulnom uralkodni a sérelmeimen. Be kell
bizonyítanom, hogy erős ember vagyok, és ez úgy fog menni, ha nem süllyedek
alá, a saját sötétségembe, hanem hagyom, hogy boldog lehessek Harry mellett.
Hogy magam mellé fogadom, nem pedig elutasítom. Ennek szellemében dobtam le
magamról a takaróm, majd indultam a folyosó irányába, hogy rábukkanjak az én
hősömre…</span></span></div>
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span lang="HU" style="font-size: 11.5pt; line-height: 107%;">H.</span></b></span></div>
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span lang="HU" style="font-size: 11.5pt; line-height: 107%;">Egyszerűen ellépett tőlem, mindennemű válasz vagy
reakció nélkül, hogy biztosítson arról, felfogta, amit mondtam, megérti… Miután
közölte velem Louis, hogy mennyire kétségbeesett, egyedül hagyott a konyhában.
Lábujjhegyen osont ki, és az emeleti hálószobánk irányába indult. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Ő </i>még csak hátra sem nézett, hiába
bámultam utána tágra nyílt, esdeklő tekintettel, nem érezte meg, mennyire
szükségem lenne egy biztató mosolyra, amit talán sosem kaphatok meg az este
folyamán. Belefeledkeztem az önsajnálatba, átkoztam magamat, az
ikertestvéremet, a jelenlegi helyzetet, mindent okoltam, hogy el tudjam fedni a
lelki fájdalmat, azt az űrt, amit a szavai keltettek bennem. Amíg Blake az idegennel
csacsogott, könnyű, légből kapott elhatározást tettem, és a hűtő irányába
léptem. Elegem volt a mardosó érzésekből, a kínból, ami ellepett mindenhol.
Feledni akartam, az alkohol ízére vágytam, arra a jótékony nyugalomra, amit
elnyerhetek általa. Az első pohár pia könnyen csúszott, és gyorsan jött a
második, hiába bíztam abban, hogy megálljt tudok parancsolni magamnak. Nem
ment. Kevés voltam hozzá. Igaz, hogy sörrel kezdtem, de aztán áttértem a
whiskyre. Ittam. És ittam. Az üveg negyede már kiüresedett, mire Blake
visszatért. – Na, mi van, bátyus, szerelmi bánat? – fröcsögte kárörvendő,
gúnnyal átitatott hangon, bennem pedig megnyílt valami, és a szavak kibuktak a
számon.</span></span></div>
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span lang="HU" style="font-size: 11.5pt; line-height: 107%;">– Te mondod? – néztem rá összehúzott szemmel.
– Nekem legalább vannak érzéseim. Van miért élnem, Blake. De neked… A saját
testvéredet fogva tartod. Ez mindent elmond. Nem vagy több, csupán ennyi. Egy
pénzhajhász senki. – Blake arca eltorzult, jól láttam, hogy megérintik a
szavaim, de ő sziklaszilárd ellenállással tűrte, ahogy bepiszkolom. Mert igazam
volt, és talán – bár nem biztos – valahol legbelül ő is tudta ezt. </span></span></div>
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span lang="HU" style="font-size: 11.5pt; line-height: 107%;">– Holnap reggel mindennek vége, Harry –
lépett a hátamba, miközben egy újabb jeges kortyot küldtem le a torkomon.
Finoman megpaskolta a vállam, aztán rekedtes hangon megszólalt. – Hongkongban
elválnak az útjaink. – Amint kimondta, fájdalom mart a lelkembe, olyan erős és
intenzív, ami a szívemig hatolt, és minden szeretet, amit egykor Blake iránt
éreztem, elmúlt. Megsemmisült. </span></span></div>
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span lang="HU" style="font-size: 11.5pt; line-height: 107%;">– Jó éjt, bátyus – motyogta. – Jó éjt –
ismételte meg, majd magamra hagyott a konyhában. Az alkohol kezdett beütni,
kellemesen kótyagos lettem, és a világ reszketni kezdett körülöttem. Éreztem a
fejemben a kellemes zsibbadtságot, és egy pillanatra azt hittem, csak
hallucinálom a dobogó lépteket, de amikor megláttam a lépcsőfordulóban Louis
alakját, minden kétségem elszállt. Értem jött. Láttam a szemében. Tisztán
láttam. Mondani akartam valamit, de ő előbb lépett. Időm sem volt felocsúdni,
máris egy kéz ragadott karon, és az erős, céltudatos személyiség vadul
ráncigált a hálószoba irányába. Új volt ez a fajta hevesség, ami Louisból áradt,
és elcsodálkoztam, hogy mennyire váratlanul, mégis vágyottan ért a dolog. Az
ajtó előtt még leplezetlenül végigmért, majd belökte, és maga után vonszolt. –
Nem érdekel, hogy mennyire siralmas a helyzet – suttogta az ajkamra, ahogy
nedves szája megtalálta az enyémet –, de ma éjjel a legcsodásabban foglak
szeretni. – Az, ahogy kimondta a szavakat, a végtelen gyöngédség és kedves
hangsúly megbizsergette a bőrömet, és a karomon jóleső libabőr futott végig. A
hasam máris fájdalmasan kezdett feszülni a feltámadó gyönyörtől, és
kétségbeesetten vágytam az érintésére. – Ez az éjszaka a miénk – nézett a
szemembe, majd ledöntött a bevetetlen ágyra. Hagytam, hogy apró puszikkal
kényeztessen, becézgesse a bőrömet, elűzze minden kétségbeesésem, de leginkább
az érdekelt, hogy ő jól legyen. Az, amit megéltünk, az elmúlt hetek legszebbje
volt. Lehet, hogy fogságban voltunk, de annyira felszabadultnak éreztem magam
Louis ölelésében, hogy nem lettek volna szavak, ha el akartam volna mondani,
mire gondolok. Boldog voltam, és nem szabtam gátat feltörő könnyeimnek,
engedtem legördülni őket. </span></span></div>
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span lang="HU" style="font-size: 11.5pt; line-height: 107%;">– Szeretlek – szaladt ki az ajkamon. – Én…
egyszerűem szeretlek, Lou. – Jó volt kimondani, mintha felszabadultam volna.
Egyetlen sóhajba sűrítettem minden szorongásom, majd vadul kifújtam a tüdőmből.
Mosoly kúszott az ajkára, a tenyere közé vette az arcomat, én pedig szélesen
elvigyorodtam, mire a mutatóujjával megnyomkodta a gödröcskéimet.</span></span></div>
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span lang="HU" style="font-size: 11.5pt; line-height: 107%;">– Szeretlek – ismételte olyan áthatóan,
ahogyan én mondtam. – És bátran kijelentem. Szeretlek, Harry. – Finom puszit
hintett az orrcimpámra, majd letért az ajkamra, lágyan szívta a fogai közé. Az
ujjaival végigtapogatta az izmaimat, a tenyerét a bicepszemre préselte, lágyan
rámarkolva. Louis hátradöntött, széthúzta a sötétítőt, hogy belopakodhasson a
holdfény, és egy pillanatig elmerengve, mozdulatlanul figyeltük egymás arcát a
sápadt félhomályban. Egyenes fürtjei előreomlottak, az ujjaim közé kaptam őket,
a másik kezemmel pedig megfogtam a nyakát, és lerántottam magamhoz egy
szenvedélyes csókra. Tűzben égtem belül, a szenvedély vadul fűtött, és minél
szorosabban feszítettem hozzá forró testem, annál többet és többet akartam.
Kétségbeesetten vágytam rá; vártam, éheztem a folytatásra, de Louis helyette közelebb
fészkelődött hozzám, a fejét a mellkasomra döntötte és csendesen sírdogált. Így
zuhantunk mély, pihentető álomba. Ketten, összeölelkezve. </span></span></div>
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">
</span><br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span lang="HU" style="font-size: 11.5pt; line-height: 107%;">***</span></span></div>
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span lang="HU" style="font-size: 11.5pt; line-height: 107%;">L.</span></b></span></div>
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span lang="HU" style="font-size: 11.5pt; line-height: 107%;">Reggel úgy ébredtem, hogy boldogan konstatáltam,
hogy a lábam össze van gabalyodva Harryével, ő pedig szorosan vont meztelen
mellkasához, és cseresznyepiros ajkai csókra biggyedve meredtek rám.
Odahajoltam hozzá, és egy lágy, szűzies csókot leheltem a szájára, aztán a
napfényben fürdőzve dőltem vissza a párnámra. Csak ezután ütött belém a tudat,
hogy valójában a maffia házában fekszünk egymás karjában, meglehetősen
boldogan. Átható dörömbölés riasztott mindkettőnket. </span></span></div>
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span lang="HU" style="font-size: 11.5pt; line-height: 107%;">– Ötven percetek van elkészülni – kiáltotta
be egy erélyes hang. A szemem azonnal az órára tévedt. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">9:03. </i>Micsoda szívás! Elszorult a torkom, amit nyomban a
láthatatlan hurok feszülése követett a nyakam körül, és egyre inkább szomorúság
kezdte szennyezni a boldogságom. Harry pislogva nézett le rám, majd édesen
vigyorogva odadörgölte az arcát a vállamhoz. Göndör fürtjei csiklandozva
simultak a bőrömhöz, de most az egyszer nem tudtam teljes mértékben felszabadultan
nevetni. </span></span></div>
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span lang="HU" style="font-size: 11.5pt; line-height: 107%;">– Mi a baj? – észlelte a zavaromat. – Valami
rosszat tettem, édesem? – Kapásból rá akartam vágni, hogy nem, de megfontoltabb
válasszal akartam szolgálni. Láttam rajta, hogy feszültté válik.</span></span></div>
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span lang="HU" style="font-size: 11.5pt; line-height: 107%;">– Nem hallottad? Az előbb Blake beordított,
hogy készüljünk. Szűk ötven percünk van arra, hogy rendbe tegyük magunkat.
Indulunk Hongkongba.</span></span></div>
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span lang="HU" style="font-size: 11.5pt; line-height: 107%;">Harry dühösen tekintett rám, de jól tudtam,
hogy a bosszú a testvérének szól, közel sem nekem. </span></span></div>
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span lang="HU" style="font-size: 11.5pt; line-height: 107%;">– Megoldjuk – biztosított elszántam. – Tudom,
hogy hihetetlen, de mindig van egy kiút. Én ebben bízom, Louis – felelte.
Ezúttal különösen ejtette ki a nevemet, és ez imponálóan hatott számomra, bár
nem tudtam minek betudni a hirtelen feltörő lelkesedésem. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Lu-issz. </i>Még pár percig elvesztünk egymás ölelésében, aztán a fürdőszobában
rendbe szedtük magunkat. A függönyhöz lépve keserűen tapasztaltam, hogy
vészesen közeleg az indulás pillanata. Amint letekintettem a kis udvarra, a
szökőkutat körbeölelő gyepre, a vaskapura, majd a murvás parkolóra, azonnal
észrevettem a fekete Audit, ami indulásra készen várakozott ránk. Rettegtem a
jövőtől, és amikor Harry mellém lépett, szorosan összekulcsoltam az ujjaink.</span></span></div>
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span lang="HU" style="font-size: 11.5pt; line-height: 107%;">– Együtt? – néztem rá kihunyt fénnyel a
szememben. </span></span></div>
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span lang="HU" style="font-size: 11.5pt; line-height: 107%;">– Együtt – felelte, és egy csókkal fojtott
belém minden mást. </span></span><br />
<div style="text-align: center;">
<blockquote class="tr_bq">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span lang="HU" style="font-size: 11.5pt; line-height: 107%;"><u><i><b>Szi<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">as<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">ztok! Itt van a f<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">olytatás, mivel a korábbi részhez érkeztet megjegyzések. <span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">Ne <span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">ítél<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">jetek el, de akkor látom értelmét<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">, hogy<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"> kitegyem a megírt fejezeteket, ha van viss<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">za<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">je<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">lzés. Szerintem ez normá<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">lis<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">. :) <span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">Köszönök mindent, amit Tőletek kaptam, a folytatás és az, hogy milyen hamar érkezik, Tőletek <span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">függ! <33 <span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">Puszi! :D U.<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">i.: H<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">D<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">awn, mondták már, hogy egy an<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">gyal vagy? Ha <span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">még nem, akkor megsúgom, hogy igen... ;) Ölelés. Sam x<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">Xx</span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></b></i></u></span></span> </blockquote>
</div>
</div>
Sam Wilberryhttp://www.blogger.com/profile/04713999772476503639noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-2539563423614182608.post-83154976474792282322016-08-25T18:16:00.000+02:002016-12-20T17:40:06.294+01:00IX. rész<!--[if gte mso 9]><xml>
<o:OfficeDocumentSettings>
<o:AllowPNG/>
</o:OfficeDocumentSettings>
</xml><![endif]--><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/fVs__hbSUxM/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/fVs__hbSUxM?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>RO</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:EnableOpenTypeKerning/>
<w:DontFlipMirrorIndents/>
<w:OverrideTableStyleHps/>
</w:Compatibility>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="false"
DefSemiHidden="false" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="371">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 6"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 7"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 8"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Normal Indent"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="footnote text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="annotation text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="header"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="footer"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index heading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="table of figures"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="envelope address"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="envelope return"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="footnote reference"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="annotation reference"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="line number"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="page number"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="endnote reference"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="endnote text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="table of authorities"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="macro"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="toa heading"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Bullet"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Number"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Bullet 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Bullet 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Bullet 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Bullet 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Number 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Number 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Number 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Number 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Closing"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Signature"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text Indent"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Continue"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Continue 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Continue 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Continue 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Continue 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Message Header"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Salutation"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Date"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text First Indent"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text First Indent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Note Heading"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text Indent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text Indent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Block Text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Hyperlink"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="FollowedHyperlink"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Document Map"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Plain Text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="E-mail Signature"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Top of Form"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Bottom of Form"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Normal (Web)"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Acronym"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Address"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Cite"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Code"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Definition"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Keyboard"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Preformatted"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Sample"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Typewriter"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Variable"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Normal Table"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="annotation subject"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="No List"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Outline List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Outline List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Outline List 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Simple 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Simple 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Simple 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Classic 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Classic 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Classic 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Classic 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Colorful 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Colorful 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Colorful 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Columns 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Columns 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Columns 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Columns 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Columns 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 6"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 7"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 8"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 6"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 7"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 8"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table 3D effects 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table 3D effects 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table 3D effects 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Contemporary"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Elegant"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Professional"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Subtle 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Subtle 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Web 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Web 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Web 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Balloon Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Theme"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" QFormat="true"
Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" QFormat="true"
Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" QFormat="true"
Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" QFormat="true"
Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" QFormat="true"
Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" QFormat="true"
Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="41" Name="Plain Table 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="42" Name="Plain Table 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="43" Name="Plain Table 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="44" Name="Plain Table 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="45" Name="Plain Table 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="40" Name="Grid Table Light"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46" Name="Grid Table 1 Light"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51" Name="Grid Table 6 Colorful"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52" Name="Grid Table 7 Colorful"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46" Name="List Table 1 Light"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51" Name="List Table 6 Colorful"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52" Name="List Table 7 Colorful"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 6"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:8.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:107%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-language:EN-US;}
</style>
<![endif]-->
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhTnKbH3Kiy6Z38z7uprePiGhDdObxXps0MzEmrbfL2AHbYU6oK1vUp7izu7io8uqP5EVISDuFHxzbFeL11yfzOj51cqn2z6I1dT78nLw5VLxh_xBatT_nrx9B6t478nagZ9ACz6YCA1cM/s1600/9.+r%25C3%25A9szhez.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhTnKbH3Kiy6Z38z7uprePiGhDdObxXps0MzEmrbfL2AHbYU6oK1vUp7izu7io8uqP5EVISDuFHxzbFeL11yfzOj51cqn2z6I1dT78nLw5VLxh_xBatT_nrx9B6t478nagZ9ACz6YCA1cM/s1600/9.+r%25C3%25A9szhez.jpg" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span lang="HU" style="font-size: 11.5pt; line-height: 107%;">H.</span></b></span></div>
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span lang="HU" style="font-size: 11.5pt; line-height: 107%;">Az ellenséges hangnem, és az, ahogyan rám
nézett, teljesen összeroppantott. Próbáltam közelebb lépni hozzá, de a szeméből
sugárzó gyűlölet megtorpanásra késztetett. A szívem félreütött a mellkasomban,
és pislogva bámultam a tekintetébe, olyan rendületlenül, hogy magam is
meglepődtem a kitartásomon. Louis apróra összehúzta magát az egyszemélyes
ágyon, amely kettőnknek jutott, és halkan sírdogált. Nem értettem, hogy miért
borult ki, és szerettem volna kifaggatni. – Mi a baj? – kérdeztem suttogósra
fogva a hangomat. Megrázta a fejét, de nem válaszolt. – Louis – kérleltem
finoman, bár nagyon ügyeltem, hogy ne erőszakoljak ki belőle semmit. Rebegő
pillákkal nézett fel rám. Az íriszében láttam a félelmet, amit cseppet sem
tagadott, sőt, hagyta, hogy a végtelen kín leplezetlenül áradjon felém. – Blake
– nyögte sokára. Minden bátorságomat összekapartam, majd az ágyhoz léptem,
finoman elhelyezkedve melléje. A matrac lágyan süppedt be a súlyom alatt, és a
tenyeremet Louis lábára fektettem. Imádtam finom, selymes bőréhez érni, és
szinte szomjaztam minden egyes apró testi kontaktusért. Meleg bőre vágyottan
tapadt az enyémhez, és a szívem sebesen kezdett kalapálni. – Hiányoztál –
csúszott ki az ajkamon. Louis szemébe elfojtott könnyek lopakodtak, és már nem
küszködött, hogy visszaszorítsa őket; szabad utat engedett nekik. Közelebb
csúsztam hozzá, szétterpesztettem a lábaimat, és a kezemmel megragadtam a
derekát, hogy az ölembe húzzam. Eleinte megfeszült a hirtelen jött érintéstől,
de aztán ellazult a karomban. Engedelmesen hagyta, hogy az ölelésembe vonjam,
és remegő kis testét mosolyogva tartottam. </span></span></div>
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span lang="HU" style="font-size: 11.5pt; line-height: 107%;">– Gyerekkoromban a legnagyobb fájdalom nagyi
elvesztése és Tom szánalmas kísérletezése volt – szólalt meg, és éreztem a
hangján, hogy nem sok tartja vissza a kiborulástól. – Akkor azt hittem, hogy
annál nagyobb tragédia nem érhet, mint amit Tom tett velem. Hogy senki sem
kényszeríthet semmire. Nem verhetnek át. Uralkodónak éreztem magam, miután
legyőztem, de hamar rá kellett jönnöm, hogy az élet olyan, mint egy karácsonyi
naptár. Minden nap tartogat valami meglepetést, és ha előbb akarod megtudni,
mire számíts, a sors gyakran megtréfál. Élned kell, és a fájdalmaidból
táplálkoznod – sziszegte elvékonyuló hangon, aztán megköszörülte a torkát. Fázó
arcom a nyakához préseltem, és elégedetten belesüppedtem a melegségbe, ami a
bőréhez érve fogadott. – Amit Blake tett, az undorító, szánalmas, és egyszer
biztosan visszakapja – nyöszörögte. – Mindent. </span></span></div>
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span lang="HU" style="font-size: 11.5pt; line-height: 107%;">– Mit tett veled az ikertestvérem? –
kérdeztem Loutól, mert már nem bírtam a keserű tudatlanságot, ami álnok kígyó
módjára tekeredett a nyakam köré. </span></span></div>
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span lang="HU" style="font-size: 11.5pt; line-height: 107%;">– Elhitette velem, hogy veled vagyok –
hajtotta le a fejét. – Zuhanyoztam, és a zubogó víz elnyomta a hangokat, én
pedig nem figyeltem – magyarázta. – Azt hittem, hogy te vagy. Erőszakos volt. Túlságosan
is… – Elharaptam egy szitkot, de mélyen legbelül a pokolba kívántam a
testvéremet. Furcsa, hogy egy családon belül mennyire mások lehetnek az
emberek, akiket valójában összeköt a vér. De nem az határoz meg bennünket.
Közel sem. Louis szorosabban az ölembe fészkelődött, a fejét a combomra
fektette, és felnézett rám ragyogó kék szemével. Elmosolyodtam a pillantásában
rejlő hála láttán, és egy őszinte vigyor kíséretében megsimogattam a
mutatóujjammal az arcát. Lehajoltam, hogy az ajkam a homlokát súrolja, a
feltámadó vágy összehúzta a gyomromat, és pillangók hadait ébresztette fel az
alhasamban. Nedves, futó puszit hintettem a bőrére, és az ujjaimmal a
kulcscsontja melletti bőrfelületet cirógattam. Louis jólesően közelebb nyomult
hozzám, majd dünnyögött valamit az orra alatt, miközben az ajkát egy félmosoly
árnyékolta. </span></span></div>
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span lang="HU" style="font-size: 11.5pt; line-height: 107%;">– Harry? – nézett fel rám kerekre tágult,
kíváncsi tekintettel. – Ha egyszer kijutunk innen, lehetünk boldogok? – A
hangsúly, és az, ahogy mondta, a tekintete és a vonásai láttán összehúzódott a
szívem, megsajdult a lelkem, és abban a pillanatban bármit megadtam volna, hogy
teljesíteni tudjam ezt az egyszerű kívánságát. </span></span></div>
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span lang="HU" style="font-size: 11.5pt; line-height: 107%;">– Az életben mindenki megtalálja a
boldogságát – suttogtam a bőrébe, és a szájam veszélyesen közel kalandozott
vékony vonalba préselt ajkaihoz. – Előbb-utóbb mindenki elnyeri azt, ami
megérdemel. </span></span></div>
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">
</span><br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span lang="HU" style="font-size: 11.5pt; line-height: 107%;">*</span></span></div>
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span lang="HU" style="font-size: 11.5pt; line-height: 107%;">– Micsoda kis közjáték! – vágódott ki a
szobánk ajtaja, Louis pedig olyan sebesen húzódott el tőlem, mint egy kolibri.
A feltáruló ajtó fényvilágában Blake alakja rajzolódott ki. Hűvösen
tanulmányozott. Az ajkán ülő gúnyos, kárörvendő vigyor undort ébresztett a
bensőmben, és már egyáltalán nem éreztem a testvéremnek, sokkal inkább egy
idegennek, aki ártani akar nekünk. – Mondd, Tomlinson, ki veszi be ezt a dumát,
éppen tőled? Ismerlek titeket. Bűnösek vagytok, mint a gyilkosok. – A vád
semleges hangnem kíséretében szökött ki Blake ajkán; cseppet sem zavartatta magát.
Olyan fesztelenül beszélt, hogy még a legbátrabb ember is megirigyelte volna a
lazaságát. – Elég legyen a formaságokból – csattantam fel, mert kezdtem
megelégelni a testvérem irányításmániáját. – Mik a terveid, Blake?
Beavathatnál.</span></span></div>
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span lang="HU" style="font-size: 11.5pt; line-height: 107%;">– Úgy semmi izgalmas sem lenne a dologban –
kontrázott vissza. Kezdett felmenni bennem a pumpa, de próbáltam tartani magam,
mert egy összetűzéssel koránt sem lettünk volna közelebb a szabaduláshoz. –
Mindegy – legyintett a testvérem. – Végül is, nem az én családom. Már nem… –
Az, hogy elutasított engem és a szüleimet, jobban fájt, mint bármelyik szava,
amelyet korábban intézett hozzám. Felszárnyalt bennem az ellenszenv, és a nyers
düh adrenalin formájában vegyült az ereimbe. Felpörögve, bár fáradtságtól
bénult tagokkal, némán szemléltem. </span></span></div>
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span lang="HU" style="font-size: 11.5pt; line-height: 107%;">– Tudjátok – motyogta elmerengő éllel a
hanglejtésében. – A szüleitek teljesen álszent emberek. A Styles és a Tomlinson
család ősidők óta ellenségben áll, de gondoltátok volna, hogy egy kis szövetség
árán akár a saját gyerekeiket is eladnák? – A döbbenet brutális erővel markolt
a szívembe, alig bírtam lélegezni. </span></span></div>
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span lang="HU" style="font-size: 11.5pt; line-height: 107%;">– Miről beszélsz? – nyögtem, de annyi időm
sem volt, hogy újra az ikertestvéremre nézzek. Blake ugyanis megmakacsolta
magát, kilépett a szobából, egyedül hagyva bennünket a jeges rémülettel, valamint
a tömérdek, megválaszolatlan kérdéssel, ami ott kergetőzött a fejemben,
szüntelen zajként betöltve az agyamat. </span></span></div>
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span lang="HU" style="font-size: 11.5pt; line-height: 107%;">L..</span></b></span></div>
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span lang="HU" style="font-size: 11.5pt; line-height: 107%;">A kis vaságyon szinte minden perc maga a
pokol volt, és ezt egyedül csak Harry jelenléte tompította. Óvatosan a karjaiba
vont, minden érintése, mozdulata maga volta gyöngédség, és finoman cirógatta a
fürtjeim. Teljesen ledöbbentem, mikor az ölébe húzott, és gondolkodás nélkül
leheletfinom, habkönnyű csókot tapasztott az ajkamra. A veszteség felett érzett
bánat hirtelen tovatűnt, és minden figyelmem az ujjainak szenteltem. </span></span></div>
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span lang="HU" style="font-size: 11.5pt; line-height: 107%;">– Kérlek – suttogtam, mikor az ujjai
veszélyes területekre kalandoztak, és a vér az alhasamba szállt. A lábam
remegett, és nyöszörögve döntöttem hátra a fejemet, hogy ellazuljak az ölében.
A fejem a combján pihent, miközben készségesen hagytam, hogy a keze bekússzon a
nadrágomba, és rámarkoljon a bokszeremre. A farkam azonnal reagált a
határozott, vágyott érzésre, és pillanatokon belül kőkeményen álltam. </span></span></div>
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span lang="HU" style="font-size: 11.5pt; line-height: 107%;">– Milyen kis mohó vagy – jegyezte meg
játékosan. Felnyúltam, hogy a tenyeremet az arcára tapasszam, és az ujjimmal
finoman masszírozzam a bőrét. Harry dünnyögött valamit, aztán a falnak döntötte
a fejét, majd egy picit fellökte a csípőjét. Éreztem, hogy ő is eléggé készen
áll már, így megfordultam, hogy kiszabadítsam a szerszámát. Lihegve figyelte,
ahogy lefeszítem a csípőjéről az egyszerű, fekete pamutnadrágot, és vágyfűtött
tekintettel nézte, ahogy benyúltam a bokszerébe, és az ujjaim ráfontam a
farkára. Rámarkoltam a fenekére, ezzel egy ütemben vadul verni kezdtem lüktető
farkát, és néha lehajoltam, hogy a nyelvemet is bevonjam a játékba. Harry
zihálva kapkodta a levegőt, és nyöszörögve, kifulladva kérlelt, hogy még
gyorsabban csináljam. A combizmai a végletekig feszültek, a lábujjai
reszkettek, és az egész teste görcsben állt, miközben kíméletlenül dolgoztam
rajta. Néhány pillanat múlva hatalmasat élvezett, és perceken belül engem is
feledhetetlen orgazmussal ajándékozott. </span></span></div>
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">
</span><br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span lang="HU" style="font-size: 11.5pt; line-height: 107%;">*</span></span></div>
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span lang="HU" style="font-size: 11.5pt; line-height: 107%;">A maffia háza jócskán modern volt, annak
ellenére is, hogy nekünk börtönnek számított. A tágas kert, a rózsabokrok, a
pavilonok és a födött medence, valamint a kis, kavicsos bekötőút otthonos
érzést varázsolt a fehérre mázolt háromemeletes gerendaháznak. </span></span></div>
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span lang="HU" style="font-size: 11.5pt; line-height: 107%;">– Menjünk vacsorázni – suttogta Harry. –
Különben Blake megint idejön… – jegyezte meg, és rámarkolt a kezemre. – Minden
rendben lesz, Louis. Habár fogalmam sincs, mi a célja, de idővel kiderül – bólintott
elszántan. Figyeltem, ahogy szeretetteljes puszit hint a kézfejemre, és olyan
jólesett az érzés, hogy szélesen, őszintén elmosolyodtam. – Én itt vagyok neked
– ölelt át szorosan. Fellélegeztem a karjai biztonságában, melyek óvón
tekeredtek a testem köré, és elvesztem az otthonos érzésben, amit a közelsége nyújtott.</span></span></div>
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span lang="HU" style="font-size: 11.5pt; line-height: 107%;">– Lottie megmondta – csúszott ki az ajkamon,
és a hiány, ami a mellkasomban támadt, fájó űrt hagyott maga után. – A dolgok
általában másképp sülnek el, mint várnánk – feleltem suttogósan. </span></span></div>
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span lang="HU" style="font-size: 11.5pt; line-height: 107%;">– Édeseim – támadt az ajtó túloldaláról
szüntelen, fülsértő dörömbölés. Elfintorodtam a hirtelen érkező és zsibongó
erővel bíró hang hatására. – A vacsora nem vár sokat. – Blake baritonja
megjátszottan, némi ironikus felhanggal vegyítve szűrődött felénk. Harry
megmarkolta a csuklómat, majd elindultunk az ajtó irányába, persze ott már
elengedte a kezemet. Kissé csalódott voltam, de nem vártam el tőle, hogy büszke
párt játszunk mindenki előtt. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Vajon csak
játék lenne, vagy igaz érzések kimutatása?</i> <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Furcsa, hogy az elején mennyire tartózkodtam
tőle, de már nem tehetek semmit. Összesodort bennünket a sors, és egymásra
vagyunk hagyatkozva, ha valaha ki akarunk jutni innen. Néha eszembe jut Alice,
a hátrahagyott életem minden egyes mozaikdarabkája, de aztán a fájdalom, ami
ott vibrál csillapíthatatlanul a mellkasomban, folyton eltompít minden más
érzést és gondolatot. A konyhában ülők arcára szánalomra méltó, joviális vigyor
kúszott, amint beléptünk a jótékony félhomályban fürdő helyiségbe, és Blake
olyan elánnal vetődött fel a székéről, hogy magam is meglepődtem. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span></span></div>
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span lang="HU" style="font-size: 11.5pt; line-height: 107%;">– Ó, drágáim, már vártalak – sziszegte. A
hangsúly, ahogy felénk köpte a szavakat, és a szeme, ami gyanúsan, gonoszan
megvillant, mindent elárult számomra. Blake olyan ember volt, akinek csak és
kizárólag a pénz számított, és képes lett volna a saját családját is eladni. Elő
kellett ásnom minden magabiztosságom, mert szavak nélkül is tudtam, hogy valami
rossz közeleg. Blake sejtelmes pillantást vetett Harryre, aztán a tekintete
továbbkúszott az asztal jobb sarkánál gubbasztó, vékony, görnyedt hátú fickóra.
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Ian. </i>A néma kommunikálás, ami a tagok
között ment végbe, kíváncsisággal halmozott el, és egyszeriben ki akartam
mondani az összes kételyt, ami megragadt az elmémben, de nem tehettem. A
bátorságom még nem ért fel ilyen szintekre. Miután helyet foglaltunk, átcsempésztem
a kezemet Harry combjára, és boldogan tapasztaltam, hogy készségesen fogadja az
érintésem, egy csepp elutasítás sem szorult a testébe, finoman rászorított az
ujjaimra, én pedig szabadon lélegeztem fel, helyeztünk ellenére is. </span></span></div>
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span lang="HU" style="font-size: 11.5pt; line-height: 107%;">– Holnap indulunk – morogta Ian. Gót férfinak
nézett ki a fekete, feszes bőrmellényével, és a combjához tapadó sötét
nadrággal, amit általában ízig-vérig rockerek viselnek. </span></span></div>
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span lang="HU" style="font-size: 11.5pt; line-height: 107%;">– Hova? – A hangom cincogáshoz hasonlóan,
vékonyan csengett, de azért büszke voltam magamra, hogy fel mertem szólalni.
Miközben egy pirítóst vettem el, és olvasztott vajat kentem rá, Blake összevont
szemöldökkel meredt rám. </span></span></div>
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span lang="HU" style="font-size: 11.5pt; line-height: 107%;">– Nem hiszem, hogy olyan helyzetben vagy –
utalt a korábbi megkínzásomra –, hogy ilyen kérdéseket szegezz nekem. </span></span></div>
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span lang="HU" style="font-size: 11.5pt; line-height: 107%;">– Valóban – vetettem oda gúnyosan. – Itt még
te uralkodsz. </span></span></div>
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span lang="HU" style="font-size: 11.5pt; line-height: 107%;">– És én is fogok – zárta le a témát, majd egy
megjátszott, álszent mosoly kíséretében kellemesen, ellazultan kortyolt bele a
gőzölgő kávéba, amit időközben eléje csúsztatott Ian. Harry összefűzte az
ujjainkat, és talán ez volt az egyetlen ok, amiért még volt életkedvem ahhoz,
hogy végigcsináljam ezt az egészet, és ne rohanjak fejvesztve egy fához,
kötéllel a kezemben. </span></span></div>
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span lang="HU" style="font-size: 11.5pt; line-height: 107%;">– A szervezetünk meglehetősen kifejlett – dünnyögte
Blake, miközben egy falatot küldött le a torkán, amit egy újabb korty kávéval
egészített ki. – Ha találkoztok a vezérrel, mindent megértetek. </span></span></div>
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span lang="HU" style="font-size: 11.5pt; line-height: 107%;">– Attól nem leszünk okosabbak – nézett Harry
szúrósan a testvérére –, ha rejtvényekben beszélsz.</span></span></div>
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span lang="HU" style="font-size: 11.5pt; line-height: 107%;">Blake megcsóválta a fejét. </span></span></div>
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span lang="HU" style="font-size: 11.5pt; line-height: 107%;">– Nos, bátyus – fröcsögte gúnnyal átitatva. –
Itt én parancsolok. Vagy teszed, amit mondok, vagy gondoskodom arról, hogy ez
az egész sokkal szarabb legyen. Ennyi. – Kínos csend telepedett ránk, és
valahogy elhaltak a hangok, nem találtam a szavakat, azt, amit mondhatnék,
helyette csak feszélyezetten, merev tagokkal ültem Hazza mellett. Néma rettegés
gyűrűzött az ereimbe, és keserű méreg módjára szennyezte a szerveimet. Éreztem,
hogy elgyengülök, a fáradtság elmossa az éberségemet, és rebegő pillákkal
kortyolgattam a kihűlő kávémat, amit legjobb esetben is valami íztelen löttynek
neveztem volna. </span></span></div>
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span lang="HU" style="font-size: 11.5pt; line-height: 107%;">– Hm – Blake csettintett a nyelvével, élvezte
a hatalmat, amit a markában tartott. – Annyit elárulhatok, hogy holnap Hongkongba
utazunk. </span></span></div>
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span lang="HU" style="font-size: 11.5pt; line-height: 107%;">– Hongkongba? – kérdeztem elakadó
lélegzettel. Biztos voltam benne, hogy a szemem kétszeresére tágult, és a szám
hirtelen kiszáradt, a torkom pedig fájdalmasan összeszorult. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Mibe keveredtünk? </i></span></span></div>
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span lang="HU" style="font-size: 11.5pt; line-height: 107%;">– Ott többet adnak értetek – motyogta, mintha
csak valami egyszerű, hétköznapi dolgot közölne, én meg átadtam magam a
rettegésnek, ami mindenemet elborította. Kicsordult az első könnycseppem, és a
többi úgy követte, mintha vízesés lenne. Ez volt a ráadás, amit már nem bírtam,
és amikor oldalra néztem, Harry gyönyörű, szikrázóan zöld szemét csillogó
könnycseppek nedvesítették. Rászorítottam a kezére, de fogalmam sem volt,
meddig kapaszkodhatok még belé. És mikor jön el a pillanat, amikor végleg el
kell engednem őt… </span></span></div>
<br />
<blockquote class="tr_bq">
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span lang="HU" style="font-size: 11.5pt; line-height: 107%;"><u><i><b>Sziasztok! Ezt a blogomat kevesebben olvassátok, mint a Luxuryt, viszont hozzám közel áll, így jöttem egy ilyen kis laza, szünet utáni felvezetőrésszel. Érdekelne, hogy ki szeretné a folytatást, mert akkor folytatom! Szóval Tőletek függ, hogy mi legyen, csak tudni szeretném, mert erőt ad, mint mindenki másnak, és ihlet is! Várom a véleményeket, és köszönöm szépen a támogatásotokat!!!! Sam xXx Love ya </b></i></u></span></span></div>
</blockquote>
Sam Wilberryhttp://www.blogger.com/profile/04713999772476503639noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-2539563423614182608.post-34028870118336451162016-06-19T20:55:00.001+02:002016-12-20T17:40:56.324+01:00VIII. rész <div class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="color: red;"><b><i><span style="line-height: 115%;">*Szerzői megjegyzés:</span></i></b></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="color: red;"><b><i><span style="line-height: 115%;"> </span></i></b><b><i><span style="line-height: 115%;">A rész durva jeleneteket tartalmaz, </span></i></b></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="color: red;"><b><i><span style="line-height: 115%;">ezért aki nem bírja az ilyesmit, bele se kezdjen!*</span></i></b></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgPzZfaoRwi9J2MrstzvakYoe87lqeU-Kja7USE-em1C-fPT7HC1-TITjYMXH1C9VRIH7NIngAWLsRVLDaKv11XqAdIWGUSJ29R5sGvSs0DY7X9ohfk3CxT4NXAjETEUu_toTYH6CBEa3o/s1600/k%25C3%25A9p+8.r%25C3%25A9szhez.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgPzZfaoRwi9J2MrstzvakYoe87lqeU-Kja7USE-em1C-fPT7HC1-TITjYMXH1C9VRIH7NIngAWLsRVLDaKv11XqAdIWGUSJ29R5sGvSs0DY7X9ohfk3CxT4NXAjETEUu_toTYH6CBEa3o/s200/k%25C3%25A9p+8.r%25C3%25A9szhez.jpg" width="190" /></a><b><i><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">H. <o:p></o:p></span></i></b></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">Amikor magamhoz tértem, az elmúlt órák
eseményei őrült erővel rohamozták meg az elmémet, és oldalra bámulva
megpillantottam az édesen szunyókáló Louis-t. Elszorult a torkom, és arra
gondoltam, hogy valami rosszat tettem, menthetetlenül visszafordíthatatlant, de
a szívem eltelt édes melegséggel, ahogy felidéztem a közös pillanataink. A
mardosó éhségen és a tudatomban megrekedt rettegésen kívül csak a körülöttem
uralkodó félhomály volt ijesztőbb. A pincehelyiségben egészen lehűlt a levegő,
én pedig vacogva összefontam magam körül a karjaim. Reszkettem, és takaró híján
kénytelen voltam elviselni a hideget. Nem sokkal később óvatosan közelebb
húzódtam Louis-hoz, finoman átkaroltam, miközben az arcomat a nyakába temettem,
és beszívtam édes illatát. Ugyan nem tudtam aludni, de megnyugtatott a
közelsége. Lehunyt szemhéjaim mögött újra és újra átéltem az elrablásunk
pillanatait, és minden emlékképre vadul, görcsösen összerándult a gyomrom, a
bosszú keserűen mardosó ízét ébresztve a számban. Elég volt a maffia tagjaira
gondolnom, és máris pezsgő adrenalin száguldott végig rajtam, de jól tudtam,
hogy nem lázadhatok, mert azzal csak kettőnknek ártanék. Közönségesnek éreztem
magam, amiért hagytam, hogy a maffia bevonjon a bűvkörébe, de másfelől
kénytelen voltam tűrni az utasításaikat, hogy életben maradhassunk. Arra még
gondolni sem mertem, hogy mit jelentettem Louis számára. Mit jelentett az, ami
köztünk történt, és hogy mi lesz a folytatás… Órákig feküdtem mellette
szótlanul, zakatoló lélegzettel, amikor halkan nyöszörögni kezdett, és óvatosan
megfordult. Az arca duzzadt volt a kialvatlanságtól, és kék szemei fakón
bámultak rám. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Hol vagyok? – nyögte, mintha csak a
szertefoszló álom utolsó pillanataiba próbálna kapaszkodni. Elkeserített a
tudat, hogy el kell szomorítanom.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Még mindig a maffia fogságában, Lou –
hajtottam le a fejem. Fáradt voltam, és mindennél jobban vágytam egy
felfrissítő zuhanyra, hogy lemoshassam magamról a sok koszt. A bennem dúló
haraghoz képest az éhségem csak egy parányi szúró lüktetés volt a gyomrom tájékán.
<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Vajon a többieket hidegvérrel
megölték? – tűnődött. Erre ugyan nem tudhattam a választ, de a gondolattól
rémes hányinger fogott el. A fejemben egy hatalmas űr volt, tele
összeilleszthetetlen kirakós darabkákkal, és hiába igyekeztem összerakni, nem
sikerült. Nem tudhattam, hogy milyen célt szolgálunk a maffia számára, de abban
egészen biztos voltam, hogy hatalmas jelentőségünk van az ügyben. Az ajtó
csörömpölve kivágódott, és a megrozsdázott kilincs nyikorogva lenyomódott,
ahogy valaki átlépte a küszöböt. Erős fénysugár tört utat magának a pince
sötétjébe, és a feltámadó fényvilágban Blake arca rajzolódott ki előttem. Az
ikertestvérem felbukkanása összezavart bennem mindent, és már cseppet voltam
biztos a múltammal kapcsolatosan.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Hazza – morogta rekedtes hangon. Erős
piaszag csapta meg az arcomat, ahogy közelebb sétált. – Van húsz percetek
elkészülni – jegyezte meg, és ledobott egy jellegtelen fekete bőröndöt elénk. –
Oldjátok meg. – Figyeltem, ahogy távolodni kezd az alakja, és elcsodálkoztam,
hogy mennyire megváltozott az évek múlásával. A válla egészen kiszélesedett a
sok edzéstől, a teste izmoktól dagadt, és nyoma sem volt annak a vézna, félénk
fiúnak, akinek hosszú éveken keresztül hittem. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Blake? – szóltam utána, mire
megtorpant. Egészen lassan hátratekintett a válla felett. A haja körbeölelte az
arcát, de még így is jól láthattam, ahogy a szeme gyanúsan megcsillant. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Harry – suttogta. – Ezen a helyen
csak egyetlen szabály van: <i>ne kérdezz! </i>–
Tátott szájjal bámultam utána, de Blake könnyed léptekkel kisétált a picéből,
és behúzta maga mögött a rácsot, nem sokkal később pedig az ajtó is becsukódott
mögötte, kizárva a beszökő fénysugarakat. Amikor hátranéztem, Louis lehajtott
fejjel gubbasztott a matrac szélén. Eltűnődtem, hogy megöleljem-e, de a józan
eszem arra vitt, hogy egyelőre maradjak távol tőle. Finoman megböktem a
lapockáját, és belebámultam hátratekintő szemébe.</span><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Hová visznek? – szökött ki az ajkán.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Nem tudom, Lou… Nem tudom. – Kínomban
kicipzáraztam a fekete kézipoggyászt, és előemeltem belőle a tartalmát. Egy
törölköző, szappan, fogkefék, sampon. Pár tiszta fekete póló, zoknik, és két sötét,
feszülős nadrág. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Fel akarják turbózni a külsőnket –
jegyezte meg Lou. – Ez némi aggodalomra ad okot… – Megpaskoltam a vállát, és a
kezemre terítettem a cuccokat, amelyekkel elindultam a koszos, lepukkant mosdó
irányába. A fekete ajtó nyikorogva mozdult meg, és pár üvegszilánk lehullott a
padlóra, ahogy kinyitottam. Egy kis, négyszögletű ablak volt rajta,
természetesen csúnyán betörve – bizonyára egy dulakodás alkalmával rongálták
meg. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Nem valami higiénikus – sóhajtottam,
ahogy beljebb léptünk a szűk kis fürdőbe. A tükör széle be volt repedezve,
vörös rozsdacsík futott végig rajta, és a jobb sarkát pókháló tette
elragadóbbá. A padló ragacsos volt a kosztól, és a falakat penész borította. A
lehajtott vécét még csak megnézni sem kívántam, elég volt betekinteni kádba,
aminek a szélére valami undorító massza volt rászáradva. Öt percen keresztül
súroltam a kád szélét, mire sikerült elfogadható állapotba hoznom, és annyi
sampont elhasználtam a tisztításhoz, hogy már alig volt a doboz alján. Amikor
végeztem vele, az eredmény nem is lett olyan elrettentő. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Kész zseni vagy – jegyezte meg Louis,
és enyhe félmosolyt villantott rám. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Sokan mondják – hecceltem, és
figyeltem, ahogy elkerekedik a szeme. Olyan aranyos volt, amikor elpirult, vagy
zavarba jött, hogy legszívesebben megcsókoltam volna duzzadt, vörös ajkait, és
kifulladásig tapadtam volna a szájára. A gondolat erős bizsergést ébresztett a
hasam tájékán, nagy erőfeszítésbe került, hogy visszafogjam magamat, és távol
maradjak tőle. Aligha lehetett még tizenöt percünk, míg visszatér Blake. A
tudat elkeserített, de tehetetlen voltam. Sejtésem sem volt, hová fognak vinni
bennünket… Őszintén szólva, már reménykedni sem mertem abban, hogy úton van
értünk a megmentősereg. A szüleink nem keresnem bennünket, mert egy tanfolyamon
vagyunk. Legfeljebb hagynak pár üzenetet, nem fogadott hívást, de feleannyira
sem fognak aggódni, mintha otthon tűntünk volna el. Ez a tanfolyam tökéletes
alibinek bizonyult a maffia tagjainak számára, és elég időt nyertek ahhoz, hogy
olyan messze vigyenek bennünket innen, hogy senki se bukkanhasson a nyomunkra. Louis
finoman lehámozta magáról a pólóját, amit a nadrágja követett, és a kád fölé
hajolt, hogy gondosan megmosakodjon. A hasamban egyre jobban feszült a vágy, és
már nem bírtam visszafogni magam. Hangtalan léptekkel a hátába settenkedtem, és
gyöngéden átkaroltam, szorosan a mellkasomnak préselve a hátát. Louis ajkán
elfojtott, de hallható nyöszörgés szakadt fel. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Harry… erre most… nincs időnk –
motyogta elkeseredetten. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Szeretnélek megismerni, Lou –
suttogtam a bőrébe, és az arcomat a nyakába temettem. Göndör fürtjeim
szétomlottak a vállán, és láttam, hogy Louis karján libabőr fut végig. <i>Hatással voltam rá… </i>– Legalább egyetlen
esélyt adj! – könyörögtem. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Harry… a helyzetem… nagyon bonyolult
– felelte. Éreztem, hogy megfeszül a karjaimban, de továbbra is öleltem. – Te
Holmes Chapelben élsz a szüleiddel… én Doncasterben… Soha az életben nem
lehettem önmagam, és ez ezután sem lesz másképp. A szüleim hihetetlenül
befolyásos emberek, a pénz és a csillogás vezéreli minden lépésük… Nem
engedhetem meg magamnak, hogy boldog legyek – szűrte a fogai közt, és a
hangjából sütő mély szomorúság összeszorította a szívem, és úgy éreztem, mintha
kifacsarnák a lelkem. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– És eldobnál öthétnyi boldogságot több
évnyi boldogtalanságért? – kérdeztem. Louis… elhallgatott. Reszelősen vette a
levegőt, de képtelen volt válaszolni. – Fogságban vagyunk. Minden könnyebb
lesz, ha… egy picit… egy picit boldogok leszünk egymás közelében… és
megtaláljuk a kiutat, Lou. Esküszöm. – Még szorosabban öleltem, és éreztem,
hogy egy könnycsepp hull a csuklómra. Magam felé fordítottam törékeny kis
testét, és egy végtelennek tűnő másodpercig mélyen bámultam üveges szemébe, aztán
leheletnyi csókot hintettem az ajkára. A bőre puha volt, érintése, mint a
mennyország, és elvesztem az ölelésében. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Bárcsak megadhatnám neked, amit
szeretnél, Harry. Bárcsak – suttogta az ajkamra, és nem értettem, hogy miért
mondja ezt. A legkevésbé sem. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Indulás – kurjantotta Blake. – Nincs
idő az undorító romantikátokra! – Sietve magunkra kapdostuk a ruháinkat, a
homályos tükör előtt némi szerencsével belőttük a hajunkat, és valamelyest
felfrissülve léptünk ki a fürdőből. Blake karba tett kézzel várakozott, és a
bicepszén dobolt az ujjaival. Fekete bőrszerkót öltött magára. <i>Motorosruha? </i>Louis is hozzám hasonló
döbbenettel nézett végig az ikertestvéremen, akiről még mindig semmi valamire
valót sem lehetett tudni. Blake mindkettőnk kezét hátrabilincselte, és a
feltáruló pinceajtó fényében Ian vézna teste, kopasz feje, és Asher megtermett
alakja bukkant fel. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Vigyétek – fröcsögte a talpnyalóinak.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">Fél óra múlva már a fekete Range Rover
ülésén nyomorogtunk Louis-val, és kapaszkodás híján ide-oda zötykölődtünk,
ahogy a kocsi őrült tempóban egy-egy rosszabb, kavicsos útszakaszon hajtott
végig. Odakint már kezdett esteledni, és a szürke félhomály mindenre rányomta a
bélyegét. Louis az ablaknak döntötte a fejét, és láttam, hogy a szeme
le-lecsukódik, aztán álomba szenderül. Percekig bámultam némán, rezzenéstelenül
magam elé, amikor hallottam, hogy ébredezni kezd, és morogva kinyitotta a
szemét. A tekintete homályos volt a fáradtságtól, és a vállait megmozgatva
nézett körül. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><b><i><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">L. <o:p></o:p></span></i></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Hol vagyunk? – nyöszörögtem, ahogy az
álom okozta kábaság lassan tovatűnt, és lopva Harry felé pillantottam. Azt
hittem, hogy ő is alszik, helyette pedig pislogás nélkül bámult ki az ablakon.
Időközben odakint rázendített az eső, az apró cseppek ellepték az üveget, a
kint dúló zápor dallama némileg csitította a bennem tobzódó feszültséget. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Nem tudom – suttogta Harry óvatosan,
és körülnézve láttam, hogy Ian és Asher is fapofával, a térdükre könyökölve
utaznak mellettünk, csak párszor sandítottak ránk. A csuklóm már szörnyen
lüktetett a minden rezzenésre belém hatoló fájdalomtól, ami minden mozdulatomtól
végigvillámlott a testemen. – Innen hova tovább? – hajtottam le a fejem kétségbeesésemben,
ami összehúzta a mellkasom, és megnehezítette a lélegzést. Reszelősen kapkodtam
a levegőért, közben pedig finoman Harry vállának dőltem. Beszívtam édes illatát,
de ezúttal még ez sem ígért vágyott békességet.</span><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">–</span><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"> Hogy
innen hova tovább? – nézett ránk Blake. – A maffia házába. </span><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Volt valami sötét vágy a hangjában,
ami menekülésre ösztönzött, de nem tehettem semmit. Tűrnöm kellett. Mindent,
amit velünk tesznek… <i>Mindent.</i> <o:p></o:p></span></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">***<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><i><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">Az
izzadtság végigcsorog a tarkómon, miközben a sötétben menekülök. Nehezen
kapkodom a levegőt, az arcom ég a hűvös, csípős éjszakai széltől, ami minden
lépésemre egyre erősebben tombol. A kikötő mentén futok, el-elbotlok, mert az
erő kezdi elhagyni a lábamat, és hátrasandítva egyre közelebb észlelem magamhoz
a fekete árnyat, ami suhanva közeledik felém. Hatalmas léptekkel rohan utánam,
és undorító dolgokat kiabál nekem. „Édes Tomlinson, ne rohanj! Úgyis elkaplak…
Hé, szépfiú, csigavér, lassan a testtel… Tartogasd az erődet a dugásra. Hé…
kisfiú… Csak óvatosan!” Megbotlom a cipőm orra előtt heverő sörösüvegekben, és
hasra vágódóm. A nadrágom felhasad az eséstől, és a térdemen kiserken a vérem.
A fejem kóvályog, és nincs erőm arra, hogy felhúzzam magam. A hátamban hallom a
dühös lépteket, minden szívdobbanással egyre közelebb, engem pedig felemészt a
félelem, a gyomromat pedig összehúzza a rettegés. Nem tudok lélegezni, elfogy a
levegőm, fuldoklom. Sikítani akarok, de nem tudok hangokat kipréselni magamból,
ezért csak erőtlenül, hangtalanul tátogok. Még utoljára hátranézek, és látom,
hogy Tom utolért, már csak pár lépés választja el tőlem. Az utolsó emlékem,
hogy a bokám után kap… és felránt. <o:p></o:p></span></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">Ide-oda hánykolódtam, és egy kéz
szorítását éreztem a derekamon. Megrémültem, hogy visszatért a támadóm, és a
lehető legmesszebb akartam húzódni tőle, amikor ismerős hangok hatoltak az
elmémbe.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Louis? Mi a baj? Louis! Harry vagyok,
hé – simította meg a homlokom csitításként, és szétfésülte izzadtságtól nedves,
összetapadt tincseim. Rebegve kinyitottam a szemem, és sűrűn pislogva bámultam
Harry borostyánszín szemébe, amibe aggodalom vegyült. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Csak egy rossz álom – hajtottam le a
fejem. – Újra.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Tom? <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">Erőtlenül bólintottam, és megingattam a
fejemet. Harry vette a lapot, és nem faggatott tovább. A Range Rover lassítani
kezdett, és Blake tűnődve hátrapillantott.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Bemegyünk elintézni valamit. Csak
semmi próbálkozás – utasított, és kiszállt a kocsiból. Nem sokkal később Ian és
Asher kirángattak bennünket is, és a szemem előtt egy rozoga, téglalap alapú
kocsmaépület jelent meg. Az esti sötétségben csak a bejárat fölött élesen
világító, piros betűket láttam. <o:p></o:p></span></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">„<i>ROMKOCSMA<o:p></o:p></i></span></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><i><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">BELÉPÉS CSAK BÁTRAKNAK!”<o:p></o:p></span></i></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">Láttam, hogy Blake egy borítékot vesz
elő a táskájából, amibe belecsúsztatta a kamerából kivett memóriakártyát. Újra
megéreztem a nyakam köré tekeredő hurok szorítását, és máris nehezebben vettem
levegőt, de igyekeztem legyőzni a szédülést. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Rafael! – vigyorgott, amikor az ajtón
egy magas, kecskeszakállas, középkorú férfi lépett ki. A szeme alatti fekete
karikák kialvatlanságról árulkodtak. El félig elszívott cigarettát rágott az
ajkai között, és éles, metsző tekintete gúnyosan mért végig bennünket. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Ó – nyögte. – Csaknem a kis Tomlinson
fiú és Harry Styles? – biccentett felém, de láttam a gonosz villanást a
tekintetében. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Itt van, amire vágytál – morogta
Blake. Pénz cserélt gazdát, majd Rafael átnyújtott Ashernek egy valamivel
vaskosabb borítékot, mint amit Blake adott át neki. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Mi van a <i>Keletiekkel? </i>– kérdezte Blake egykedvűen, és a hangjában nyoma sem
volt feszültségnek. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Béke van – suttogta. – És amíg ti, <i>Déliek</i> – bökött Blake-re. –, betartjátok
a szabályokat, nem lesz háború…<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Úgy legyen, haver – kacsintott Blake,
Asher meg Ian apró bólintással tisztelegtek. Rafael minden bizonnyal befolyásos
ember lehetett, ha még Blake is meghunyászkodott mellette. Még mindig nehezen
tudtam megszokni, hogy megszólalásig hasonlít Harryhez, hogy az ikertestvére.
Elgondolkodtam, hogy mégis hogyan juthat valaki olyan szintre, mi vezéreli
arra, hogy a saját vére, a testvére ellen forduljon? Mert Blake pontosan ezt
tette. Megtagadta Harryt. Teljesen. Eközben befurakodott az elmémbe
hátrahagyott életem minden pillanata. Alice… A kisfiam, Jacke… <i>Jacke. </i>Elszorult a szívem, és vad
kétségbeesés fészkelte a mellkasomba magát, ha a közös gyerekünkre gondoltam. <i>Mennyire szeretem! És szegény most semmit
sem tud az édesapjáról… </i>Másfelől, az, amit Harryvel tettünk, az… gyönyörű
volt, de… az árulás összepréselte a mellkasomat, és úgy éreztem, ez már túl
sok. Túl sok egy embernek, ahhoz, hogy mindent elviseljen. Túl sok! <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Indulás van, srácok – csattant Blake
hangja, kirángatva a töprengésből. Visszatuszkoltak bennünket az autóba, és
újabb eseménytelen percek következtek. Időközben el-elnyomott az álom, de nem
tudtam rendesen pihenni. A zaklatottság legyőzött bennem mindent, és semmi
másra sem tudtam koncentrálni, csak arra, hogy szabadulni akarok… Minél előbb.
Minél gyorsabban. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">***<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">Órákkal később egy elkerített birtok
előtt parkoltunk le. Valahol a semmiben lehetett, mert egyetlen házat sem
láttam a közelben, csak a hatalmas palotát, ami fehéren magasodott előttem az
éjszaka sötétségében. Automatikus kapu volt, ami lassan oldalra gördült, és a
Range Roverrel felhajtottunk az udvarra. Murva pattogott a kerekek alatt,
miközben leparkoltunk, és ráérősen mindenki kikászálódott. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Ez elképesztő – nyögtem. Az udvaron
márványszökőkút ontotta a vizet, és körülötte rózsabokrok díszelegtek
körkörösen. Egy pillanatra el is felejtettem, hogy még mindig rabságban
vagyunk, csak magamba fogadtam a gyönyörű látványt, amikor megéreztem, hogy
valaki a csuklómhoz simítja a kezét. Harry állt mögöttem, és a fülembe
suttogott. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Később lezuhanyozunk? – mosolyogott a
bőrömben, és a hangja hallatán bizsergés áradt szét a gyomromban. – Együtt –
tette hozzá. A térdem megbicsaklott, ahogy feltámadt bennem a vágy, és
esetlenül bólintottam. Lopva puszit hintett a nyakamra, amitől még inkább
izgalomba jöttem. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Ian – kurjantotta Blake, miközben pár
bőröndöt emelt ki a csomagtartóból. A homloka izzadtságban úszott, és már rajta
is kezdett meglátszani a kimerültség. – Kísérd fel Louis-t a szobájukba,
Harryvel még beszédem van. Rendben? – Ian egyetlen szó nélkül beleegyezően
bólintott, és hiába akartam ellenkezni, megragadta a karomat, és a bejárat felé
kezdett vonszolni. Odabent is éppannyira elkápráztató volt a hely, mint kint,
de a sötétben villany híján nem tudtam alaposabban is körbenézni, így csak
követtem Iant és a zseblámpája apró fényét. Felmentünk a széles lépcsősoron,
letérültünk jobbra, és a harmadik ajtót kizárta. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Pihenj le – dörrent rám. – De nem
érdemes küzdened. Az ablakokon elektromos zár van. Ha hozzáérsz, megráz. Kint
őrködöm – suttogta, azzal bevágta mögöttem az ajtót, és egyedül maradtam a
körém boruló sötétséggel. Némi tapogatózást követve sikerült megtalálnom a
kapcsolót, és békésen nyugtáztam a fellobbanó sárgás lámpafényt. A szoba csupán
egyetlen franciaágyból, egy szekrényből, és az ablak előtt lévő íróasztalból
állt. Fáradtan ledobáltam magamról a ruhákat, és elindultam a mosdó irányába,
ahová a szekrény melletti félig behajtott ajtó vezetett. A forró zuhany alá
beállva végre lemoshattam magamról a sok piszkot, ami a nap során rám ragadt,
és ellazulhattam a vízsugár masszírozásában, ami feloldotta a görcsös
feszültséget az izmaimban. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Louis! – hallottam meg Harry hangját.
– Maradj még. Ledobom a ruháimat, és máris bepattanok mögéd! – A gőzben
fürdőzve nem válaszoltam Harrynek, csak hümmögtem válaszul valamit. Pár
pillanat múlva megéreztem a derekamra kulcsolódó kezét, és máris elfogott a vad
vágyakozás. Lopva oldalra sandítottam, és erősen az ágyékának nyomtam a
hátsómat. Harry lehunyta a szemét, és el-elakadt a lélegzete. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Mmmh – nyöszörgött. A keze felkúszott
a derekamon, és az ujjaival a mellbimbóim kezdte ingerelni. A farkam rögtön
megkeményedett, és érintésért esedezett, miközben már hangosan ziháltam a forró
víz- és Harry érintésének édes elegyétől. Apró csókokat hintett a gerincemre,
lágyan kényeztetett, a fogai közé szívta a nyakam érzékeny bőrfelületét, aztán
erősen a csempefalnak préselt. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Érints meg – kérleltem. A tenyerébe
vette a farkam, és lassan verni kezdte, miközben a másik kezével megmarkolta az
állam, és keményen rászorított. Fájdalom hasított az állkapcsomba, de nem
törődtem vele. Túl sok szenvedély tobzódott a testembe ahhoz, hogy szóljak
neki, és ő is elképesztően felizgult volt. Méretes szerszáma a seggemet
bökdöste, én meg hívogatóan nekinyomtam az említett testrészem. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Ez az – kiabálta vadul. – Te büdös
kis ribanc! – A rettegés, mint valami elektromos sokk, végigszaladt a testemen,
és a sikoly a torkomra száradt. <i>Ne…</i>
Könnyek ömlöttek végig az arcomon, összeolvadva a zubogó vízzel, és már
képtelen voltam ellenkezni.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><b><i><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">Blake. </span></i></b><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">A szorítása megerősödött a csípőmön,
szinte roppanásig szorította az állam.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Eressz el! – vergődtem. – Azonnal! <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Mocskos kis dög, hallgass el –
fröcsögte a szavakat, és belém hatolt. A farka szétfeszített belülről, és azt
hittem, nyomban összeroppanok. Vadul ki-be kezdett mozogni, nem ismert
határokat, én pedig reszkettem, és sikítottam a testembe csapó kínhullámoktól.
Amikor remegve, reszketve elélvezett bennem, és a fogása csillapodott, enyhült
a testem körül, rémülten, összetörten hanyatlottam a zuhanykabin padlójára. Az
arcom a lábam közé szorítottam, és megállás nélkül zokogtam. Hosszú percek
telhettek el így, bánatosan, érzelmileg padlón, mire sikerült elzárnom a vizet.
Ki akartam szállni, de a fájdalom újra átszivárgott minden porcikámon, és ismét
összecsuklottam a zuhanyrózsa alatt. Némán feküdtem a csendben, amikor
lépéseket hallottam. Ijedten felkaptam a fejemet, és összefontam magam körül a
karjaim, hogy eltakarjam meztelen, meggyalázott testem. <i>Sosem lehetek újra az, aki ezelőtt voltam. Soha… <o:p></o:p></i></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Louis? – hallottam meg az ismerős
akcentust. <i>Harry</i>. Nem Blake. <i>Harry.</i> A sejtésem beigazolódott, ugyanis
Harry lépett a fürdőszobába. A tekintete nyomban eltorzult, és keserű
ret<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">tegéssel telt meg. Közelebb akart lépni, de én felemeltem a kezemet, és
tiltakozón megálljt parancsoltam neki.</span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif"; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">– Ne gyere közelebb – kiabáltam. – Most
ne… </span><o:p></o:p></span></div>
Sam Wilberryhttp://www.blogger.com/profile/04713999772476503639noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-2539563423614182608.post-55749704326776767302016-06-17T21:14:00.000+02:002016-12-20T17:40:50.127+01:00VII. rész <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/lToJsgD7SRc/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/lToJsgD7SRc?feature=player_embedded" width="320"></iframe></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">Helló! Köszönöm szépen az oldalmegnyitásokat, a pipákat, valamint a visszajelzést az előző résszel kapcsolatosan! Nagyon hálás vagyok! Egy barátnőm készített előzetest a történethez! Nézzétek meg, szerintem csodálatos lett... A részhez pedig jó olvasást, jócskán lesz benne <span style="color: red; font-weight: bold; text-decoration: underline;">18+</span>-os rész!!!</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjuzSdgcdaV66hxVDtB0V5Ouz0HOq-HSnKNkMyHiRxIUFZ2q-zOVottHubrLGNikES6Ko3CSIx6L8pxFBygYvW-0xqu1uVh3_Ewolel8YIZGYjSJujghV7L_n1K2rbqjux4kHnVQ-OeqAM/s1600/KISS+LARRY.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="160" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjuzSdgcdaV66hxVDtB0V5Ouz0HOq-HSnKNkMyHiRxIUFZ2q-zOVottHubrLGNikES6Ko3CSIx6L8pxFBygYvW-0xqu1uVh3_Ewolel8YIZGYjSJujghV7L_n1K2rbqjux4kHnVQ-OeqAM/s200/KISS+LARRY.png" width="200" /></a></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><b><i><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">L.<o:p></o:p></span></i></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><i><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">„–
Blake? – nyögte Harry teljes sokkban. – Hogy kerülsz ide?”<o:p></o:p></span></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">Harry arcáról semmit sem tudtam
leolvasni, miközben merev tagokkal és megfagyott tekintettel bámult az
ikertestvérére. Blake könnyed, ragadozóléptekkel besétált a szobába, és a
tekintetét büszke kecsességgel jártatta végig rajtunk. Az ajkán terpeszkedő felsőbbrendű
mosoly arra utalt, hogy hatalmas befolyása van a dolgokba, így jobb, ha nem
húzunk ujjat vele. Keserűen nyeltem, hogy legyűrjem a feltörő epét a torkomban,
és az előző percek őrült történéseire még csak gondolni sem mertem. A jelen túl
megterhelő volt ahhoz, hogy a múltra gondoljak. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Elég bátor döntés? – fröcsögte a
szavakat felém fordulva Blake. Ugyan megszólalásig hasonlított Harry-re, de én
azonnal észrevettem a különbséget. A szemei tették, és az arcára kiköltöző
gonosz mosoly. Teljesen más volt. Sugárzott belőle az ördögi erő, míg Harry
arca kedvességet árasztott, Blake-é sötét gonoszságot. Bűnöző volt. Jól tudtuk.
– Harry, megcsókolni egy heteroszexuális srácot? Na meg Louis, tekintve téged
és a <i>helyzetedet, </i>nem gondolod, hogy
ez meggondolatlanság? – Szúrósan ránéztem. A nyelvemen égett az igazság íze, de
nem szólaltam meg. Harry… nem tudott rólam semmit. Ahogy Blake-nek sem lett
volna szabad tudni túl sokat, mégis azt sejtette a tekintete, hogy mindent tud.
Alice-ról, Jacke–ről, a hátrahagyott életem minden egyes lépéséről… <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Hallgass! – csattantam fel. – A
kétségbeesés sok mindenre képes – csúszott ki az ajkamon, bár nyomban
megbántam. Harry szomorkás tekintete az enyémbe kapcsolódott. Láttam a
csalódást a szemében, de nem tudtam, mit tenni. Egy futó mosolyra telt tőlem,
aztán visszanéztem Blake-re.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Kifogások, Tomlinson, kifogások –
nevetett fel öblösen Blake. – Azok mindenre jók… <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Miért teszed ezt, Blake? Évekre
eltűnsz, semmit sem lehet rólad tudni, felszívódsz, aztán a <i>saját véred </i>rabolod el… Nem érzed egy
kicsit álszentnek magad? <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Ó, Hazza, ez nem álszentség. Bosszú –
kacsintott az ikertestvérére, és a nyelvével hangosan csettintett. Rémülten
Harryre néztem, de ő nem mondott semmit. Blake hátában két fickó jelent meg. Az
egyikben a kopasz Iant ismertem fel, a másikban pedig Garsont, aki éjjel
kirángatott a házból. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Hozzátok – parancsolta, és a két
testes férfi elindult Harry irányába. A csuklója után akartam kapni, de
elkéstem. Olyan hirtelen húzták el tőlem, hogy időm sem volt eszmélni. Harry
arca fájdalmasan eltorzult, és segélykérő tekintete egy pillanatnál tovább
állapodott meg rajtam, aztán összehúzta a szemét, és lehajtotta a fejét. Szúró
fájdalom hasított a szívembe, de tétlen nyomorultságomban semmit sem tehettem.
Legfeljebb várakoztam. A megmentőseregre, bár kétlem, hogy valaha is a
nyomunkra akadnának… Ennek a maffiának már csak az emberei is precíz
eltökéltséggel viseltettek az ügyeik iránt, a belső rendszerük pedig minden
bizonnyal roppant kifejlett. Az ajtó mögött eltűntek Harryvel, és én azon
kaptam magam, hogy farkasszemet nézek Blake-kel. Megrendített a szemében ülő
nyers kegyetlenség, és szorosabban összefontam magamon a karom. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Később visszajövök – suttogta
elmélyülő hangon. – Még a végén a kis Tomlinson rám hajt… – jegyezte meg
gúnyosan, és a kezem ökölbe szorult, hogy a feltörő feszültségem egy kemény
ökölcsapással vezessem le Blake arcán, de inkább mozdulatlan maradtam. A
lázadással csak magamnak ártanék, azt meg végképp nem akartam. Amikor Blake kiment
a szobából, és egyedül maradtam a gondolataimmal, hátrahagyott életem összes
emléke a vállamra zúdult, akár egy mázsás kőtömb. Felidéztem magamban Alice
mosolyát, az ölelését, az érintéseit, a csókját… a kisgyerekünk, ahogy minden
nap a karomba ugrik, és szorosan a nyakamba csimpaszkodik, miközben mosolyogva
a bőrömbe suttogja, hogy <i>„apa”. </i>A
szemem bepárásodott az emlékektől, és a könnyek utat törtek maguknak. A
fájdalmam élő szörnyé növekedett a lelkemben, és az árulásom felett érzett düh elmondhatatlan
volt. Valamivel később összegörnyedve találtak meg a padlón. Luke lépett a
szobába. Álmos volt a tekintete, a haja pedig kócos. Lassú léptekkel közelebb
sétált, majd leguggolt mellém. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Mizu, szépfiú? – fröcsögte. Az ujjai
közé vette az államat, erősen megmarkolta. – Benne vagy egy kis mókában? –
Szavai nyomán remegés szaladt végig rajtam, de tartottam magam, rendületlenül
bámultam a szemébe, pislogás nélkül. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Gyere – parancsolta, és felrántott a
padlóról. Először léptem ki a kis szobából. Tegnap éjjel nem volt alkalmam
felmérni a házat. Kétemeletes, tágas faház volt. A szűk folyosóra kilépve fojtogató
érzés kúszott fel a torkomon. Végigsétáltam a barnás, kikopott szőnyegen. Két
oldalt ajtók sorakoztak, nyílt pár hálószoba, fürdő, dolgozó. Jobb oldalt
megpillantottam a lejárót, a vékony lépcsősor az alsó emeletre engedett
betekintést. Luke előttem sétált, de pár másodpercenként hátratekintett, hogy
megbizonyosodjon arról, némán és szótlanul követem. A lépcsőről leérve egy
boltívet pillantottam meg, átsétálva egy tágas konyhába érkeztünk, amelyben egy
kerek asztal, hat székkel, barnára festett faszekrények voltam, és egy
elektromos tűzhely, amelyen kávé főtt. Leültem egy székre, és magam elő
meredtem. Hirtelen nagyon érdekesnek tűnt a kezemet tanulmányozni, így
elmerültem ebben a beteges játékban. Luke meglepően közel ült hozzám, és a
szemembe bámult. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– A kis barátodat – kacsintott rám
futólag. – Kicsit szórakoztatjuk. Nézd csak! – Előhúzott egy kamerát, amiben
Harry arca tűnt fel. Egy székhez volt kötözve, félmeztelenül, és rángatózva
próbált kiszabadulni. A száját betömték egy fehér ronggyal, a szeme vérben
forgott a dühtől. Elszorult a szívem, és hirtelen bármire képes lettem volna,
hogy megmenthessem. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Mire lennél hajlandó, hogy eloldozzuk?
– hajolt közel az arcomhoz, és alkoholbűzös lehelete a fülcimpámat legyezte.
Megborzongtam, de nem jólesően, az undor görcsbe rántotta a gyomrom. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Mire kéne? – néztem rá.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">Luke oldalra billentette a fejét, és
vigyorogva nézett rám. Ian belépett a konyhába, és töltött magának egy csésze
kávét. Érdeklődve figyelte az eseményeket. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Igazából nincs választásod, Tomlinson
– morogta Ian. – De ezt Luke is elmondta volna. Vagy megteszed, vagy elvágjuk a
kis barátod nyakát…<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Mi folyik itt? – csúszott ki a
számon. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">Luke és Ian mosolyogva összenéztek. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Harry meleg – jelentette ki
semlegesen a konyhába belépő Asher. – És mi azt akarjuk, hogy add át neki
magad… Styles keményen meg fog baszni, Tomlinson – fröcsögte a szavakat. Jeges
rémület markolt a tarkómba, ahogy a szemhéjam mögött megelevenedtek a képek. Áthatott
a reszketés, sokkos állapotban görnyedtem az asztalra. <i>Alice… Jack… az életem. Nem! Nem! </i>Keserűen nyeltem, úgy éreztem, fuldoklom.
<i>Harry… Nem eshet baja! Nem! Harry… <o:p></o:p></i></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– És ne próbálkozz semmivel! A
telefonkártyás kísérleted is buta ötlet volt – mondta Luke. – Az a kártya
valahol a lefolyóban végezte, az biztos, Louis! – Arra gondoltam, bár tudnám,
hogy miért csinálják ezt velünk, miért van szükségük ránk, de ez a kérdést csak
költői maradt. Sosem tehettem fel. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Vigyétek! – Luke hangja Tom
vérszomját idézte fel bennem. Nem telt bele sok időbe, mire az említett személy
megjelent az ajtóban. Elborzadtam, ahogy végignéztem gyerekkori zaklatómon, és
a torkomon szorosabbra feszült a képzeletbeli hurok. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Pici Lou – mosolygott Tom, látni
engedve sörtől és dohánytól megsárgult fogait. Hánynom kellett, ha ránéztem. Az
arca zsírosan csillogott a fényekben, vörös, kifakult tincsei izzadtságtól
nedvesen tapadtak a homlokára. Hordó mellkasát erősen kihúzta, mintha büszke
lenne arra, aki. Sörhasa szinte kifolyt a ráfeszülő fehér póló szegélye alól.
Röhejesen festett, de a helyzet kétségbeesettségére tekintve, nem tudtam rajta
szórakozni. Sokkal inkább megrémültem, ahogy közeledni kezdett felém. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Tudod – nézett rám. – Az egészben az
a jó, hogy végre visszakapod. És túl egyszerű lenne téged átadni Harrynek. Pont
Harrynek – nézett rám szúrós éllel a szemében. – Ne tagadd, Louis. Lehet, hogy
van egy kialakított életmódod, amibe beleszoktál, de amint új helyzetek elé
állított az élet, te is rájöttél dolgokra… Dolgokra önmagaddal kapcsolatosan –
kacsintott. Ugyan minden ízemben utáltam Tomot, volt valami a mondandójában.
Valami fájdalmasan igaz, de nehezen beismerhető. <i>Vajon én is… én is meleg vagyok, mint Harry? </i>Először erre gondolni
nem volt valami felemelő, de ideje volt. Harry csókja még mindig az ajkamon
égett, és magamban éreztem azt a lázas forróságot, amit az érintése ébresztett
bennem. Olyan nyomorultul éreztem magam, mint életemben még soha. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Vigyétek a pincébe, Styles után!
Elegem van mára belőlük. – Fogalmam sem volt, merre halad az ügy, és mi a
tervük. Leginkább ez rettentett meg, és a tétlenség, ami ellen egyikünk sem
tudott tenni. Ian és Luke megragadták a karomat, az ujjaik erősen belevájtak a
bőrömbe, a testemen átnyilalló fájdalom csak fantomja volt a mellkasomban
dübörgő lélekkínnak. Előrehanyatlott a fejem, ahogy végigvonszoltak a konyhát,
át a nappalin, amiből csak annyi maradt meg számomra, hogy sárgák a falak és
piros perzsaszőnyeg borítja a fenyőpadlót, majd jobbra húztak, egy kis
lépcsősor felé, ami alávezetett az alagsorba, a pincébe. Előrelökdöstek a
sötétségbe, és félúton eleresztették a karom. Rögtön egy kattanást hallottam,
hátrapillantva pedig egy vasrácsajtót észleltem. A rudakra fontam az ujjaim, de
semmi értelme sem lett volna rángatni őket: olyan stabilan álltak, hogy
képtelenség lett volna puszta erővel kiszabadulni onnan. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Lou? Te vagy az, Louis? – hallottam
meg egy fojtott hangot a sötétségből. Megbizsergett a karom Harry ismerős
akcentusától, és kettesével szedtem a lépcsőket lefelé. Amikor leértem, halvány
fény fogadott, és időm jutott alaposan körülnézni. A plafonról egyetlen
villanykörte lógott alá, erőtlen sugarakat árasztott. A pincehelyiség elég
tágas volt. A falak mentén polcsorok sorakoztak, leginkább üresen, kosztól
porosan, és csupán egyetlen berácsozott, téglalapalakú ablakon keresztül áradt
be az éjszakai sötét. Harry egy matracon feküdt, ami eléggé szétfoszlott már,
és az oldalán szalmaszálak kandikáltak ki. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Rémesen szúr – jegyezte meg. – Ki az
a hülye, aki szalmával töm ki egy huzatot? – Megingatta a fejét, majd
lehajtotta. – De minek is csodálkozom… Ez nem egy hotel. Fogságban vagyunk –
tűnődött szomorkásan. – Louis… <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Igen? – léptem közelebb, és
leheveredtem melléje. Furcsán sajnálkozó volt a tekintete. A szokásos ragyogás
kihunyt belőle. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Én sajnálom. Nem lett volna szabad…
Téged…<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Hallgass, Harry – motyogtam, és a
mutatóujjam a szájára szorítottam. Összerándult az érintésemtől, és lecsukta a
szemét.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Lou – ejtette ki halkan, elmélyült
hangon a nevemet, amitől megbizsergett a tarkóm. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Harry? – csúsztam közelebb hozzá. A
térdem az övéhez ért, és a hasamban azonnal fellobban egy korábban csak az ő
közelében érzett érzés. Tetszett, így még inkább mellé helyezkedtem. Már a
karjaink is összeértek, amikor Harry már nem bírta tovább, és a jobb kezét
átfonta a derekamon. Egy pillanatig tétováztam, de aztán a vállának dőltem, és
hagytam, hogy megöleljen. A fejem a vállára hajtottam, a homlokom a nyakának
döntöttem, éreztem, hogy meleg bőre az enyémhez ér. Forróság áradt belém, és
ismét éreztem a vágyat. Elképesztően. Harry bal keze felszaladt a csípőmön, megcirógatta
a nyakam, és a tenyerével az arcom maga felé fordította. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Csókolj meg, Lou – kérte, én pedig
nem tétováztam, azonnal az ajkára szorítottam ajkaim. Felszabadultam az
érintésében, és engedtem, hogy irányítson. Lassan megfordultunk, hátradöntött a
szalmamatracon, a megszáradt fű aromája és Harry természetes, barackillatú
tusfürdőjével vegyült illata kitöltötte a tüdőmet. Tovább csókolt, a nyelve
táncra kelt az enyémmel, és az ujjai a hajamba túrtak. Először lágyan, aztán
egyre erősebben markolt a tincseimbe, végül már finoman, de jól érezhetően
tépte a hajamat. Óvatosan hozzám préselte magát, mire felnyögtem. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Harry – tekergőztem alatta, mert már
szétrepesztett a vágy. – Én már nem bírom!<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">Egy picit elhúzódott. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Hagyjam abba? – nézett a szemembe. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Dehogy! Levehetem a pólód? –
kérdeztem felbátorodva. Harry beleegyezően biccentett, én pedig gyorsan
lehámoztam róla az említett ruhadarabot. Felszisszent, ahogy az ujjaimmal
végigtapogattam megfeszült izmait, és amikor a mellizmán végighúztam a nyelvem,
erősen a hasamnak döfte merev ágyékát.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Mmmh – nyögte. – Kérlek – lehelte a nyakamba,
én pedig a fogaim közé csíptem a bőrét, és lágyan szívni kezdtem. Harry ujjai a
fenekembe markoltak, még közelebb húzott magához, összepréselte a testünket. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Akarlak – mondta. Szavai bizsergést
váltottak ki bennem. Az arcom a nyakába temettem, és bólintottam.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Amióta csak megláttalak –
pontosított. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Tetszel nekem, Harry – feleltem
őszintén, hosszú idő óta először. – Nem érdekel, hogy helyes-e… Egyszerűen… ez
az igazság. Te vagy a leggyönyörűbb ember, akit valaha láttam!<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Istenem – motyogta, és a karjai
megfeszültek körülöttem. – Köszönöm, Louis! Ez a legszebb, amit valaki mondott
nekem! – Ismét megcsókolt, és olyan intenzíven átjárt az érzés, hogy megremegtem.
Harry megszabadított a felsőmtől, aztán a nadrágomtól is. Nemsokára én is
levettem róla, és a bokszeremben feszülő merevségem az övéhez nyomtam.
Felnyüszített, mint egy kiéhezett állat, és az ajkát a kulcscsontomhoz
érintette, nedves puszit hintve rá. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Megőrjítesz – mosolygott. – Ezen a
lepusztult helyen, ebben a szörnyű helyzetben egyedül csak te vagy a boldogító…
<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– És te – mondtam hozzásimulva. A
kezével finoman masszírozni kezdte ágaskodó farkam, és én is így tettem az
övével. Az ujjaimmal kitapogattam a bokszere korcát, és óvatosan benyúltam
alája. Amikor a nedves, felizgult szerszámára fontam az ujjaim, állatias morgás
tört fel a torkán, és fellökte a csípőjét. Lehúztam az alsóját, és gyöngéd,
lassú mozdulatokkal verni kezdtem a farkát. Ő is rámarkolt az enyémre, és egy ritmusban
elégítettük ki egymást. Hangosan ziháltam, miközben az arcom verejtékben
úszott, és a szám lüktetett Harry csókjaitól. Göndör fürtjei a nyakamba
omlottak, és miközben a tekintetünk összefonódott, Harry szélesen mosolyogott,
amitől előbújtak két oldalt a gödröcskéi. Gyönyörű látvány volt, én pedig
elvesztem benne. Fölém magasodott, és lágy, hosszan tartó csókkal jutalmazott.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Fordulj meg, Louis – kérlelt, én
pedig nem ellenkeztem. Annyira vágytam rá, mint még soha, semmikor, semmire. A
tenyerével végigsimított a fenekemen. Vadul belenyögtem a matracba, és
felnyomtam a seggem.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Hihetetlenül kerek, gyönyörű és nagy
– bókolt. Elmosolyodtam, válaszul ismét fellökve a hátsómat, hogy lüktetve álló
farkához préselhessem. Fél szemmel hátrasandítottam, és láttam, hogy Harry
ráköp a tenyerére, jó nagyot, aztán benyálazza hatalmasra dagadt farkát. Párszor
még megismételte, aztán lehajolt, és óvatos puszit nyomott a fenekemre. Apró
sikoly szakadt fel a torkomon. És amikor az egyik nyálas ujját a nyílásomhoz
érintette, az elejét finoman benyomva, majdnem spontán elélveztem a belém
villámló gyönyörtől. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Szólj, ha fáj – suttogta, picit beljebb
tolva a mutatóujját. Egyre jobban és jobban, de szerencsére nem fájt, pusztán
jóleső kín járt át, ami felszabadító volt. A nyakamba puszilt, tetszett a
kényeztetése. Pár pillanattal később már két ujját éreztem magamban. Felnyomtam
magam, újra és újra, ő meg gyorsan mozgatni kezdte bennem az ujjait. Hangosan
nyögtem, és ő is zihálva mozgott felettem. Egy pillanatig ledermedt, kihúzta
belőlem magát, és láttam, hogy rámarkol a farkára. A szerszámát a fenekem felé
vezette, és gyöngéden a nyílásomhoz érintette. Felsikoltottam. Többször is. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Mmmh – nyöszörögtem alatta. Harry
megfogta két oldalt a csípőmet, kicsit felhúzott, aztán figyelmesen,
nagyon-nagyon lassan belém vezette magát. Az állkapcsom megfeszült a testemen
átcsapós érzések örvényében, és ahogy a farkával belém hatolt, telt érzés lett
úrrá rajtam. Először megdermedt, nem mozgott bennem, aztán ütemesen dugni
kezdett. Hosszú perceken át szeretkeztünk, az egyik kezével biztosan tartott, a
másikkal a farkamat ingerelte, és nem sok idő kellett ahhoz, hogy mindketten
elélvezzünk. Kifulladva dőltünk egymás mellé, és Harry egy csókkal jutalmazta a
pillanatot. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Köszönöm – suttogta, de fájdalmat
láttam a szemében, ahogy viszonoztam a csókot.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Mi a baj, Harry? – A kielégülést
követve ugyan éreztem a bennem lappangó bűntudatot, de egyelőre elnyomtam.
Sokkal inkább aggasztott a göndörke kétségbeesése. Amikor dübörgő léptekre
lettem figyelmes, magunkra rántottam a takarót. Harry bűnbánó szeme
kétségbeesve pásztázott. Nem értettem. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Nocsak – csendült Tom hangja. – Egy
kész üzletember vagy, Styles! – A félhomályban Tom bukkant fel előttünk, a
kezében egy összecsukott kamerával. – Tudtam, hogy a hasznomra leszel! –
Rémülten, tanácstalanul, és értetlenül kaptam a fejem Harry felé.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Sajnálom – csúszott ki az ajkán. – De
az életed, az életünk fontosabb volt az őszinteségnél. Meg kell értened, Louis…
<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Te… <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">A hangom hisztérikusan csengett. A
könnyek elárasztották a szememet, végigfolytak az arcomon, és forró ösvényt
égettek a bőrömbe. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Ez nem igaz… Felvették… ahogy mi…
ahogy mi… – Nem volt időm kimondani, mert elkapott a hányinger és az ájulás
ismerős érzése. Az utóbbi győzedelmeskedett az elmém felett, és erőtlenül adtam
meg magam a nemkívánatos érzésnek. Hátrahanyatlottam a matracra, és hagytam,
hogy minden oldalról körbeöleljen a sötétség.</span></span></div>
<blockquote class="tr_bq">
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"><b><i>Huh! Remélem, hogy tetszett!! <33 Várom a véleményeket, mert ez egy igazán sorsdöntő rész volt, és alapjaiban meghatározza a történet továbbhaladását! Köszönöm a visszajelzéseket! :) Sam xXx Szeretet!!!</i></b></span></span></div>
</blockquote>
</div>
Sam Wilberryhttp://www.blogger.com/profile/04713999772476503639noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-2539563423614182608.post-71122183056435135282016-06-16T14:11:00.003+02:002016-12-20T17:39:45.013+01:00VI. rész<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><b><i><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">L.</span></i></b><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"><o:p></o:p></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">A padlón heverő Lydia közel sem volt
annyira rettentő, mint a kintről beszűrődő újabb puffogtatás. Magamban
fohászkodtam, hogy az események jobbra forduljanak, és közben leguggoltam az
eszméletlen lány mellé, hogy pár pofonnal megpróbáljam felébreszteni.
Nyöszörögve oldalra fordult, a haja a vállamra omlott, de nem mondott semmit,
ami eléggé aggasztó volt. Harry ellépett mellettünk, hogy kikémlelhessen a
folyosóra. <o:p></o:p></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Nagyon elnémultak – jegyezte meg,
ahogy átlépett mellettünk a küszöbön. Ebben a pillanatban több minden történt
egyszerre: a lámpák vibrálni kezdek, a fények kialudtak, és a ránk telepedő sötétség
félelmet vont maga után. Ordítani akartam, de nem jött ki hang a torkomon.
Helyette átkaroltam Lydiát, és a sarokba vonszoltam magunkat. Harryt nem
láthattam, és már a lélegzését sem hallottam, így arra következtettem, hogy
kilopakodott a folyosóra. De ekkor valaki megérintette a vállam. És abban a
percben éreztem, hogy először áthat. Az érzés, amit még magamnak sem vallottam
volna be, és bőszen letagadtam. <i>Én nem
vagyok olyan! Nem lehetek! Soha! </i>Erősen összeszorítottam az álkapcsomat,
miközben Lydia állapotán tűnődtem, és minden maradék energiámmal a feltörő
gondolataim igyekeztem elnyomni. <o:p></o:p></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Louis? – szólított meg Harry olyan
halkan, hogy elgondolkodtam, tényleg kimondta-e a nevemet, vagy csak az elmém
trükkös játéka volt. Amikor tágra nyílt szemekkel felém fordult, elég
bizonyosságot adott számomra az előbbi felvetésemet illetően.<o:p></o:p></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Odakint gyülekeznek, a terasz előtt –
jegyezte meg fojtott hangon. – Öten vannak. Maszkot viselnek, és több fegyver
is van náluk… Fogalmam sincs, mi lehet ez Louis, de pár embert lelőttek… –
lehelte a szavakat. A hangjában színtiszta, nyers félelem bujkált. Jól
láthattam, ahogy egy izzadtságcsepp végiggördül a halántéka mentén, lecsorog a
nyakán, és bekúszik a pólója szegélye alá. Zavaromban összefontam magam körül a
karomat, és már előre bántam – az égiekhez fohászkodva a bocsánatért –, hogy
kénytelenek leszünk az eszméletlen Lydiát magára hagyni.<o:p></o:p></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– El kell tűnnünk – markolt rá a
csuklómra Harry. A válaszomra már nem futotta idő, ugyanis a folyosó felől
léptek hangja szűrődött felénk. A kopottas fenyődeszka minden lépésre
megnyikordult, és a hang egyre közelebbről kezdett felénk áramlani. Páni
rettegés szorította össze a mellkasom, minden izmom görcsbe feszült a bennem
tomboló félelem hatására. Harry magabiztossága egy apró kilengésnek tűnt,
hiszen az ő arcáról is jól leolvasható volt a rémület. Kivételesen ő is
tanácstalanul gubbasztott mellettem, és a küszöbön túl dagadozó árnyék egy
tömzsi ember alakját rajzolta elénk. Harry reflexből mozdult, de olyan
hangtalanul, hogy bárki megirigyelhette volna. Behúzott maga után az ajtó
mögötti kis sarokba. Mivel rettentően szűk volt a hely, éreztem, hogy a hátam a
mellkasának feszül, és az ajkán kiáramló forró lélegzet a nyakamat melengeti. Az
alak belépett a szobába, és a földön heverő lány látványa olyannyira lekötötte
a figyelmét, hogy nem nézett szét. Éreztem, hogy a torkomban növekszik a
sikoly, és amikor már éppen feladtam volna minden kitartásom, Harry a számra
szorította a tenyerét. Az idegen megmarkolta Lydia bokáját, és kivonszolta a
szobából az eszméletlen testet. Utána akartam kapni, de Harry félreütötte a
kezemet, és haragvóan nézett a szemembe.<o:p></o:p></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Az életünk forog kockán – rótt meg,
én pedig eltűnődtem, hogy pár óra alatt hogyan változhatott meg minden ilyen
gyökeresen. Egy tanfolyamra érkeztünk, és helyette egy rablótámadás főszereplői
lettünk. Miközben Harry oldalra csúszott, hogy kipillanthasson a folyosóra,
előhúztam a mobilom, és kivettem a kártyám belőle. Ha valóban történik valami,
ez lesz az egyetlen menekülési útvonal, amit majd felhasználhatok egy kis
ügyességgel. A kártyát a nyelvem alá csúsztattam, és bíztam önmagamban, hogy
nem fogok megfulladni tőle. Éppen Harry után készültem kúszni, amikor erős
dulakodás hangjai harsantak a közelemben. Valakit erősen a falnak vágtak, az
illető fájdalmasan felnyüszített, és káromkodva ordított valamit a másiknak.
Azonnal felismertem Harry akcentusos, dühvel fűtött hangját, de mozdulni sem
bírtam. A tehetetlenség megbénított, és szorosabban összefontam a térdem körül
a karom, egyre hátrébb húzódva a sarokba, hogy a sötétség gondosan
elrejthessen. <o:p></o:p></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Te most velem jössz, szépfiú –
fröcsögte egy hang. Lehunytam a szemem, minden erőmmel azon voltam, hogy az
agyamba véssem az idegen férfi baritonjának csengését. Érdes hang volt, reszelős
éllel, ami arra utalt, hogy az illető dohányzik. Megrémített a tudat, hogy
eközben mit tehetnek odakint Lydiával, de nem siethettem a segítségére. Nem
volt hozzá elég bátorságom, és tudtam, hogy elbuknék. Hallottam, hogy
távolodnak a lépések, és fogalmam sincs, mennyi idő telhetett el, mire rávettem
magam, hogy előbújjak az ajtó takarásából. Ez azonban rossz ötletnek bizonyult.
A deszkapadló megnyikordult, és a jeges rémület újult erővel száguldott végig a
testemen. Nem volt időm visszafordulni, helyette bekúsztam az ágy alá,
magzatpózba gömbölyödtem, és lehunytam a szemem. Virágos rétre, meleg lankákra
gondoltam, egy olyan helyre, ami napfénytől csillog, és a hűs szél vadrózsák
illatát sodorja felém. Már éppen ellepett a nyugalom édesen zsongító bizsergése,
amikor két bakancsot láttam meg az ágy végében. A résnyire hagyott ajtón
beszivárgó lámpafényben csak az alak lábait láthattam. Cipőjének árnyéka
végigkúszott a deszkapadlón, egészen az orromig, én pedig lélegezni is
elfelejtettem. Valami csilingelt a kezében. Talán <i>bilincsek. </i><o:p></o:p></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Lou-Lou-Louis… – dalolta a nevemet
ocsmány hangon, amitől a libabőr szántott végig rajtam. – Tudom, hogy itt vagy,
kisfiú… Előlem ugyan nem menekülsz! Mindig megkapom, akiket akarok… – Az utóbbi
mondat olyan kétértelműre sikerült, hogy a karomba kellett harapnom, nehogy
felvinnyogjak. – Előbb-vagy utóbb… De a helyedben előbújnék… ha nem akarsz túl
sok <i>fájdalmat</i>… – Nem moccantam.
Elakadó lélegzettel, félreverő szívdobbanásokkal gubbasztottam az ágy alatt,
teljes sokkban. Jeges érzés markolászta a tarkómat, és az ijedtség vasmarokkal
mart a bőrömbe. Micsoda nap… Micsoda tanfolyam… Pár nappal ezelőtt volt egy
sanda megérzésem, egy rémálmom, amiben arra kért Alice, hogy hagyjam ki a
tanfolyamot, mert rémes előérzete van. Álmomban hosszú órákon keresztül
vitatkoztam vele, és a vége az volt, hogy kiléptem a házból, bevágtam az ajtót,
és elhatároztam, hogy új életet kezdek nélküle. Az utóbbi időben egyre több
olyan álmom volt, amelyben Alice az ellenségemként, nem pedig a szerelmemként
tűnt fel. Olyan abszurdnak tűnt ez, hogy magam sem akartam elfogadni. A helyzet
iróniája keserű ízet hagyott a számban, a feltörő epém fintorgásra késztetett.
Az idegen megmozdult, a bakancs nehéz léptekkel végigjárta az ágy körüli részt.
Amikor a fejem mellé ért, úgy éreztem, menten elájulok, de tartottam magam. <o:p></o:p></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Louis – dúdolta. – Told elő a kerek
kis segged! – Könnyek lopakodtak a szemembe. Gyerekkorom démonai újult erővel
támadtak fel bennem. Az illető hangszíne… a baritonja… olyan… emlékezetes volt…
mintha már hallottam volna… <b><i>Tom?!?! </i></b>A reszketés elnyomhatatlanul
futott végig rajtam, a megdöbbenés szikrája adrenalint lobbantott bennem, ami
teljesen letaglózott. A gyomrom liftezni kezdett, és elfogott az undor. <i>Ez képtelenség… Lehetetlen! Nem lehet… <o:p></o:p></i></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Összeköt a múlt, kicsikém… –
dünnyögte mézes-mázos hangon. – Még van egy-két befejezetlen ügyünk! – Dühös
lettem! Elképesztően… A félelem jócskán eltörpült a lángoló bosszúm mellett.
Olyan hirtelen nyúltam ki és kaptam el a bokáját, hogy átgondolni sem volt a
cselekedetem, ami minden tekintetben rossz lépés volt… Tom lehajolt, és
megragadta a csuklómat. Akkorát rántott rajtam, hogy a fejem bevertem az ágyváz
egyik gerendájának szélébe, harsogó sajgás támadt a koponyában, miközben
kihúzott alóla. <o:p></o:p></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Tomlinson – mosolygott rám, és jól
láthattam, hogy hiányzik pár foga, néhány pedig félig letöredezett, vélhetően
egy kemény verekedés alatt. Időm sem volt eszmélni, a béklyók máris a csuklómra
kattantak. <o:p></o:p></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Befejezzük, amit évekkel ezelőtt
elkezdtük – vigyorgott. – Végre az enyém vagy! – A könnyek immár megállíthatatlanul
ömlöttek a szememből, és nem is próbálkoztam leplezni őket. A lelkem lassan
szilánkosra repedezett, és a szívem már csak egy robot volt, ami a túlélésért
hajtott, de az érzések eltűntek.<o:p></o:p></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">Üres voltam.<o:p></o:p></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">És magányos. <o:p></o:p></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><b><i><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">H.<o:p></o:p></span></i></b></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">Az egyik maffiózó a nyakamtól fogva
rántott ki a szobából, és a falnak vágott. Nem érte meg küzdenem, mert nyomban
hárman jöttek még rám, lefogtak, bilincset csatoltak a csuklómra, és elkezdtek
kivonszolni. Rémült voltam, és tanácstalan. Fogalmam sem volt, hogy a többiekkel
mi történt, a kísérőtanárt hogyan intéztek el, és a lelkem mélyén egy csepp kis
rész Lydiáért is aggódott, de a legnagyobb rettegést egyetlen személy váltotta
ki bennem: <i>Louis. </i>Elég volt csak rá
gondolnom, hogy zaklatott legyek, és kapálózni kezdjek. <o:p></o:p></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Nyugi, szépfiú, nem lesz semmi baj a
buzi kis haveroddal – fröcsögte az egyik, akinek hosszú, zsíros fekete haja a
szemébe csüngött, és a szája szélén lévő piercing megcsillant a holdfényben,
ahogy bevágtak egy fekete furgon tágas csomagterébe. Két fickó mellém vetődött,
hogy szemmel tarthassanak. <o:p></o:p></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Asher, ne szövegelj annyit! –
kiáltotta hátra valaki. A fekete hajú fickó elhúzta a száját. Legalább
megtudtam az egyikük nevét. <o:p></o:p></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Jaj, Luke, az irányításmániád folyton
bekavar… <o:p></o:p></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Nem, Ash, csak vigyázok, hogy rejtve
maradjunk – kontrázott Luke, és megcsóválta a fejét. Szőke fürtjei ide-oda
himbálóztak, ahogy bevágódott a kormány mögé. <o:p></o:p></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Hol vannak már? – csattant fel Asher,
és a mellette gubbasztó kigyúrt, kopaszt fickó az ujjait ütögette össze unalmában.
Őt Iannek szólították. <o:p></o:p></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Garson hamarosan hozza Louis-t –
felelte higgadt hangnemmel Luke. Megdöbbentett a nyugodtsága, hiszen mégis egy
emberrablást végzett. Biztosan nagyon edzett már, ha ennyire profin űzi a
„mesterséget”. Az összes gondolatom mellett a halálfélelem is helyet kapott,
hiszen fogalmam sem volt, hogyan fogunk kiszabadulni a fogságukból… már ha
lehetséges lesz. <o:p></o:p></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Blake üzent. 20 percen belül a Fekete
Lyuknál kell lennünk – szólalt fel Ian, mire mindenki készségesen felé
fordította a fejét. – Parancs. És nem késhetünk! <o:p></o:p></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Üzend meg, hogy ott leszünk –
motyogta Luke, és bedugta a kulcsot az indítóba. Két sötét alak közeledett
felénk, és az egyikében felismertem Louis meggyötört arcát. Vörös és duzzadt
volt a sírástól, a szeme le-lecsukódott a kimerültségtől. Elszorult a szívem,
hogy ilyen állapotban kellett látnom, de semmit sem tehettem. Az égvilágon
semmit… Bezsúfolódtak a hátsó ülésre, és a furgon nyomban döcögve megindult.
Fogalmam sem volt, hová visznek bennünket, milyen napok elé nézünk, de egyben
biztos voltam: <i><o:p></o:p></i></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><i><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">Ha
kell, az életem árán is, de kijuttatom innen Louis Tomlinsont! Élve és
egészségesen! <o:p></o:p></span></i></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><i><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">Esküszöm.
<o:p></o:p></span></i></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><b><i><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">L.<o:p></o:p></span></i></b></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">Nem tudom, mennyi idő telt el, mire
kinyitottam a szemem, és sűrűn pislogva belebámultam a reggeli fényekbe, de a
Nap már magasan járt az égen, így nem lehetett korán. Az éles fény eleinte
elvakított, aztán időm jutott körülnézni. Jellegtelen szobában feküdtem egy
vaságyon, a testem köré szétmállott takaró csavarodott, és lenézve magamra
pusztán egy bokszeralsó volt rajtam. A helyiségben fullasztó meleg uralkodott,
és a mellettem lévő ágyon Harry szunyókált viszonylag békésen. Az álmaiban
legalább biztonságban lehetett a kínzó valóság elől, de az ébredés nem sok jót
ígért. Pár perc múlva ő is megmozdult, morogva megdörgölte a szemét, és
belebámult az arcomba. Véreres szeme kialvatlanságról árulkodott, és nem telt
bele pár másodpercbe sem, hogy a valóság fejbe kólintsa. Olyan erősen vetődött
fel, mintha szögeken feküdne. <o:p></o:p></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Hol vagyunk? – lihegett, de nem
tudtam rá válaszolni.<o:p></o:p></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Fogalmam sincs, Harry. – Körbenéztem,
és lehorgasztott fejjel vettem tudomásul a vasajtót, a berácsozott ablakokat, a
porlepte szobát. A küszöb előtt két tál zöldszínű főzelék gőzölgött, de a
kinézete semmi jót sem ígért, az én étvágyam pedig olyan gyorsan tovatűnt,
mintha nem is lett volna. Gyanítom, hogy Harry is hasonlóan érezhetett, mert az
ajkára költöző fintor semmi jóról sem árulkodott. <o:p></o:p></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Ki kell jutnunk – suttogta.<o:p></o:p></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Az nem olyan egyszerű – mutattam
körbe. <o:p></o:p></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Te vagy az egyetlen jó dolog ezen a
helyen… – hajtotta le a fejét Harry. A szavai felfokozták a szívverésem, és a
testemen meleg bizsergés szántott végig. Elringatott a forró érzés, és egy
pillanatra csillapodott a bennem tomboló félelem a helyzet szomorúságát
illetően. Harry átcsúszott az én ágyamra, és a vállát az enyémnek döntötte. Nem
húzódtam el. <o:p></o:p></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Louis? – fordult felém. Az arca ismét
csak pár centire volt tőlem, én pedig ellazultam a közelségének békességében. –
Annyira rossz minden… – hajtotta le a fejét. Göndör fürtjei az arcába omlottak,
és függönyt képeztek közénk. Felemeltem a kezem, és az ujjaimmal szétfésültem a
tincseket, hogy a szemébe nézhessek. – Nem minden rossz. Te nem, Harry! – A
szemei tágra nyíltak, és ő is felemelte a kezét, majd a tenyere közé vette az
arcom. Nem tiltakoztam, és nem gondoltam Alicre, sem pedig a kisfiamra. A
dolgok várhattak magukra. Jócskán. Közelebb hajolt. Az ajkamon éreztem a belőle
kiáramló leheletet. A nyelvével finoman végigsimított az ajkán, és óvatosan rásimította
őket az enyémre. Abban a pillanatban legördült az arcomon az elszántan
visszafojtott könnycsepp, és nem húzódtam el. Harry szája finoman körbeölelte
az enyémet, a nyelve végigsimított a fogsoromon, és hagytam, hogy bekússzon a
számba. A forrósága felizzította a testem, és a elvesztem a csókban. Mindent beleadtam,
elengedtem magam, és a karommal átkaroltam a nyakát. Ledöntött az ágyra, és
fölém hajolva tovább puszilgatott, majd nedves csókokat hintett az államra,
aztán újra a számra tapadt, és folytatta a lágy kényeztetést. Így feküdtünk
percekig, és akkor is csak a feltámadó léptek hangja riasztott össze bennünket.
Az ajtó nyikorogva kitárult, és mindketten elakadó lélegzettel, tátott szájjal
bámultunk a belépő alakra. Nem hittem a szememnek. Úgy éreztem, mintha drog
hatása alatt lennék, de jól tudtam, hogy csak a valóság annyira elkeserítő… <o:p></o:p></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Ó, nézzenek oda. A két kis foglyunk
összemelegedett… – fröcsögte a szavakat a megszólalásig Harryhez hasonlító
srác.<o:p></o:p></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">– Blake? – nyögte Harry teljes sokkban.
– Hogy kerülsz ide? <o:p></o:p></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">_______________________</span></span></span></div>
<blockquote class="tr_bq" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"><br /></span><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"><b><i>Sziasztok!</i></b></span><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"><b><i>Némi késéssel, de itt vagy a hatodik rész!</i></b></span><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"><b><i>Ha vagytok itt még páran, várom a hozzászólásokat, mert </i></b></span><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"><b><i>sokat segítene egy-két vélemény! </i></b></span><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"><b><i>Köszönet! <333</i></b></span><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"><b><i>Sam xXx Szeretet!!!</i></b></span></span></span></blockquote>
Sam Wilberryhttp://www.blogger.com/profile/04713999772476503639noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-2539563423614182608.post-68007842882585711752016-05-21T15:15:00.002+02:002016-12-20T17:39:37.345+01:00V. rész<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEig3bzQhlAsNdvefqTiHAzbDhlVdttu8-tnk22bL-qIB_30MwaC46cH8xc6xAPBHzUo4FBFTm6bI76VyCdtCjMIBu-kPyeBOY25QpSKN6XGD5R91_OhpEBUNDYOULJt3vFSx6DObPAvaOA/s1600/0f48489a24e7104fcb05f404b7d5b7a8.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><img border="0" height="211" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEig3bzQhlAsNdvefqTiHAzbDhlVdttu8-tnk22bL-qIB_30MwaC46cH8xc6xAPBHzUo4FBFTm6bI76VyCdtCjMIBu-kPyeBOY25QpSKN6XGD5R91_OhpEBUNDYOULJt3vFSx6DObPAvaOA/s320/0f48489a24e7104fcb05f404b7d5b7a8.jpg" width="320" /></span></a></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><b><i><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">L.<o:p></o:p></span></i></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Előrenyomakodtam a tömegben. Nem
törődtem a lépteimet követő pillantásokkal, ahogy azzal sem, hogy pár lány
igyekezett bepróbálkozni nálam. Ha nem küldi meg a pontos címet Lydia, könnyen
hihettem volna, hogy eltévedtem. Mindenfelé őrült tinik szédelegtek. A
garázshelyiségből nyíló udvar teljesen elkápráztatott. Rögtön egy hatalmas
medencét láttam, amit neonkék sugarak tettek hangulatossá, a lassan fodrozódó
vizet alulról lámpák világították meg, így olyan volt, mintha fénycsóvák
kavarognának benne, mint valami kígyók. Útközben a kezembe nyomtak egy piros
poharat, megszagolva kesernyés illat lopta magát az orromba, és az alkohol
összetéveszthetetlen szagát éreztem meg. Belekortyolva fura íz maradt a nyelőcsövemben,
de ahogy egyre többe és többet gurítottam le belőle a torkomon, egészen
kellemes kezdett lenni az íze. A pina colada zsongító melegségében
elfelejtettem minden korábbi rossz emléket, Harry mélyen bántó szavait, és a
gondolataimban csak az alkoholnak, és a kellemesen tompító érzésnek szorítottam
helyet. Éjfél körül járhatott az idő, amikor az udvar különböző pontjaira
elhelyezett reflektorok felvillantak, és vad fényjáték vette kezdetét. A színek
váltakoztak, én pedig lehuppantam a medence szélére, levettem a cipőmet és a
zoknimat, finoman belemártva csupasz lábujjaim a jólesően hűvös vízbe. Jótékony
könnyedség vette át a helyét a mellkasomban lüktető feszültségnek, és a
felindultság, amit Harry szava váltott ki bennem, nyomban tovatűnt. Elmosolyodtam,
ahogy eszembe jutott Alice. Elképzeltem, hogy holnap – szombaton – kibérelünk
egy hotelszobát, bor iszogatunk, lefejtem róla a pántos felsőjét, majd a
csipkemelltartóját, és vágyott kábaságban szeretkezünk. Magam előtt láttam az
arcát, ahogy fölém hajol, nedves ajka csókot hint az arcomra, az állát a
borostámhoz dörgöli, én pedig lehunyom a szemem, és apró nyögések kíséretében
élvezem a játékát. Aztán felnézek rá, szerelmesen és mélyen eltelve, de amint
ez megelevenedett előttem, eltűnt Alice arca, és a helyére Harryé furakodott.
Rémültömben felvetődtem a jéghideg csempekőről. Furcsán fagyos szél támadt a
közelben, megborzongva összefontam a testem körül a kezem, megrémültem saját
magamtól. Mi ez az egész? Harry… Alice… mintha akaratlanul is összeolvadnának,
harcolnának az elmémben, és minduntalan Harry nyerne. Az ő arca jelent meg
előttem. Eltántorogtam a teraszajtóig, de ott elemi erővel rohant meg a
szédülés. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Én nem bírom… – motyogtam, közel
állva az ájuláshoz, amikor forró érintést éreztem a kézfejemen, és a rosszullét
helyét átvette a szívdobogtató izgalom. Ahogy a tekintetem felvezettem a fehér
pólón, ami szinte kibökte a szemem, végigfutott a kulcscsontján, Harryt láttam
magam előtt. Valamivel józanabbul festett, de még ugyanolyan becsiccsentett
volt, mint amikor ott hagytam a szobában azzal a riban… lánnyal. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Nem tesz jót neked az alkohol –
jegyezte meg csúfondáros éllel a hangjában. Felhorkantam.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Ahogy neked sem – kacsintottam
rá. A karommal átöleltem a nyakát, mire egész testében megdermedt.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Mit csinálsz? – kérdezte kerekre
tágult szemekkel, miközben próbálta lefejteni a kezeimet magáról, de én
megfeszítettem az izmaimat, és szórakoztam, ahogy durcásan igyekezett
eltávolítani engem a közeléből. Igencsak kevés sikerrel. Abban a percben
fogalmam sem volt, mi ütött belém, egyszerűen szükségem volt <i>valaki </i>közelségére. Vagy inkább <i>Harry</i>ére? Erre a kérdésre még önmagamnak
sem merészeltem válaszolni. Túlságosan fájó volt a tudat, hogy talán… talán…<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Lou, mi a baj? – szakította félbe
a gondolatmenetemet Harry. A kézfejével végigsimított az arcomon. Perzselő hő
lobbant a bőrömön.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Égsz… – hajtotta le a fejét. –
Gyógyszert kéne bevenned! – motyogta meglepően utasító hangon, de én
eleresztettem a fülem mellett a felszólítását. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Dehogy – ellenkeztem. – Most én
jöjjek azzal a dumával, hogy nem vagy az apám, Harry? <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Nekem okom volt rá, Louis. <i>Okom.<o:p></o:p></i></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Mégis miféle? – kérdeztem. Harry
tágra nyílt szemekkel bámult rám, finoman felvont szemöldökkel. A pillantásom
okvetlenül az ajkára tévedt, pedig esküszöm, meg sem fordult semmi a fejemben…
komolyan. Nekem ott van a szerető jegyesem, Alice, aki mindig a kedvemben jár.
Nála nagyobb boldogság nincs az életemben, és úgy érzem, ő minden jó élő, valós
megtestesítője. Harry… ő… csak egy srác az egyetemről. Nem több. Miközben
igyekeztem meggyőzni magamat, Harry olyat tett, amitől görcsbe rándult a
gyomrom. Nem kellemetlenül, sokkal inkább bizsergetően. Jólesően. Jótékony
melegség áramlott végig az ereimen. A testem tűzben égett. A hátam az üvegajtó
keretének nyomódott, ahogy lépett egyet előre, ezzel beszorítva engem a bejárat
és a teste közé. Az ajkán kiszökő forróság a nyakamat legyezte, és a testem
automatikusan reagált: azonnal libabőrös lettem. De úgy, mint életemben még
soha… Az ajka… vagyis… a szája… jézusom… egyetlen centire volt az enyémtől, már
kezdtem a bőrömön érezni, de a varázs rögtön megszakadt, amikor egy testes alak
Harrynek szaladt, ezzel együtt leöntve bennünket a poharában található
alkohollal. Mindketten káromkodva ugrottunk félre, és átkoztuk a percet. A
dagadt ürge egyetlen cseppnyi megbánás nélkül tántorgott tovább. Nem sokkal
később már egy bokor tövébe okádott, én meg áldottam az égieket, hogy nem
korábban jött ki belőle mindaz, amit szegény növény tövébe pusztított. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Menjünk be, jó? – markolt rá
Harry a kezemre, de kezdett visszatérni belém a józan ítélőképesség. Gyorsan
elrántottam, megrázva a fejemet. A fürtjeim ide-oda himbálóztak.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Még csobbanni akarok – mentettem
ki magamat egy tökéletes érvvel, így nem kellett megbántanom őt. Harry
egyértelműen a tudtomra adta ezekkel az apró, kis gesztusaival, hogy benne lenne
akármibe. Ha nem többen, egy kalandban tuti. Nekem ott volt Alice. Ezt az egy
mondatot annyiszor ismételtem, kántáltam magamban, mint egy litániát. Ez
tartotta bennem a rendületlen elszántságot. Különben már megtörtem volna. Az
orromban őrizve Harry illatát, kissé elszomorodva léptem a medence széléhez,
aztán belevetettem magam, és prüszkölve buktam fel. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Te kis huncut – hallottam meg
Harry akcentusos beszédét a lépcsők felől, majd egy pillanat múlva már ő is
mellettem úszkált. A kezét a víz alá mártotta, finoman megcirógatva a
derekamat. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Hagyd ezt abba – dörrentem rá.
Picit elvörösödött, de szerencsére semmi sértettséget sem láttam az arcán. Inkább
csak furán közömbösnek tűnt, sőt, mi több… elhagyatottnak. Harry arca
megfejthetetlen érzelmeket tükrözött, én pedig szerettem volna megvigasztalni,
hogy mellette vagyok, de tudtam, hogy nem jelenthetek ki ilyesmit. Azzal minden
ellenállásom a porba tipornám, és romba dönteném a rendületlen falam, ami
szilárdan feszül a kis ördögöcske előtt a lelkemben, ami arra buzdít, hogy
merjek élni. Legalább addig, amíg itt lakunk. Ha lejár a tanfolyam, és mindenki
visszakerül a saját megszokott kis, rutinszerű életébe, újra átlagos lesz az
élete. De én itt – ugyan még egy napja sem érkeztünk meg – máris nagyon… különlegesnek
éreztem magam. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Louis? – hajolt közelebb Harry.
Vizes haja a szemébe lógott. Nedvesen sokkal hosszabb volt, természetesen
kiegyenesedtek a tincsei, és ahogy az arca két oldalára tapad, meg egy a
homloka szélén a szemébe lógott, jól festett. A szája kezdett lila lenni,
mintha fázna, de nem kérdeztem rá. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Bemegyünk? – tette fel újra a
kérdést. Ezúttal biccentettem. Kimásztunk a medencéből, egy kicsit még
kifeküdtünk a matracokra, és elvesztünk a félhomályos udvar kilátásában.
Mindenfelé részeg tinik botladoztak. Hangos zene lüktetett. És ez még csak a
buli kezdete volt…<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><b><i><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">H. <o:p></o:p></span></i></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Lihegve bámultam Louis kerek kis
seggét, ami csinosan feszült a fekete úszónadrágjában. Kedvem támadt letépni
róla a ruhát, de erre nem volt alkalmam, sem pedig lehetőségem. Így kénytelen
voltam a remek kilátás csodálatában fürdőzni egy kis ideig, amíg Louis úgy nem
döntött, hogy elindul befelé megszárítkozni és felöltözni. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Jövök én is – kiáltottam utána
sietve, feltápászkodva a kényelmes fekvőhelyemről. A matrac visszanyerte
eredeti alakját, s futólépésekben siettem Lou után. Beérve kisebb
embercsoportokat láttam, de szerencsére a tömeg az udvaron volt jókora, bent
sokkal nyugisabb volt. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Felmegyek – közölte suttogva. Nem
válaszoltam, helyette csak elszántan követtem.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Mit csinálsz, Harry? – nézett
vissza rám villámló szemekkel. Azokban a pillantásokban egy kis félelem is
megült, jól láttam. Kitűnő megfigyelő lévén hamar kiszúrtam az ilyesmit. Pláne
Lou-n. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Megyek és felöltözöm –
válaszoltam szélesen mosolyogva. Láttam rajta, hogy durcáskodik. Nagyon
szórakoztató volt, ezért mellé siettem, és a fülébe suttogtam.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Ott, ahol te… – kacsintottam rá.
Futólépésben siettem fel, de visszapillantva csak azt láttam, hogy Louis
bénultam bámul rám, megtorpanva valahol félúton.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Felejtsd el, Harry – morogta. –
Te és én… Szóval… külön szobában… Aztán irány vissza a buli… hogy minden jól
süljön el – jegyezte meg sejtelmesen. Felébredt bennem a remény, viszont nem
mutattam a jelét. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Igenis, kapitány – tisztelegtem
előtte. Louis… elmosolyodott. Őszinte, odaadó vigyor volt, a lelke mélyéről. Én
is viszonoztam a gesztusát, és önkéntelenül átkaroltam a vállát. Először nagyon
megfeszült, de hagyta, hogy így sétáljunk a szobaajtókig. Végül két egymás
melletti hálószobába mentünk be. A sötétben tapogatózva kerestem a
villanykapcsolót, de az istennek sem találtam. Valaminek nekiütközött a lábam,
mire halkan – vagy talán a kelleténél hangosabban? (magam sem tudtam
megállapítani) – felvinnyogtam, és a ruháim egy kupacban a lábam előtt landoltak.
A következő másodpercben egyszerre több dolog is történt: a lábam nekiütközött
egy kisasztalnak, az meginogott, és a rajta található tárgy elkezdett
csörömpölve felém gurulni. Csak akkor bizonyosodtam meg arról, mi is az, amikor
megéreztem a lábszáramra csorgó vizet. Virágok. Váza. A RUHÁIM… ordítottam
gondolatban, de már mit sem ért. Eláztak. Tapogatózva kaptam értük, de egy
halom csuromvizes ruhát sikerült felmarkolnom. Bőszen a padlóhoz vágtam, és
kimasíroztam. Dühös voltam. Elképesztően dühös. Forró fejjel nyitottam be a
mellettem lévő szobába. Eszembe sem jutott bekopogni. Vagy beszólni. Esetleg
engedélyt kérni a benyitásra. Amint kinyitottam az ajtót, éles fény vakított
el. Rögtön Louis arca került a szemem elé… a bőre hirtelen pipacsvörösre pirult.
Végignézve rajta… nem csodáltam. Lou egy szál bokszeralsóban állt előttem. Ínycsiklandó
látvány volt. Megvalósult álom. Beindult a nyálelválasztásom, és a vágy
végigsugárzott rajtam. A hasam görcsösen összeszorult. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Te…<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Harry… – nyögte a nevemet. – Mi
történt? – ráztam meg a fejét. Jó terv az észhez téréshez, de nem elegendő –
jegyeztem meg gondolatban szemtelenül. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Nekimentem egy virágvázának, ami
a kisasztalon volt odaát – magyaráztam.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Oh – válaszolta. – Sajnálom. Majd
kerítünk neked valami tiszta holmit – suttogta. A hangja egyre halkabbá vált.
Zavarban volt. Feszengve próbálta magára húzni a ruháit. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Lefekszem egy kicsit, szédítő az alkohol hatása –
motyogtam. Kezdett eluralkodni rajtam a fáradtság. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Egy percre én is, Harry. Valami fura történik
velem – mondta. Én meg mindennél jobban reménykedtem benne, hogy az a <i>„valami fura” </i>egyedül csak <i>én </i>lehessek…<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><b><i><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">L.<o:p></o:p></span></i></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Az alkohol hatása. Ez volt a bajom.
<i>Én…</i> korábban sosem ittam ilyen tömény
mennyiséget. A hatás elmaradhatatlan volt. Felöltözés után egyből elfogott a
szédülés. Alig bírtam az ágyhoz tántorogni, máris erőtlenül hátravetődtem.
Csupasz karom a Harryéhez súrlódott. Nem tudom, hogy ő érezte-e a köztünk
feltámadó elektromos töltést, de engem úgy rázott meg, mintha szikra lenne. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Bocs – suttogta szabadkozva, elég
bizonyosságot adva számomra. – Ilyen ez a mai este – fordult oldalra, rám
mosolyogva. Az arca mindössze néhány centire volt az enyémtől. Alkoholgőztől
meleg lélegzete az ajkamat érte, de nem zavart. Ellazultam a közelségében. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Tényleg lefeküdtél vele? –
kérdeztem sok idő után, halkan. – Lydiával. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Nem az én asztalom, Louis. Nem
tudtam megtenni. A testem sem akarta, és az agyam se. A lelkemről nem is
beszélve…<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Értem. Harry…<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Lou? – nézett rám csillogó
szemekkel.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Az első találkozásunkon nagyon
bunkó voltam. Sajnálom. Én csak… beijedtem, mert van egy szörnyen rossz
gyerekkori emlékem. Egy démoni élmény. Ennyi – leheltem. Minden erőmet
bevetettem, hogy érződjön a hangomon a sajnálkozás. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Semmi baj – mosolygott rám
édesen. Tökéletesen fehér fogai kivillantak az ajka takarásából. – Elmegyek a
mosdóba. várj itt meg – suttogta a hajamba, finoman közel hajolva.
Beleremegtem. Többször is. – Pár percig néma csendben várakoztam. A szememet
le-lehunytam, mert már nagyon kimerültnek éreztem magamat. Egyszer valami forró
csapta meg a homlokomat, és felnézve Harryt láttam magam felett. Hátulról
lopakodott a fejemhez. Az arc az enyém fölött volt, a szája a homlokomnál, a
szeme az ajkamnál. Kihívóan bámult. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Te… – nyöszörögtem rémülten. – Te
mit csinálsz? – Piros, érdesen duzzadt ajka félmosolyra húzódott, az állán
megfeszült egy izom.<i> Jézusom, miért
támadnak ilyen gondolataim?</i> Alice… Harry… Alice… Harry… a nevek
örvényszerűen kavarogtak a fejemben. <b><i>Harry.</i></b><i> <o:p></o:p></i></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Egyelőre semmi érdekfeszítőt –
súgta semleges hangon, csitítva az elmémben dúló vihart.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Jaj… <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Mi van, Lou? – nézett rám kerek
szemekkel. A haja a járomcsontomat, a nyakamat, a kulcscsontomat simogatta.
Újra és újra végigfutott a karomon és a hátamon a libabőr. Jó érzés volt, nem
is akartam elűzni, tompítani. Forró bőre milliméterekre volt bizsergő ajkamtól.
A kezem vad remegésbe fogott, és képtelen voltam belebámulni tágra nyílt,
borostyánszín íriszébe. A benne kavargó vágyak örvénye megszédített. Lehunytam
a szemem, érezve, hogy a száján kiszökő melegség egyre jobban beborítja az ajkamat.
Abban a percben kivágódott az ajtó. Mindketten kifulladva, lihegve húzódtunk az
ágy két ellentétes végébe. Harry hangosan, szaggatottan zihált. Én sem voltam
nála különb helyzetben. Az ajtóban Lydia alakja bukkant fel. Hirtelen felforrt
az agyam, de a szemében tomboló félelem különös ijedtséget ébresztett bennem.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Valami baj van? – kérdezte Harry
el-elakadó lélegzettel.</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Odakint… lövöldözés tört ki –
zokogta a szavakat, és abban a percben összecsuklott. </span></span><br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">______________________________________________________________</span></span></div>
<blockquote class="tr_bq" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><b><i><u>Utólag is elnézést az adandó helyesírási hibákért, sajnos nem volt időm átnézni, de remélem, élvezhető volt! Nagyon várom a véleményeteket. Sok minden fog történni az elkövetkezendő részekben... Lesz itt minden! ;) *perverzvigyor* Köszönöm szépen a feliratkozásokat, kommenteket. <333 </u></i></b></span><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><b><i><u>Sam xXx Szeretet!!! </u></i></b></span></span></span></blockquote>
</div>
Sam Wilberryhttp://www.blogger.com/profile/04713999772476503639noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2539563423614182608.post-84185371796514255392016-05-18T19:42:00.001+02:002016-12-20T17:39:28.280+01:00IV. rész<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><i><b>L.</b></i></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Nyöszörögve forgolódtam a szűk kis
ülésen, órák óta a megfelelő pózt keresve, de nem jártam sikerrel. A lábam már
begörcsölt a kényelmetlen üléstől, és Niall horkolása sem segített álomra
hajtani a fejem, a busz zötykölődéséről nem is beszélve. A fejem a kézfejemre
hajtottam, nekidőltem az ablaknak, pislogás nélkül bámultam a kietlen
sötétségbe. Fogalmam sem volt, mióta lehettünk úton, de abban biztos voltam,
hogy már egy jó ideje az országutakat koptatjuk. Szerettem volna valakinek
elmondani a gondolataimat, úgy igazan, teljes szívből, valaki olyan személynek,
aki meg is ért, ráadásul tanácsot is tud adni. Az elmémben – valamelyik mélyen
rejtett, titkos részében – megbizonyosodtam arról, hogy Harry közel sem
közömbös számomra. Próbáltam hitegetni magam, de egy idő után belefáradtam
önmagam ostorozásába, és könnyebb volt elfogadni a tényt, hogy valamilyen
szinten szükségem van rá. Arról ugyan sejtésem sem volt, mit szeretnék vele
kezdeni, és hová fog alakulni rögös kis kapcsolatunk a tanfolyam alatt, de erre
még csak gondolni sem mertem a csendben. Az agyamat ellepő elméletek
túlharsogták a kerekek csikorgását. Tulajdonképpen nem volt egyetlenegy ép
gondolatom sem, inkább vívódtam. Töprengés közben hol elszundítottam, hol
rémülten, zaklatottan ébredtem, elűzve a halványodó álomképet, ahol Alice és
Harry arca váltakozott a szemhéjam mögött. Pislogni sem mertem, mert abban a
másodpercben ugyanúgy megrohantak a képek, nekem már nem volt erőm harcolni
velük. Kettő körül járhatott az idő, amikor Westwood professzor a mikrofonon
keresztül tájékoztatta az ébren lévőket, hogy fél óra múlva a bérházakhoz
érünk. A szívem boldogan, reménykedéssel eltelve feldobogott, és máris vad
kíváncsiság ülte meg a lelkemet.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> </span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Hamarosan ott vagyunk,
álomszuszék – suttogtam Niall fülébe, habár nem tudtam, ébren van-e. – Ideje
felkelni! <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Valakinek alvásra is van
szüksége, Tomlinson – nézett fel rám pislogva, és a kezével megdörzsölte a
szemét. Álmosan bámult körbe a gyér, halványkék neonfényben. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Hány óra van? – tette fel a
legalapvetőbb kérdést, én meg a telefonom kijelzőjét az arca elé nyomtam. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Semmi hír Harryről – mondtam,
lehajtva a fejemet, mintha előre sejtettem volna, hogy ez a következő kérdése.
A beszélgetés itt abbamaradt, csöndesen vártuk az érkezés pillanatát. A
mellkasomban tomboló zsongás szűnni nem akaró sajgássá erősödött, nem tudtam
elnyomni. Akkor csillapodott valamelyest, amikor sok várakozást és mennyei
áhítozást követve a busz valóban lassítani kezdett, betérült egy bekötőútra,
miközben Westwood prof tájékoztatott bennünket, hogy lassan szedelőzködhetünk.
Dús lombozatú fák mentén hajtottunk el, és a távolból már látszott egy kis
település körvonala, háttérben sok ezer apró, ragyogó fényponttal az
éjszakában. Gyanítottam, hogy Atlanta végtelensége volt a csillogó fénytenger a
messzeségben, az előtte lévő csendesnek bizonyuló település megfelelő
menekülést biztosított számunkra az őrült, életenergiától dübörgő város elől. Amikor
leparkoltunk, úgy éreztem, mintha a világ végére érkeztünk volna meg. Egyetlen
zaj sem volt az éjszakában, a motor berregése is elhalt, csupán az ébredező
diákok fojtott duruzsolása vert visszhangot. Belépve a kis udvarra egyből a
földbe beépített medence szúrt szemet, bár valami zöld ponyva védte a kosztól,
még így is felismertem, aztán körültekintettem a félhomályban. A ház U alakú
volt, meglepően sok, redőnyözött ablakkal, barna zsindelytetővel, és a pár
kilométerre lévő fényűző városhoz képest ez valóságos lepukkant, mégis otthonos
helynek számított. A kapuval szemközt megláttam az egyetlen bejáratot a házba,
amihez egy négyfokos falépcső vezetett fel. A ház ívét követő verandát fakorlát
védte, és nagyon stílusosnak találtam a kis kapucskát, amit ki kellett nyitni
mielőtt a bejárati ajtó elé léphetett az ember. Niall megveregette a hátamat,
és vigyorogva fordult felém. Csillogó íriszekkel szemlélt. Westwood tanár úr megköszörülte
a torkát, a diáksereg egy emberként összpontosított rá. Én is bizakodón
tekintettem az irányába, miközben Niall próbálta elvonni valami idétlen
szöveggel a figyelmemet, de ellenálltam a mondandójának. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Mindenkinek kiosztom a
szobakulcsait – tájékoztatott bennünket, előhúzva egy borítékot a táskája
oldalzsebéből. Ahogy kiemelte, kulcsok összeütődő, zörgő hangja követte a
mozdulatot. – Niall-16, Louis-14, Jess-21, Nora-19… – sorolta, és egy egészen
hirtelen tovatűnő biztató mosoly kíséretében pottyantotta a kulcsot a
tenyerünkbe. Éppen indulni akartam a szoba irányába, amikor Westwood ismét
megköszörülte a torkát, ezzel magára vonzva a figyelmemet. – Srácok – a hangja
valamivel lágyabb hangszínt ütött meg, sokkal inkább úgy szólt hozzánk, mintha közeli
barátai lennénk, mintsem a tanítványai. – Történt egy kis változás. Kiderült,
hogy kétágyas lakrészek vannak, úgyhogy kénytelenek lesztek dönteni, kivel
szeretnétek öt hétig együtt lakni – magyarázta nekünk. Többek körében is heves
morgolódást támadt, hiszen az előre eldöntött, jól kiagyalt terv összeomlani
látszott. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Pajti – kurjantotta valaki. Nem
foglalkoztam a felém irányuló arccal, ahogy a testes, zömök fickóval sem, aki
megveregette Niall vállát. – Ugye számíthatok rád? Ezer éve nem láttalak. Jó
lenne kibeszélni a dolgokat – kacsintott a szöszire, aki szabadkozva fordult
felém. Nyomban tudtam, hogy mit akar mondani, így beleegyezően bólintottam. Nem
törődtem azzal, hogy valakit kerítsek magam mellé. Ha valaki társ nélkül marad,
a prof biztosan egyenesen az én szobámba irányítja, nem kell ahhoz itt lennem,
hogy megvárjam őt… Időközben fel sem tűnt, hogy az emberek elkezdtek
beszivárogni a szobákba, furcsán, riasztóan, gyorsan ért a tudat, hogy egyedül
álltam az udvaron, a gondolataim kavarogtak, nem bírtam lenyugodni. Nagyon soká
lehetett, mire rávettem magam, hogy belépjek a házba, amit az otthonomnak kellett
fogadnom egy jó bő hónapig. Arra számítottam, hogy egy kis előtér fogad,
helyette egy szűk folyosóra nyílt belátásom, tüstént feltárva előttem az egymás
után sorakozó szobaajtókat. Halkan lépkedve elindultam a 14-es felé. Nem
akartam nagy ricsajt csapni, ezért óvatosan illesztettem a kulcsot a helyére,
és amikor megpróbáltam elfordítani, az ajtó leblokkolt. Hiába rángattam, az
istennek sem akart megmozdulni. Beragadt. Vacakolni kezdtem a zárral, és már
rendesen felhúztam az agyam, mire halk szöszmötölés szűrődött át a túloldalról.
Rettegve hátráltam, a testemen jeges borzongás futott végig, hiszen senki sem
lehetett odabent. Senki. Az ajtókilincs forogni kezdett, közel sodorva engem a
szívrohamhoz – majd nyikorogva kitárult. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><b><i><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">H. <o:p></o:p></span></i></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Apu valahol Atlantában tett ki egy
hatalmas bevásárlóközpont előtt, bár én a mellette magasodó ruhásüzletet
rohamoztam meg. Nem kevés költőpénzt adott, és a rossz idő rányomta a bélyegét
a hangulatomra, így jól esett önfeledt nézelődésbe kezdeni, annak ellenére is,
hogy gyűlöltem vásárolni. Valami lenyűgözőt akartam venni, bár fogalmam sem
volt, mi okból, mindenesetre a legújabb divatáruk mellett sétálgatva akad egy-két
igazán jó is. Felpróbáltam egy világosbarna cowboykalapot, amit meglehetősen
jól mutatott rajtam. Nem tétováztam sokat, mindent a kosaramba pakoltam, ami
megtetszett. Baromira jó volt életemben először nem aggódni a pénzt miatt, az
új cuccok pedig elfeledtették velem az egyetlen személyt, akire még gondolni
sem mertem. <i>Louis</i>-t. A nap végén
beszereztem pár doboz sört, egy kis üveg vodkát – természetesen apu tudta
nélkül, hiszen ekkora már elköszöntünk –, majd hívtam egy taxit. Előkerestem az
üzeneteim közül az általa megküldött pontos címet, és bediktáltam a vén
sofőrnek. Közel sem telt tizenöt percbe az út, amikor egy parasztház előtt
parkoltunk le, én meg komolyan el kellett gondolkodnom, jó helyen járok-e.
Többször újraolvastam a címet, egyeztettem a kerítés szélén álló címtáblán lévő
szöveggel. <i>Passzolt</i>. Abban a hitben
éltem, hogy valami hotelben leszünk elszállásolva, és a tudat, hogy egy piciny
házikóban, gyakorlatilag a semmi közepén, némileg lehorgasztott, de nem kellett
sok idő, hogy megkedveljem a helyet. Miután körbenéztem, bejelentkeztem a
recepción, és felhordtam a poggyászaimat, kifulladva léptem a szobámba, hogy
végre eldőlhessek az ágyon. Belépve egyszerű, kopottas bútorokat láttam, az
ajtóval szemközt egy ablakkal, előtte hosszú íróasztallal, hozzá két székkel,
amelyek karfáiról fehér törölközők lógtak. Bal oldalt egy kétszemélyes ágy
volt, ami jobban megnézve nem is kétszemélyes, csupán olyan szűk volt a hely a
szobában, hogy mindössze egy arasznyi távolság választotta el az egyiket a másiktól.
Gyomorforgató erővel nehezedett rám a magány, összepréselte a mellkasomat, és a
gondolataimban újra helyet kapott Louis. A hatalmas pörgésben, az utazás
izgalmában még lélegezni is alig volt időm, de ahogy ellazultam, a képek újult
erővel rohamozták meg az elmémet, akár pörgő kártyalapok. A hűsítő sör
enyhítette a bensőmben gyúló forróságot, hatalmas kortyokban ittam, és nem is
akartam, hogy elfogyjon. Amikor a vodkához értem, már éreztem a hatását, a
fejem kótyagos volt, de az alkohol adta édes szabadság finoman elringatott, nem
törődtem a következményekkel. Az ajkamhoz emeltem a vodkás üveg száját, és
teljes erőmből belehúztam. A csípős pia végigmarta a torkomat, és a gyomrom
felkavarodott a töménytelen alkohol hatására, de én csak tűrtem és tűrtem. A
kesernyés íz segített felejteni. Nekem pedig pontosan erre volt szükségem… <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><b><i><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">L.<o:p></o:p></span></i></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Harry? – csúszott ki az ajkamon
döbbenetemben. Megmarkoltam az ajtófélfát, hogy átmeneti szédülésem
alábbhagyjon. – Mit keresel itt? Azt hittem, hogy nem jössz… Nem voltál fent a
buszon – motyogtam. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Nem mondod… – Az arca kipirultan,
verejtékben fürödve fénylett a lámpavilágban, és a szeme láztól üvegesen
csillogott. Csontos ujjaival végigszántott hosszú, göndör fürtökben aláomló
haján, a mozdulattól megfeszültek a karizmai.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Mit akarsz, Louis? – dünnyögte. A
hangja akadozott, alig bírt beszélni. – Te… te már megint itt vagy… mintha
folyamatosan… érted… mindenütt ott vagy… nem csak itt… bent is – kopogtatta meg
a fejét, mire halvány fintor suhant át az ajkán, és az arca grimaszba torzult. –
Nem akarom ezt… Hozz valami gyógyszert… Jó? – Megmarkoltam a vállát, habár
lábujjhegyre kellett emelkednem. Még józanon is sokkal esetlenebbnek éreztem
magamat, mint ő, de megpróbáltam a vállába markolni. Harry megdermedt az ujjaim
szorításában, és kisfiús, gyerekes mosoly terült szét az arcán. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Ülj le, Harry – utasítottam.
Meglepő módon nem ellenkezett. Kifújtam a tüdőmbe rekedt levegőt, és
végigtekintettem a fiún, aki komoly fejtörés okozott számomra. A kezeit az
ölében pihentette, a lábait szétterpesztette, és a válla kissé meggörnyedt,
ahogy előrecsukló fejjel bámulta a cipőjét. A haja eltakarta az arcát, és
elámultam, hogy a tartása mennyire férfias volt… akarom mondani, felnőttes.
Vagyis… határozott. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Velem ne szórakozz, Lou – bökött oldalba,
miközben melléheveredtem az ágy szélére. Furcsa szorongás támadt a gyomromban.
Érdekes volt az ő szájából hallani a becenevemet; a húgomon, Lottie-n kívül az
emberek többnyire a vezetéknevemen szólítottak. Az a fajta megmagyarázhatatlan
szorongás volt, ami idővel megszokottá, majd vágyottá válik. Az arca láztól
vöröslött, és forró, alkoholgőzös lehelete az államat legyezte. Az ujjaim
meglazultak a vállán, amikor rádöbbentem, hogy percek óta kitartóan markoltam,
majd villámsebesen elhúztam a kezemet. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Nem vagyok én tűz, ami éget –
jegyezte meg gúnyosan, csöppnyi sértettséggel a hangjában. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Ebben a pillanatban egy egészen
picit igen. Sőt, hiszen – a tenyeremet a homlokára tapasztottam, a bőre szinte
perzselt. – Te beteg vagy, Harry… – hajtottam le a fejemet. Óvatos érintés az
ajkamon, aztán éreztem, hogy Harry a mutatóujjával gyöngéden felemelte az
államat. A szeme összekapcsolódott az enyémmel. Tengernyi érzést láttam az
övében, és tudtam, hogy az enyémben egyedül az ijedtség kapott helyet.
Reméltem, hogy nem veszi észre. Mindkét kezével átfogta a vállamat, olyan közel
vonva magához, hogy a gyerekkorom démonai sötét ködöt vontak az agyamra, de
ezúttal sikerült legyőznöm őket. Harry arca hajszálnyira volta az enyémtől.
Beleremegtem a pillanatba. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><b><i><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">H.<o:p></o:p></span></i></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Ha van vágyálom, akkor minden
bizonnyal abban léteztem. Louis apró kis teste törékenyen simult a karjaim
közé, de nem tartott sokáig a pillanat. Nem csak én égtem tűzben, hanem ő is. A
testének melege bódítóan hatott rám, kótyagos voltam az alkohol és a belőle sugárzó
különös aroma egyvelegének belélegzésétől. Szívtam, szívtam és szívtam magamba,
mintha drog lenne. A dörömbölésre úgy rebbentünk szét, mint akiket rajtakaptak
valamin. Louis megigazította a haját, én forgó világgal körülöttem igyekeztem
éber maradni. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Hahó, srácok! – üvöltötte valaki
vékony hangon. Lou kinyitotta az ajtót, és felismertem az elsős Lydiát. Lenge,
combközépig érő pink miniszoknyát viselt egy nyakba akasztós fehér felsővel. A
szeme gyanúsan pásztázott bennünket, majd két karszalagot lökött Louis
mellkasának. – Tíz perc múlva a kapunál, ne késsetek! Medencés buli a barátnőm
házában, egyenesen Atlantában… Ne hagyjátok ki, legyen emlékezetes az első
estétek! – Lydia nehezen forgó nyelvvel beszélt, és még nálam is részegebb
léptekkel tántorgott ki a szobából. Jólesett az ajtón beszökő hűs levegő
felhevült bőrömnek. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Biztos vagy benne? – sandított
rám Louis. Biccentettem, de amikor megkíséreltem felállni az ágyról, csúfos
kudarcot vallottam. Nevetve huppantam vissza a matracra. Ez nehezebben fog
menni, mint gondoltam… Nem bírtam abbahagyni a kuncogást, vigyorogva
tápászkodtam fel, de a végére szerencsére Louis segítségül nyújtotta a kezét,
amit hálásan fogadtam el. A bőréhez érve lágy remegéshullám reszketett végig
rajtam. Szíven ütött a tudat, hogy mertem reménykedni, hogy mertem hinni benne…
Bennünk. Elrántottam a kezemet, mintha égetne a bőre, és távolodtam pár lépést.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Egyedül is kitalálok…<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Ne butáskodj, Harry –
ellenkezett. – Részeg vagy, nem engedhetlek így el…<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Eddig sem voltam a tiéd, ez
ezután sem fog változni – csattant fel. – Felnőtt férfi vagyok, azt teszek,
amit akarok! Nem vagy az apám! Először magadon nézz végig, mielőtt másokon
próbálsz segíteni – csúszott ki az ajkamon, de abban a pillanatban megbántam.
Louis szemét könny futotta el, de mentségére legyen mondva, azonnal elfordult.
Még így is éreztem jeges elutasítását. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Bunkó vagy – vágta a fejemhez.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Ez a védjegyem! <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Felőlem azt csinálsz, amit
akarsz! Nem érdekelsz, Harry – kiabálta az arcomba. Előrenyúlva hátraszorítottam
a két kezét, és erőszakosan a falnak löktem. Louis ajkán apró nyögés szakadt
fel, amit a félelmének tudtam be. Döbbenetében a mellkasa hevesen emelkedett
fel-alá.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Te – hajoltam előre, benyomulva
az arcába. Az ajka egyetlen centire volt az enyémtől, reszelősen lélegezve
lehunytam a szememet, és kiélveztem a belém áramló melegségét. – Te vagy a
legutálatosabb ember, akit ismerek… – hazudtam. A mellkasának dőlve löktem
hátra magamat. Többet akartam belőle, de ezt sosem vallhattam volna be neki. A
hazugság súlya rátelepedett a mellkasomra, és a bűntudat könnyeket csalt a
szemembe, de nem néztem az irányába. Halk szipogás töltötte ki a közénk beálló
csendet. Amikor vettem a bátorságot, hogy feléje nézzek, Louis apróra
összehúzta magát, és sírt. Fájdalmat akartam okozni magamnak, és olyasmire
készültem, ami önmagam meghazudtolását jelentette. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Nüx! – ordítottam. Louis szipogva
pillantott felém. Nem telt sok időbe, hogy a szőke bombázó megjelenjen az
ajtónkban. Vörös bikinit viselt, és az ajkán csábos mosoly terpeszkedett.</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Tudtam, hogy meggondoltad magad,
Styles! – elragadó mosolyt villantott rám, és betáncolt a szobába. A mellei
látványától hányinger fogott el, de bizonyítani akartam Louisnak, hogy képes
vagyok megváltozni érte, méltó a barátságára. Életemben először egy lánnyal
készültem szexelni. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> _________________________________</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
Sam Wilberryhttp://www.blogger.com/profile/04713999772476503639noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-2539563423614182608.post-87928088568499395292016-05-17T23:29:00.000+02:002016-12-20T17:39:20.446+01:00III. rész<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><b><i>Halihó! </i></b><b><i>Huh, tudom, hogy gyors a tempó, </i></b></span></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><b><i>de megszállt az ihlet... </i></b><b><i>Már tudom is az első évad végét, és</i></b></span></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><b><i><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">így nehéz megálljt parancsolni az írásban magamnak...</span></i></b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><b><i><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Remélem, elnyeri a tetszéseteket a rész!! Innentől</span></i></b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><b><i>aztán igazán beindulnak a dolgok ;);) </i></b><b><i>Köszönöm szépen az előző részekhez </i></b></span></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><b><i>érkezett komikat, valamint az új feliratkozókat! </i></b><b><i>Jó olvasást! Sam xXx</i></b></span></span><br />
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><b><i><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Szeretet!!!</span></i></b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><b><i><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></i></b></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjUfj2cCchgK6MyJagifF56WJzJl6LCmTKyx5XcRCxM-JrRit6pf-sQBN-8RvriCk1AOa6ihlyW_d5oGSuI7uOtWb8-_odiSVtK_FGXDZkmIiKH7YuhOlA6eKqijHfVTVRJFwQuw5EN04c/s1600/LouisSleep-6637.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjUfj2cCchgK6MyJagifF56WJzJl6LCmTKyx5XcRCxM-JrRit6pf-sQBN-8RvriCk1AOa6ihlyW_d5oGSuI7uOtWb8-_odiSVtK_FGXDZkmIiKH7YuhOlA6eKqijHfVTVRJFwQuw5EN04c/s200/LouisSleep-6637.jpg" width="200" /></span></a></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><b><i><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></i></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><b><i><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">L.<o:p></o:p></span></i></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Nyöszörögve megmozdultam, az arcom
eltorzult a karomba sugárzó villámfájdalomtól. Fel sem tűnt, hogy egész éjjel
rajta aludtam. Olyan érzés volt, mintha apró hangyák hemzsegnének a bőröm
alatt. Boldogan nyújtottam ki a kezemet, kényelmesen szétterülve az ágyamon, és
csak ezután villantak be a tegnap este képei. <i>Harry. A hazaérkezésünk. Ő… az ágyamban. A közelsége. </i>Megráztam a
fejemet, a tenyeremet a homlokomra tapasztottam. A fejbőröm lángolt a
forróságtól, és szűnni nem akaró sajgás támad a koponyámban. Óvatosan oldalra
pillantottam, görcsös érzéssel a gyomromban, de Harry helyett csak az itt-ott
gyűrődésfoltos lepedőt láttam meg. A paplant teljes egészében
eltulajdonítottam, a párnája kisimítva hevert a támlánál. Lepillantottam a
padlóra, de ott sem találtam. Valószínűleg lelépett. Keserűen mardosott a
tudat, hogy egyetlen szó, vagy köszönés nélkül hagyott itt, de nem róhattam fel
neki. <i>Ma van az utazás napja </i>–
kólintott fejbe a tudat. A ruháim éppoly szanaszét hevertek itt-ott, mint két
nappal ezelőtt, szinte semmit sem haladtam a csomagolással. A mobilom csörgése
riasztott az elmélkedésből, és komolyan meglepődtem Alice nevét látva a
kijelzőn, hogy mi okból hívhat ilyen korán. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Szia, drágám – szóltam bele még
álmos, kótyagos hangon. A tegnap este jócskán kiváltotta rajtam a hatását, úgy
éreztem, mintha semmit sem aludtam volna. Erre még az is rátett egy lapáttal,
hogy a buli pocsék volt. Jobb lett volna el sem menni. – Mindben rendben van? <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Louis – kihallottam a hangjából az
ideges izgatottságot, meg még valami diadalmas büszkeséget, ami egyszerre
riasztott meg és gondolkodtatott el. – Könnyebb lesz átvészelni a tanfolyamod
időtartamát, mint gondoltam. Plusz pénzszerzési lehetőségként a főnököm, Matt
felajánlotta, hogy szombatonként Atlantában dolgozhatok. Csodálatos, nem? –
Először szólni sem bírtam, a mondandója sokkoló hatást váltott ki bennem. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Biztosan megéri? – kérdeztem gyorsan,
mielőtt elkezdhetett volna lelkendezni. – Akkor már péntek délután el kell
indulnod, nem kevés utazással és izgalommal jár a dolog. Aggódnék.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Nem kell félned – suttogta ellágyuló
hangon. – Céges kocsival szállítanának bennünket, mert még két kolléganőm is
elvállalta a részmunkaidős állást. Gyakorlatilag csak szombat reggel nyolctól délután
háromig kellene dolgoznom, bőven jutna időnk találkozni. Matt beleegyezett abba
is, hogy Jack is velem jöjjön. Ellesz velem a hotelben – zárta rövidre Alice.
Túl sok információt zúdított rám, nekem meg kellett egy perc, hogy feldolgozzam
– főleg az elmúlt éjszakám után. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Hiszen ez csodálatos – próbáltam lelkesedést
erőltetni a hangomba, nem túl sok sikerrel. Volt valami… valami szokatlan érzés
a mellkasomban, mintha egy parazita befészkelte volna magát a bensőmbe, nem
tudtam kiszorítani onnan, és ami leginkább meghökkentett: fogalmam sem volt, mi
lehet, honnan eredhet az érzés. – Akkor már csak egy hét, és a karomba
zárhatlak – tettem hozzá, hogy palástolni próbáljam semmilyen kedvem. A hangom
közel sem csengett őszintén, de reméltem, hogy Alice nem kérdez rá a
viselkedésemre. Nem tudtam volna magyarázatot adni rá, hiszen én sem tudtam
meghatározni az állapotom. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Szeretlek, Jack is puszikat küld –
mondta Alice. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Én is szeretem a kis csibészem.
Légy jó, szívem. Szeretlek – bontottam a vonalat, és a fejemet a párna alá
gyömöszöltem, mert semmi kedvem sem volt kikelni az ágyból, de a kötelesség
arra ösztökélt, hogy megmozdítsam elgémberedett tagjaim. Egy gyors zuhany után
minden ruhámat sikerült bepakolni, minden piperecuccot begyömöszöltem a
táskákban fennlévő helyekre, és a konyhában összeütöttem pár szendvicset
magamnak. Az indulást estére tűzték ki, ami nem is aggasztott, így legalább átaludhatom
majd a nagy részét. Annyira kifáradtam, hogy mire kihordtam az előszobába a
bőröndömet és a válltáskámat, csöpögött rólam az izzadtság, és a fejem olyan
kába volt, mintha napok óta nem aludtam volna. Elképesztően elcsigázottnak
tűnhettem, így nem vontam meg magamtól még egy kis pihenést. Beállítottam az
ébresztőt este hatra, és úgy dőltem be az ágyba, mintha egy maratont futottam
volna le. Nem telt bele sok időbe, hogy elnyomjon a kimerültség. Álmomban
smaragdzöld szemeket láttam, és egy göndör hajú fiút, akinek az ajka csábítóan
lebiggyedve, vigyorogva simult a nyakamra. Verejtékben fürödve ébredtem, és magamnak
sem mertem beismerni mindazt, ami álmomban kísértett. <i>Harry.<o:p></o:p></i></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><b><i><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">H.<o:p></o:p></span></i></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">A legjobb belátásom szerint
cselekedtem, a reggel – vagyis a dél – mégis úgy ért, mintha fejbe ütöttek
volna. Pislogva nyitottam ki a szememet, immár a saját ágyamban, a kedvenc kis
ágyneműm takarásában; igyekeztem nem az elmúlt órákra gondolni. Louis
közelsége teljesen megőrjített. Hazaérve beálltam a zuhany alá, jéghideg vizet
engedve felhevült, forróságtól lüktető testemre, de még az sem segített. Annyit
dolgoztam magamon, hogy már fájt a csuklóm, és a farkam sajgott, de a vágy
ugyanolyan erősen megmaradt a hasamban. Nem tudtam elűzni. A csomagjaim már
indulásra készen várakoztak az előszobában, amikor megcsörrent a mobilom. A
kijelzőn <i>Apu </i>neve virított: <i>Desmond (Apu). </i>A szüleimet szerettem a
keresztnevükön szólítani. Nemcsak elvárás volt, hanem nem éreztem magam olyan
közel hozzájuk lélekben, így nem esett nehezemre így hívni őket. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Harry – szólt bele kategorikusan.
Éreztem, hogy nem csak szórakozásból hív, a hangjában rejlő él mögött komolyság
bújt meg. – Üzleti utam van ma Atlantába. Lebeszéltem a kísérőtanárral, hogy
elvihesselek kocsival a tanfolyamra. Haragszol? – kérdezte. Apu tudott
gondoskodó lenni, ha akart, és ezt becsültem benne. Abban a pillanatban hálát
adtam az égnek, amiért gondolt rám.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Dehogyis – lelkendeztem. – Semmi kedvem
egy csapat izzadt tini között szorongani egész úton. Köszönöm – feleltem mosolyogva.
<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Hétre ott vagyok érted – felelte,
nyomban megszakítva a beszélgetést. A délutánom semmittevéssel telt. Ettem.
Tévéztem. Próbáltam elűzni Louis Tomlinson arcát a gondolataimból, de olyan
volt, mint egy fantomkép: újra… újra… és újra visszatért. Kezdtem megőrülni.
Gondolni sem mertem arra, hogyan fogom kibírni öt kerek héten keresztül vele
egy szobában. Ugyan az is igaz, hogy ott lesz Niall, de ez a tény sem javított
sokat a problémán: mostanra bebizonyosodott, hogy őrülten <i>vonzódom </i>hozzá, és folyton csak egy hajszál választott el attól,
hogy leteperjem… Nagyon nem jó így, kell valami megoldás! De az agyam nem talált
kiutat, kénytelen voltam beletörődni, hogy márpedig igenis vele leszek
összezárva ennyi időn keresztül. Talán, ha észlelik, hogy nem vagyok ott
induláskor, választanak egy másik szobatársat maguknak. Éppen emiatt nem
szóltam Niallnak sem. Végül eldőltem a díványon, és egészen hatig lustálkodtam.
Valamikor el is szundíthattam, mert a mobilom csipogására eszméltem – az ébresztőm
rémes rezgésére –, amit úgy nyomtam ki, mintha csak egy hétfőreggel lenne. Letusoltam,
felöltöztem, pontosan belőttem a hajamat, aztán megszemléltem a végeredményt a
fürdőszobai tükörben. V kivágású fehér pólót vettem egy egyszerű fekete,
térdnél kiszaggatott nadrággal, hozzá a fehér Converse cipőm. A napszemüvegemet
a pólómba tűztem, és a dzsekimet a bőröndömre terítettem. Az időzítésem
tökéletes volt, mert abban a pillanatban megszólalt a csengő, és pár pillanat
múlva az ajtó túloldalán megpillantottam apát. Szorosan az ölelésébe vont,
aztán két, számomra ismeretlen fickó megmarkolta a poggyászomat, és elindultak
lefelé. Egy ideig szótlanul követtük őket, amikor apu megtorpant,
szembefordítva magával. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Harry – a hangja ellágyult.
Megrémültem egy kicsit, mert az arcára kiköltöző nyugtalanság nem volt valami
bizalomgerjesztő. – Tudnod kell, hogy mi mindenben támogatunk édesanyáddal!
Nagyon kérlek, hogy vigyázz magadra, és ne csinálj semmi butaságot! Az esti
imák majd segítenek helyretenni a lelkivilágod – paskolta meg a mellkasomat,
majd még egyszer átkarolt. <i>Aha, az esti
imák… </i>– gondoltam magamban gunyorosan. Remélem, hogy van egy olyan ima is,
ami kigyógyít a Louis Tomlinsonhoz való vonzódásomból… hah. <i>Bár nem biztos, hogy ki akarok gyógyulni
belőle. <o:p></o:p></i></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Nagyon kis szórakozott vagy ma –
motyogta apu. – A tanfolyamon kalandozik a fantáziád? <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Igen – hazudtam, hiszen közel sem
a <i>tanfolyamon </i>pörgött az agyam. – Már
nagyon kíváncsi vagyok, milyen tapasztalatokat gyűjthetek majd magamba… –
tettem hozzá. Elég félreérthető volt a válaszom, ahogy átgondoltam, de mivel ő
nem tudott semmit az én viselt dolgaimról, neki csak egy átlagos kijelentésnek
számított. Nem egészen harminc perc múlva már a kocsiban kuksoltam, az ölemben
összekulcsolt kézzel, az ablaknak támasztott fejjel, és pislogás nélkül
bámultam a tovatűnő tájat. Olyan izgatott voltam, mint még soha, és éppannyira
féltem, mint amennyire vártam az egészet. <i>Öt
hét.</i> Egyedül ez a két szó vert visszhangot az elmémben, majd a fáradtság
lehúzott a mélybe, és álomtalan alvásba zuhantam… <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><b><i><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">L. <o:p></o:p></span></i></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">A torkom kiszáradt, és még vetettem
egy utolsó, vágyott pillantást az albérleti lakásom szobáira, aztán kissé
bánatosan, de annál nagyobb lelkesedéssel a szívemben, kulcsra zártam az ajtót.
Tudtam, hogy nem ugyanaz az ember leszek, amikor visszatérek, mint voltam.
Talán sikeresen megcsinálok egy gyakorlókurzust, kapok plusz pontokat az
egyetem elvégzéséhez, és minden bizonnyal pár új barátságra is alkalmam lesz
szert tenni. Niall már lent várt a bejárat előtt, párszor megpörgette a
mutatóujján a kocsikulcsot, majd a fejével aprót bólintva intett a járgány
felé. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Ideje indulni, Tomlinson –
kurjantotta, matrózosan a homlokához emelve a kezét. Szívből jövőn
elmosolyodtam, megigazítva a pólóm gallérját, és a poggyászokkal a
csomagtartóhoz léptem. Szorosan ugyan, de mindkettőnk cuccai elfértek a kis
kocsi rakterében. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Hol hagyod az autót? – kérdeztem,
amikor már besoroltunk a forgalomba, és az esti félhomály kezdett leszállni a
városra. <i><o:p></o:p></i></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Apa mindent elintéz –
tájékoztatott. – Csak nem akartam nagy, könnyes búcsúzkodást. Az tudod, hogy
nem az én asztalom… <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Aha – csipkelődtem. – Egy hamburgerért
mindenre képes lennél, Horan! – kuncogtam fel. Örültem, hogy ennyire sikerült összebarátkoznom
Niallal abban a három napban, amióta ismerem. Ugyan nem tudtam mindent róla, de
egyet bátran kijelenthettem: neki nem csak hatalmas szíve, hanem gyomra is van!<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Hó-hó-hó – kacsintott rám. –
Óvatosan, Lou-baba, mert a végén még kiteszlek az útszélére… <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Jaj, hagyd már ezt a becenevet – vigyorogtam.
– Mi a helyzet Harry-vel? – csúszott ki az ajkamon. Eddig sikerült türtőztetnem
magam. Úgy gondoltam, hogy semmi fura sincs egy ilyen <i>hihetetlenül ártatlan </i>kérdésben… <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Nem hívott – felelte. – Aggódom
egy picit, de biztosan Hoyttal dumálgat. Elvileg együtt indulnak. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Értem – hajtottam le a fejemet,
és megnéztem, hogy jött-e SMS-em. Egyetlen üzenet váratott magára a mobilom
kijelzőjén, az is Alice-tól jött, de valahogy most nem volt hangulatom
cseverészni. Némítottam, majd repülőgép üzemmódra kapcsoltam, végül a táskám
oldalzsebébe süllyesztettem. Az indulási helyet egy belvárosi bevásárlóközpont
parkolójába tűzték ki, és amikor befordultunk a szupermarket elé, már jócskán
sötétség uralkodott odakint. Fázósan, dideregve szálltam ki a hideg éjszakába,
összefonva a karjaimat a mellkasom előtt. Niall kiszedte a poggyászainkat,
aztán ellenőrizte, hogy minden ajtó megfelelően be van-e zárva, majd
beriasztotta a kocsit. A szemünkkel mindketten a hatalmas távolsági buszt
kerestük. Pár pillanatnyi elveszett, feszült nézelődést követve észrevettük a
tőlünk jobbra parkoló, sötétszürke, magas utasszállítót. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Hát itt vagyunk – sóhajtott fel
szöszi barátom. – Annyira hihetetlen! Néha a kemény tanulásban átszenvedett
napok meghozzák az eredményüket – lelkendezett. Az autóbusz mellé érve
betuszkoltuk a bőröndjeinket a magas csomagtartóba; csupán egy kis oldaltáskát
vittünk fel magunkkal a „fedélzetre”, amiben a hivatalos irataink, na meg
persze kaja és innivaló bújt meg. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Nem látom Harry-éket… –
sóhajtotta csüggedten Niall. Én is érdeklődve néztem körbe. Számomra ismeretlen
arcok bámultak vissza rám, kíváncsi, kerekre nyílt szemmel, de egyik között sem
ismertem fel Harry tekintetét. Niall eközben vadul tárcsázta a számát, de újra
és újra a hangpostafiók kapcsolt. Vajon valamiért megsértődött, és úgy döntött,
nem éri meg neki, hogy eljöjjön? Ezen agyaltam, miközben a kísérő szaktanár
lassan elkezdte felterelni a diákokat a buszra, felkészítve bennünket az
indulásra. Nem láttam semmi furát az arcán, sőt, még ő sem hiányolta, így abban
a hitben éltem, hogy Harry – sajnos – visszamondta az utat, pedig annyira
vágyott rá… Hibásnak éreztem magam, hiszen én adtam neki egyértelműen utálatos
visszajelzést arról, hogy elítélem a személyét, pedig cseppet sem volt így,
pusztán feltörtek a gyerekkori rémes emlékeim, és egy adott ponton nem tudtam
visszaszorítani a félelmem. Távol akartam kerülni tőle, de később rájöttem,
hogy ő más… Sokkal jobb, és nem is lett volna szabad összehasonlítanom Tommal… <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Hát – bökött oldalba Niall,
szorosan mellém nyomulva. – Azt hiszem, hogy indulunk – suttogta izgatott
hangon, és biztatóan rámarkolt a csuklómra, de aztán rögtön el is engedte. –
Hosszú hetek állnak előttünk, csupa izgalommal, Tomlinson – kacsintott rám, én
pedig boldogan elmosolyodtam, és hittem a szavaiban. Mindennél jobban. Együtt
sétáltunk fel, és hihetetlen szerencsénkre éppen volt még két szabad hely a
harmadik sorban. Felhangzott az ismerős berregés, amit a motor adott ki, a
vérem felkavarodott, és az adrenalin őrült erővel rohanta meg a testem, a
szívverésem meg az elviselhetetlenségig fokozódott. Kapkodó lélegzettel vártam,
hogy megcsikorduljanak a kerekek, murva pattogjon alattunk. Ez pár édes
várakozásban múló pillanatot követbe megvalósult, és a szívemben új lehetőségek
reményével, elindultunk. Az arcom az ablaküvegnek döntöttem, néztem, ahogy
körülöttem minden elmosódik, akár egy művészi festmény. Bámultam a tájat, a
fejemet nehéznek éreztem, a kialvatlanság ismét lehúzott, de ami leginkább
aggasztott, az Harry volt. Úgy éreztem, teljesen én vagyok a hibás… Gondolatban
elhatároztam, hogy az első adandó alkalommal a bocsánatát fogom kérni. Az már
egy másik félelem volt, hogy egyre többször ő járt a fejemben, akaratlanul is
kígyó módjára a gondolataimba kúszott, nem hagyott nyugodni… Niall időközben
elszundított mellettem, a buszra békés csend szállt, csak a társaim halk,
egyenletes, néha karcos légzése volt az egyetlen dallam a körém boruló
csendben. Az már egy újabb aggodalomra adott okot, hogy a fejemben igazi káosz
tombolt, százezer gondolat üvöltött és csak üvöltött bennem, némelyik pedig
Harry nevét kiáltott, sikította, megállás nélkül kántálta nekem… Én meg lassan
kezdtem összeroppanni. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">*</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><i>Na, mit gondoltok? Tudom, hogy kicsit kiszámítható rész lett (talán), de én szerettem írni! :) </i></span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><i><br /></i></span></div>
Sam Wilberryhttp://www.blogger.com/profile/04713999772476503639noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-2539563423614182608.post-65543910079912849662016-05-16T13:13:00.003+02:002016-12-20T17:39:12.247+01:00II. rész<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><i><b><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Drágáim!</span></b></i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><i><b><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Elképesztően és elmondhatatlanul köszönöm a visszajelzéseket, </span></b></i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><i><b>a feliratkozókat </b></i><i><b>és a kommentet! <33 *-* </b></i></span></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><i><b><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Nagyon sok ösztönzést adott a folytatáshoz, </span></b></i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><i><b><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">el is készültem a folytatással, ami szerintem elég hosszú lett. ;) Sam xXx</span></b></i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><i><b><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Szeretet!!!</span></b></i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><b><i><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">H.<o:p></o:p></span></i></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Nem vártam meg, míg visszaér.
Hamarabb leléptem, mint kellett volna. Niall még egy darabig reménytelenül
kiabált utánam, de aztán feladta a próbálkozást, és elhallgatott. A lépcsőház
csendje elnyelte a visszhangokat, és egyedül maradtam zaklatott, kétségbeesett
lélegzetemmel. Egy pillanatig megtorpantam, az ujjaimmal szorosan a korlátra
markoltam. Dühös voltam, elképesztően bosszús, de értelmetlen lett volna vitába
bonyolódni egy ismeretlen sráccal csak azért, hogy önmagamat védjem. Egy
homofóbot sosem lehet kigyógyítani az utálatból – ebben biztos voltam.
Előkaptam a mobilom, hogy tárcsázzam Hoyt számát, miközben fél kezemmel
felrángattam magamra a kardigánom, és már úton is voltam kifelé. A lépcsőházból
kiérve enyhe őszi zápor fogadott. Nem foglalkoztam a hajamat és az arcomat
ellepő kövér esőcseppekkel, elszántan kutyagoltam az esőlétől lucskos járdán. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Mi a helyzet? – szólt bele
köszönés nélkül, én pedig gyorsan behúzódtam egy eresz alá, mert az eső
időközben nagyon rázendített, és gyakorlatilag vízeséskén szakadt rám az égből.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– El tudnál jönni értem? Az
időjárás túljárt az eszemen, és most itt álok félig elázva egy eresz alatt –
tájékoztattam bánatos hangon. Hoyt beleegyezően horkantott. – Elküldöm a címet,
itt várok rád! <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Rendben, pajti, sietek. Van
kedved beugrani a <i>Dark</i>ba? <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Nincs sok kedvem inni, de talán
javítana a hangulatomon – feleltem.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Ez a beszéd, haver. Öt perc és
ott vagyok – bontotta a vonalat. Fázósan körülnéztem, bámultam az egyre
sötétedő tájat, és az esőfüggönyön keresztül láttam, ahogy Niall és Louis is
kilépnek a bérház ajtaján. Ellenkező irányba indultak el, így nem kellett azon
aggódnom, hogy odajönnek hozzám. Egyébként is… kétlem, hogy Louisnak ezek után
lenne kedve velem találkozni, de legalább leépítettem egy újabb fölösleges
embert az életemből. Éles dudaszóra eszméltem, és Hoyt Camarója csúszósan
lefékezett a járdaszegély mellett. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Biztos jó ötlet ilyen időben a
belvárosból kiautózni? – kérdeztem tőle, miközben beülve igyekeztem a
legkisebbre összehúzni magam, hogy felmelegíthessem a hidegtől átfagyott
tagjaim. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Kételkedsz a képességeimben,
Styles? – villantott rám egy ravasz, féloldalas mosolyt Hoyt. Sötét, göndör
haja apró csigákban omlott a vállára, kék tekintete szikrázva tapadt rám egy
másodpercig, aztán máris a gázra taposott, és úgy lőttünk ki, mintha a
NASCAR-ban lennénk. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">A <i>Club Dark </i>elé érve meghökkenve tapasztaltuk, hogy az összes
parkolóhelyet elfoglalták, és még az útszélén is dülöngélő fiatalokat lehetett
látni, akik már a belépés előtt betépve tántorogtak az éjszakában. A sötétített
bejárati ajtón keresztül homályosan láttam a zenére vonagló testek körvonalait,
a szárazjég füst és a piros diszkófények kavargását. Hoyttal legalább két kört
leírtunk, mire sikerült egy félreeső raktárépület mellett egy magányosan
árválkodó parkolóhelyre bukkannunk. Jócskán ötpercnyi gyaloglás állt előttünk,
és természetesen pont ekkorra zendített rá az ég, az eső úgy kezdett ömleni,
mintha dézsából öntenék. Pár percig még bent ragadtunk a kocsiban, hallgattuk a
szélvédőn kopogó eső monoton dallamát, majd Hoyt törte meg a kínos, feszült
csendet. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Így akár reggelig is várhatunk –
motyogta dühösen, ahogy a zápor egyre kezdett erősödni. Tüntetően sóhajtottam,
és kicsatoltam a biztonsági övem, hogy felkészüljek az indulásra. Kilépve
kellemetlenül ért a nyakamba zúduló jeges esőlé, a vállamat összehúzva, szapora
léptekkel szaladtam a távolban kéken pislogó, vibráló <i>Dark </i>felirat felé, ami a klubhelyiséget jelezte. Már éppen kezdtem
örülni, hogy a hála a kapucnimnak és fürge lábaimnak, talán megúszom minimális
elázással, amikor egy kamion olyan erővel hajtott el mellettünk, a sarkon
befordulva, hogy időm sem volt félrehúzódni. Az útszélén hullámokban ömlő víz
szökőárrá nőtte magát, és dühös kígyó módjára vetődött a lábamnak, eláztatva a nadrágom
szárát és a zoknimat. A cipőm tocsogott a víztől, és olyan dühösen
szitkozódtam, hogy Hoyt megpaskolta a vállam, hogy csillapodjak egy kicsit,
mert kezdek feltűnést kelteni. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Ezzel jár az éjszakai élet… –
dünnyögte, hiszen ő sem járt jobban. A ruhájából csavarni lehetett volna a
vizet, csakúgy, mint az enyémből. Megtorpantunk a klub előtt toporgó emberek
útvesztőjének végén, a kígyózó sor legalább egyháztömbnyi hosszú volt. Sóhajtva
várakoztam, és magamban beletörődtem, hogy már édes mindegy, mennyire ázom el,
az egész hűhó semmit sem ért. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Hé – bökött oldalba Hoyt. Rá
akartam sózni egyet a kezére, mert abban a pillanatban mindenféle fizikai
érintkezés csak felbosszantott, helyette a mutatóujja irányába bámultam.
Pislognom kellett párat, hogy kitisztuljon a látásom, és még akkor sem tudtam
igazán, hogy pontosan merre is kellene néznem, ezért kérdőn feléje fordultam. –
Az ott nem a haverod, a szőke srác? – A szememmel vadul kerestem az említett
személyt, és amikor kiszúrtam a tömegben, a bejárathoz közel, egyszerre vad
reménykedés és enyhe, lassan pulzáló düh költözött a szívembe. Niall mellett
dideregve várakozott Louis, a széles, hordó mellkasú fickó éppen a jegyeket
osztotta ki nekik, és tudtam, hogy egyetlen pillanatom van, nem több, hogy hamarabb
bejuthassunk. Megragadtam Hoyt csuklóját, és szó nélkül kezdtem előrenyomakodni
a tömegben, miközben Niall nevét kiáltottam teljes erőmből. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Harry? – fordult hátra. Jól láttam,
hogy Louis megfeszült mellette, és kétségbeesésében kikapta az őr kezéből az
egyik jegyet, majd úgy olvadt bele a bejárati ajtón túli félhomályba, hogy csak
egy röpke másodpercig láttam vörös ingjének tovatűnő alakját, aztán máris
elnyelték az árnyékok. – Hé, kérek még két jegyet, ők velem vannak! – A kidobó
ugyan a száját húzogatta, de végül megírt még két belépőt, amit a csuklónkra
felerősítve adott át nekünk, majd Niall – megköszönve a közreműködését – jó kis
borravalóval jutalmazta a fickót, aki vigyorogva biccentett. Belépve a klubba
azonnal megcsapott a tömény alkohol és a dohányfüst ínycsiklandónak nem
nevezhető aromája, és a kavargásban nem telt bele sok időbe, hogy Hoyt és Niall
is elkeveredjen mellőlem. Tanácstalanul nézelődtem, majd feladtam, hogy a
nyomukra bukkanjak, helyette a bárpult felé indultam. Szükségem volt egy
italra. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><b><i><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">L. <o:p></o:p></span></i></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Volt valami sorszerű az egészben.
Nem undorodtam Harrytől, egyszerűen csak rossz emlékek fűztek a témához, és
féltem, hogy benne is csalódni fogok. Annak ellenére is, hogy egy napja
ismertem. Ahogy igyekeztem előretülekedni a borzalmas embertömegben, csupasz,
izzadt karok csapódtak nekem, és meg mertem volna esküdni, hogy valaki megfogta
a fenekemet. Dühödt állat módjára kaptam hátra a fejemet, de nem láttam semmi
gyanúsat. Gondolatban mélyen megvetettem magam, hogy Harry jutott eszembe, és
attól féltem, hogy ő az, aki hozzámért. A teraszra kiérve valamivel kevesebben
fogadtak, habár az eresz alá kellett behúzódnom a szüntelenül szakadó eső elől,
ami függönyt vont elém. Úgy kapkodtam a felszabadító, hűs lélegzetet, mintha a
szomjhalál szélén állnék. A torkomat elszorította valami néma, nemkívánatos
rettegés, ami fogalmam sem volt, honnan fakadt bennem, de megriasztott. Nem
törődve a hideggel, kiléptem a szabad ég alá, és hátrahajtottam a fejemet, hogy
az arcomon érezzem az esőcseppek érintését. Végigszánkáztak a bőrömön, és a
belőlük áradó jóleső hidegség – ami kissé ugyan fagyos volt –, teljesen
ellazított. Tizennégy lehettem, amikor anyu bemutatott az egyik kollégája
fiának. Tomnak hívták. Tizenhét volt. Először semmi furát nem észleltem rajta.
Tom kedves volt. Aranyos. Délutánonként együtt lógtunk a parkban. Aztán egy
este, meglepően későn, felhívott, hogy rémesen unatkozik és átugorhatnék
hozzájuk. Nyáron elég szabad életet éltem, és mivel semmi tennivalóm sem volt –
lévén este tízkor –, igent mondtam. Átérve egyből elgondolkodtatott a tudat,
hogy egyetlen autó sem volt a ház előtt, meglepő félhomály uralkodott odabent,
és Tom félmeztelenül nyitott ajtót. Ezt eleinte betudtam a szörnyű melegnek,
ami még estére sem enyhült, de később mindenre rájöttem. Tom bevallotta, hogy
hónapok óta utánam sóvárog, és már betegessé tette őt a töprengés, hogy miként
vallja be nekem. Fent voltunk az emeleti nappaliban. Azonnal rettegés gyűrűzött
a gyomromba, és Tom is észrevette az arcomra kiülő sokkot és döbbenetet. Talán…
talán megijedtem tőle. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Félsz tőlem? – fröcsögte.
Elkezdett közeledni, nekem meg a szívem kétszeresére kapcsolt, a gyomrom pedig
felkavarodott a hányingertől. A tenyerem izzadni kezdett, és nem győztem a
nadrágomba törölni. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Dehogyis – nyekeregtem. A hangom
gyáván csengett a hirtelen körénk boruló némaságban. Tom arca teljesen
átszellemült. Elkapott. Erős karjai úgy nyúltak utánam, hogy időm sem volt
kitérni előle. A száj azonnal az arcomra tapadt. Nyálas ajka végigszaladt az
államon, egészen le a kulcscsontomig, ott kezdte szívogatni a bőrömet.
Reflexből cselekedtem. Abban a pillanatban felrántottam a lábamat, és olyan
erősen ágyékon találtam, hogy elvörösödő fejjel, nyögve csuklott a padlóra. Nem
néztem hátra. Nem foglalkoztam a szitokszavakkal, amelyeket felém köpött.
Adrenalinnal fűtve rohantam, távolodtam, lefelé négyesével szedtem a
lépcsőfokokat. A szívem a torkomban dobogott, és a pulzusom elviselhetetlenül
szapora volt. Soha, senkinek nem beszéltem az esetről, de a rossz emlék örök
pecsétet nyomott a lelkemre. Tom meleg volt. Én meg nem tudtam, mire számítsak
egy újabb meleg fiútól. Érthető volt a félelmem. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Hát itt vagy? – hallottam meg egy
ismerős, mély baritont. Az akcentusos hangtól összerándultam, és a múltamból visszazuhantam
a jelenbe. Fázósan összefontam magam körül a karomat. – Mindenki eltűnt –
motyogta Harry. Igyekeztem jellegtelen arccal bámulni feléje. Nem akartam ismét
megbántani, hiszen eddig semmi rosszat sem tett. Bűntudat mart belém,
késztetést éreztem, hogy bocsánatot kérjek, de aztán elnyomtam a feltörő
indulataim. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Igen – motyogtam. – Szükségem
volt egy kis levegőre. Valahogy fel sem tűnik, hogy holnap öt teljes hétre
elutazom… – tettem hozzá, és kicsit rosszul éreztem magam, amiért nem többes
számban beszéltem. Harry arca is egy pillanatra megrándult, de aztán ügyesen
rendezte a vonásait. A kezét a farmernadrágja zsebébe csúsztatta, finoman
hintázott a sarkán. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Nem találom a srácokat, nekem
pedig már mehetnékem van – szólalt meg, hogy ne álljon be közénk a kínos csend.
– Elég semmilyen ez a buli, nem igaz? <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– De – biccentettem. – Ráadásul
mindannyian eláztunk – böktem feléje óvatosan. Harry felhúzta a pólója szélét,
és elkezdte kifacsarni az anyagból az esővizet. Felvillant előttem
napbarnított, enyhén izmos hasa, a kis szőrcsík, ami a köldökétől lefelé volt
látható, sőt, még a <i>V </i>vonala is
megmutatkozott, hiszen a nadrágja csak úgy lógott a csípőjén. Hirtelen elkaptam
a fejemet, de a kép még másodpercekig derengett az elmémben. Erősen pislogtam,
hogy elűzzem, és Alice-re gondoltam. Az ő telt ajkára, duzzadt melleire, és
kerek popsijára, amit mindig vágyra csábítva, hízelgően riszált nekem.
Az emlékre gyöngéden elmosolyodtam, éppen csak lopva, hogy Harry ne
észlelhesse. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Megpróbálom hívni Niallt –
suttogtam. – Addig te is próbáld a haverodat…<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– <i>Hoyt </i>– bökte ki. – A neve.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Oké – feleltem, és már tárcsáztam
is a szőke barátom számát. Hiába hívtam rendületlenül, Niall nem is reagált.
Többször is megpróbáltam, újra és újra, de minduntalan sikertelenül jártam. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– A francba – szitkozódott Harry,
és dühösen a zsebébe tuszkolta a telefonját. – Mindenki felszívódott… Mindegy,
majd valahogy hazatalálok. Nem akarok a terhedre lenni… – Megsajnáltam a
hangjából áradó őszinteség hallatán, és keserűen nyelve, talán a leghülyébb
dolgot nyögtem ki az utóbbi időben. Úgy tűnt, hogy a nyelvem szabad életet kezd
élni, mert az biztos, hogy én nem határoztam úgy, hogy kimondom. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Hazaviszlek, ha gondolod –
ajánlottam. Harry teljesen ledöbbent, és azt hiszem, egy kicsit megenyhült az
arckifejezése. Őrültem is, meg nem is, hiszen megérdemelt volna egy
bocsánatkérést a délutáni nézésem és elrohanásom miatt. Beállt közénk a nem
várt kínos csend – pechemre már nem volt semmi ötletem, mivel törhetném meg,
így csak az eső dallamára támaszkodtam, ami ismét ott visszhangzott köztünk a
félhomályban. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><b><i><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">H.<o:p></o:p></span></i></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Louis ajánlata teljesen lesokkolt,
hiszen pár órával ezelőtt még úgy nézett rám, mint egy elátkozott féregre, aki
ragályos betegséget áraszt. Kellett egy perc, hogy megfontoljam, és helyesen
döntsek. Ha nemet mondok, akkor zárásig itt kell kuksolnom ebben a
porfészekben, azt meg nem akartam, ha meg igent, akkor valószínűleg a hazaút
kínosan fog telni. Az utóbbi sokkal átvészelhetőbbnek tűnt. Aprót bólintottam.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Köszönöm, az jól esne – feleltem.
Vigyáztam, hogy ne legyek túl lelkes, hiszen nem akartam megijeszteni. Louis
arca annyira bezárkózott, hogy nem tudtam róla semmiféle érzelmet leolvasni.
Egy tátongó, megfejtésre váró űr volt – nem láttam sok minden rajta. <i>Mitől fél?</i> A kérdés a nyelvem hegyén
vibrált, szinte égette, marta a bőrömet, de ellenálltam a késztetésnek, hogy
kimondjam. Tolakodó lenne. Helytelen. Benyomulnék a személyes terébe, azt pedig
nem akartam… Legalábbis egyelőre. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Indulhatunk? – kérdezte Louis.
Abban a pillanatban úgy csapott arcul a felismerés, hogy valósággal a fejemhez
kaptam. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Basszus – nyögtem kétségbeesett
éllel a hangomban. – A lakáskulcsok… Niallnél vannak. – Lehajtottam a fejem, és
újult erővel rohant meg a fáradtság. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Akkor elleszel a
vendégszobánkban, Harry – felelte Louis. A hangja annyira megváltozott, hogy rá
sem ismertem. Gyöngédség áradt belőle. – Ne problémázz ezen. Olyan álmos
vagyok, hogy mindjárt összezuhanok. Induljunk! – Hálásan biccentettem, miközben
fürge léptekkel követtem. Odabent a tetőfokára hágott a buli, az emberek
nyalták-falták egymást, undorítóan keserű piaszag kavargott izzadtsággal
vegyülve a levegőben, és a fények valósággal elvakítottak. Alig vártam, hogy
kiérjünk. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Fél óra múlva már egy sárga ház elé
kanyarodtunk. Louis behúzta a kéziféket, és a motor búgása másodpercek alatt alábbhagyott,
végül teljesen elcsöndesült. Igaz, hogy jócskán elmúlt éjfél, a házból mégis
éles lámpavilág fénye szűrődött ki, megvilágítva az egyenletesre nyírt gyepet,
és a kertben díszelgő tujákat és rózsabokrokat. Fekete kovácsoltvas kerítés
vette körül a jó nagy telket, a háztól jobbra egy medence is volt, most éppen
letakarva, hogy ne gyűljön fel esőlével. Kiszállva alkalmam nyílt jobban
szemügyre venni a terepet. Varázslatos volt. A kapu automatikusan kinyílt,
kacskaringós, macskakövekkel kirakott út vezetett a félkörívű lépcsősorhoz,
mellette rózsabokrokkal. Egy kutya csaholva közeledett felém, morgott párat,
aztán amikor kedvesen szóltam hozzá, vad farkcsóválásba kezdett. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Fura – töprengett Louis, miközben
én a kis véreb simogatásával voltam elfoglalva. – Anyuék ilyenkor már aludni
szoktak. Csak nem… – suttogta, majd abban a pillanatban kivágódott a bejárati
ajtó, és egy szőke lány suhant felénk. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Lotti! – lelkendezett Louis, és a
karjába zárta a vékony, meglepően gyönyörű lányt. – Rég láttalak, húgi. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Hiányoztál, Lou – dünnyögte a
testvére nyakába, és képtelen volt leakaszkodni róla. Lopva, mosolyogva felém
pillantott. – Ki ez a szépfiú? – kacsintott rám. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Harry a neve – felelte semleges
hangon Louis. – Vele és még egy sráccal fogunk együtt lakni az öthetes
fogorvosi kurzus alatt Atlantában. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Te mázlista – bökte mellkason
Lottie a bátyját. – Fulton megye szívében fogod múlatni az idődet… Irigyellek! <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Vagy éppen egy tök átlagos
íróasztal fölött fogok görnyedni, heti több száz oldalt bemagolva… <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Biztos, hogy nem – paskolta meg a
vállát. – Az ilyen kirándulások nem csak a tanulásról szólnak, nekem elhiheted
– incselkedett Lottie, aztán a bejárat felé intett. – Gyertek be, nem kéne még
ennél jobban is megfáznotok – pillantott felém. – Szegény Harrynek már egészen
lila az ajka a hidegtől… <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Majd csinálsz neki egy forró teát
– felelte Louis. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Úgy bizony. Anyuék már rég
kidőltek, úgyhogy majd csak óvatosan – magyarázta. Átléptem a küszöböt, és
álmélkodva tekintettem körbe. A kis előszobából (két oldalt cipős szekrény,
fogas, egészalakos tükör) boltíves átjáró nyílt a nappaliba. Pár lépcsőfok
vezetett le nagyszobába, barna perzsaszőnyeg, rajta dohányzóasztal, körülötte
sarokdíványokkal, mindez előtt hatalmas plazmatévé felfogatva a szemközti
falra, és a készülék mellett kétoldalt hatalmas, mennyezetig érő könyvespolcok
díszelegtek, teletömve megannyi könyvvel. A szoba két oldalát faltól plafonig
ablakok tették elragadóbbá, a sötét esőcseppek megállapodtak az üvegen. Az amerikai
konyha is elragadott, fehér pultok, sötét szekrények, ezüst hűtő, amely
kávéautomatával is el volt látva. A nappali és a konyha között, az előszobából
beérve széles lépcsősor vezetett az emeletre. Kikerekedett szemekkel
nézelődtem, fel sem fogtam, mennyire csodás a hely, és a tágassága ellenére
volt egy különösen megnyugtató, otthonos jellege. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Érezd otthon magad – biccentett
felém Lottie. – Kérsz egy szendvicset? Összeüthetek a tea mellé.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Köszönöm – feleltem illedelmesen.
<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Lou – kiáltott a testvére után
Lottie. – Hol fog aludni Harry? A vendégszobában hatalmas kupi van, alig tudtam
az egyik ágyat megcsinálni magamnak, ott most nem megfelelő… – Louis töprengett
egy percig, a konyhapultnak dőlt, és párat szürcsölt a saját teájából, míg a válaszon
agyalt.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Majd megoldjuk – felelte
elszántan. – Az én szobámban akad hely. – Lottie nem mondott semmit, csak
valami válaszfélét dörmögött, amit egyikünk sem értett. Louis gyorsan elment
zuhanyozni, majd engem is elkísért a fürdőig, és az éjszakám csúcspontja volt,
amikor a forró víz csörgedezve végigömlött rajtam, ellazító balzsamként
feloldva az izmaimba gyűlt feszültséget. Később felsomfordáltunk az emeletre,
és megmutatta a szobáját. Nem volt túl nagy, tetőtéri szoba volt, így az ágya
feletti plafon a tető szögét követte. A küszöböt átlépve jobbra, az ajtó után
egy hatalmas, sötétbarna szekrény volt, a bejárattól balra pedig egy hosszú
íróasztal, fekete, bőrpárnahuzatos forgószékkel, előtte pedig az ágy. A papírok
halmokban álltak az asztalon, és egy csésze is ott árválkodott, a szélére
száradt kávéfoltokkal. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Hol fogok aludni? – tettem fel a
legalapvetőbb kérdést, hiszen a kis ágyon aligha fértünk volna el egymás
mellett, hogy tisztes távolban legyek tőle, lehetőleg úgy, hogy akaratlanul se
érintkezzünk. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Velem – nyögte ki egyszerűen,
rajtam pedig lefutott a víz, a vele érkező forrósággal együtt. – Nincs más
hely, Harry. Egy éjszakát meg kibírunk.</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Egy éjszaka – ismételtem, és
levetettem a nadrágomat, hogy egy pólóban és bokszeralsóban bújhassak a takaró
alá, de alul máris kezdtek bajok bekövetkezni. A farkam vigyáz állásba vágta
magát. Louis áthúzta a fején a pólóját, majd lazán lerángatta magáról a
nadrágját. Halványkék, Calvin Klein bokszeralsót viselt, és pár percig még
abban tett-vett, összefogta a ruháját, az íróasztalon rendezte a jegyzeteit,
majd lekattintotta a lámpát. A tudat, hogy egyetlen alsóba fekszik be mellém,
felcsigázott. Nyomban megrohant a forróság, az arcom kipirult, ahogy megéreztem
a matrac süllyedését alattam, és egy pillanatra Louis meztelen lába az enyémhez
dörgölőzött, hiszen valahogy be kellett másznia belülre. A combunk is összeért
egy röpke momentum erejéig, rajtam meg szikraeső hullámzott végig. <i>Ki kell bírnom. Nem érhetek hozzá… Ki kell
bírnom. </i>Ezeket a szavakat kántáltam magamban, miközben próbáltam szorosan
összeszorítani a szememet, alvásra ösztökélve önmagamat. Hallottam szakadozó
lélegzését, aztán éreztem, hogy jó távolra húzódik tőlem, a fal felé fordulva.
Bántott, hogy ennyire tart tőlem, de nem hibáztattam, okoltam érte. Nem tudom,
hogy mennyi időbe telt elaludnom, és fogalmam sem lehetett arról, mennyit
sikerült pihennem, amikor a telefonom felvillant a fejem mellett, Hoyt-tól
jelezve egy üzenetet. <b><i>„Merre vagy, haver?” </i></b>Gyorsan
pötyögtem egy választ, hogy Louis-nál alszom, de nem küldtem el. Helyette
beléptem a GPS programba, meghatároztam a pontos tartózkodási helyem, és
gyorsan megküldtem a címet, egy röpke üzenettel karöltve: <b><i>„Rád várok. Gyere értem!” </i></b>Két
perc múlva érkezett is a reakció, hogy nemsokára ott van. Olyan halkan bújtam
ki Louis mellől, amennyire csak tudtam, magamra kapkodtam a cuccaimat, és
nesztelen léptekkel elhagytam a szobát, majd a házat. A bejárati ajtó
hangtalanul kattant be utánam. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">*</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><i><u>Most is reménykedéssel várom kommentjeiteket. Köszönet mindenért! <3 Sam xXX</u></i></span></span></div>
Sam Wilberryhttp://www.blogger.com/profile/04713999772476503639noreply@blogger.com9tag:blogger.com,1999:blog-2539563423614182608.post-29473344696659310192016-05-14T10:59:00.000+02:002016-12-20T17:39:02.992+01:00I. rész<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><i><b><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Sziasztok! Ez lenne az új blogom, ami kivételesen most nem wattpadon lesz fent, hanem bloggeren! Remélem, elnyeri a tetszéseteket, és lesz, aki majd kifejti a véleményét, amit előre is nagyon köszönök! <333 Sam xXx</span></b></i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg22WmjpsF7blpZI47P3RagJIlJBxViV4yG7t9LOlHMBICFZo6HC89kpobyv5cqixvzRm3m3mTUjs5it1T4SB1R8qjjKEyZQCxN8OQJe1PaZ1HQiz7XCUdio1loMx_1lDbYndJrYJZ7Xmk/s1600/5.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><img border="0" height="191" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg22WmjpsF7blpZI47P3RagJIlJBxViV4yG7t9LOlHMBICFZo6HC89kpobyv5cqixvzRm3m3mTUjs5it1T4SB1R8qjjKEyZQCxN8OQJe1PaZ1HQiz7XCUdio1loMx_1lDbYndJrYJZ7Xmk/s200/5.png" width="200" /></span></a></span></div>
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><b><i><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">H.<o:p></o:p></span></i></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Középsulis lehettem, amikor
rájöttem, hogy a női mellek annyira vonzanak, mint egy focilabda. Ki akartam
szabadulni a családom fogságából, fel akartam vállalni a másságom, hiszen
büszke voltam rá, ez azonban nehezen ment két katolikus, istenhívő szülő fegyelme
alatt. Én világéletemben úgy tartottam, ha van Isten, akkor ő éppúgy elfogadja
a melegeket is, mint a heteroszexuális embereket, hiszen mindenki szívügye,
hogy kit választ magának, hogy elnyerje a boldogságát. Épp a kávémat
szürcsöltem, és igyekeztem egyensúlyban tartani a mellkasomhoz szorított
tankönyveim meg a tetejére pakolt, papírzacskóba gyömöszölt pékárum, amikor
valaki csúnyán belém szaladt az egyetemi folyosón lévő férfi vécéből kifelé
jövet. A hirtelen becsapódás döbbenetében és az egyensúlyvesztésem hiányában
minden a padlón landolt, a lábam előtt, én meg mogorván bámultam a szétguruló
sajtos pogácsáimat, olyan kétségbeesett sóvárgással és éhséggel, hogy minden
bizonnyal szánni való lehetett az arckifejezésem. A baj okozója megköszörülte a
torkát. Ekkor néztem feléje életemben először. A letaglózó látvány elfeledtette
velem a kajám maradékát, mindent, csak néztem és bámultam rá, mint borjú az
újkapura. Gyönyörű, világosbarna fürtök ölelték körbe a srác arcát, fekete
keretes szemüveg tette vonzóvá makulátlan, rózsaszín bőrét, és duzzadt,
halványpiros ajka szóra biggyedve meredt rám. A fiú megszólalt. Én meg
lebénultam. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Ne haragudj – motyogta
szabadkozva. – Ez a hét kész szerencsétlenség… Nem is tudom, mi van velem… –
Gyorsan megfordult, hogy elkezdje felkapkodni a tankönyveimet, és ahogy
lehajolt, formás kis feneke megvillant előttem. Visszafojtottam a lélegzetem,
hogy palástolni tudjam feltámadó izgalmam, és elnyomtam a torkomba költöző
nyöszörgést. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Louis vagyok – mutatkozott be,
miközben fél kezével a mellkasához szorította a tankönyveim. Halványkék,
már-már fehérnek tetsző inget viselt, lazán begombolva, és jól láthatóan
megfeszült a karizma, ahogy a cuccaimat ölelte. Jó nagyot nyeltem, és kezet
ráztam vele. – Louis Tomlinson. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Harry Styles – nyögtem ki
átmeneti zavaromban. – Örülök. Mit tanulsz? – Beszélnem kellett. A beszéd
mindig segít. Eltereli a sötét gondolatokat. De még mennyire. <i>Hogy ő… előttem… térden… </i>Gyorsan
megráztam a fejem, és pislogtam kettőt, hogy elűzzem a szemhéjam mögött
megelevenedő képeket.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Fogorvos szeretnék lenni –
felelte elszántam. A hangjából kiéreztem, hogy már most csodálattal viseltet a
jövőbeli munkája iránt. Elmosolyodtam. <o:p></o:p></span><i><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Az én számat is meggyógyíthatnád… </span></i><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Majdnem félrenyeltem a
gondolattól, amit végül egy apró köhintéssel lepleztem.</span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Micsoda meglepetés – kacsintottam
rá. Csak ekkor tűnt fel, hogy sokkal alacsonyabb nálam, és ez valahogy… ez is
olyan rohadtul vonzó volt, mint minden más vele kapcsolatban. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Én is – feleltem. – Másodéves
vagyok, bizonyára ezért nem találkoztunk még – jegyeztem meg fellelkesülten.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Én pedig harmadéves – kacsintott.
Fogadni mertem volna, hogy elsős, és ahogy ezt kiejtette, nyomban széles vigyor
húzódott az ajkamra.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Hm – mosolyogtam. – Az jó.
Nagyon. Jó. – Már éppen indultam volna az ellenkező irányba, amikor fürge kis
ujjaival utánam kapott. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Hé – kiáltott utánam, bár
meglehetősen közel voltam hozzá. – A konferenciában leszünk. Ma délután
választják ki azokat a tanulókat, akik külföldre mehetnek gyakorlatozni. Gyere!
– Halk léptekkel somfordáltam utána, és mélyen legbelül képtelen voltam
leküzdeni a görcsöt, és az izgalmat, ami telepumpálta az ereimet vágyakozással.
Komolyan kezdtem beijedni magamtól. A dolgok… rossz irányba haladtak. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Louis-val éppen az utolsó
pillanatban érkeztünk a konferenciaterembe. Már teljes félhomály uralkodott,
vakon baktattunk a széksorok között, elnézést motyogva, miközben mindenki
félrehúzta a lábát, hogy utat engedjen nekünk. Apró kis lépteit figyelve, mosolyogva
követtem, és a fejemet lehajtva baktattam előre, hiszen már így is
megvilágított bennünket a kivetítő éles fénye. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Elnézést – suttogtuk egyszerre,
és sajnos már csak az utolsó széksor végén találtunk két üres széket.
Igyekeztem oldalra húzódni, hogy kiessek a hatóköréből, de a közelsége rögtön
őrült erővel hatott rám. Forróság lobbant a gyomromban, ezt követve pedig vagy
százezer pillangó kelt életre a hasamban. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Két hetetek volt beregisztrálni a
programba – hangzott fel a rektor keserű, dohánytól rekedtes hanga, és a
teremben lévők egy emberként tekintettek a színpad irányába. Én is feszült
figyelemmel pásztáztam a pódiumra fellépő idős férfit; lazított a gallérján,
majd szorosan a kezébe vette a mikrofont. – Reméljük, hogy sokak érdeklődését
sikerült felkeltenünk ezzel az egyetem által támogatott utazás lehetőségével,
és a beérkezett jelentkezések alapján, ezt bátran ki is jelenthetjük! –
Mosolyogva végigtekintett a széksorokon gubbasztó tanulókon, majd előhúzott egy
borítékot az öltönye belső zsebéből. – Mivel csupán csak huszonhárom helyet
tudunk biztosítani felügyelőtanárral együtt, nagyon szűkös a dolog –
tájékoztatott bennünket. – A legjobban tanuló diákjainkat választottuk ki –
tette hozzá. – Hiszen fontosnak tartjuk azt, hogy elsősorban azok
készülhessenek jobban rá a vizsgákra, akik megfelelő teljesítményt nyújtanak
évközben is! – Kicsit elkeseredtem, hiszen az első félév vége felé közeledve
eléggé megcsappantak a jegyeim, ez betudható volt az otthoni konfliktusaim
miatt is, mert számtalanszor előfordult, hogy a viták helyett elfutottam
barátokhoz, beugrottunk bárokba, vagy egyszerűen csak olyan állapotban voltam,
hogy hanyagoltam a tanulást. Így, november vége felé, amikor már rohamosan
közel vannak a vizsgák, és hamarosan félévzárás van, kénytelen leszek
beletaposni, ha nem akarok pótvizsgákat tenni. Olyan erősen markoltam a szék
karfáját, hogy észre sem vettem, hogy a térdem időközben a Louis-éhoz ért. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Bocsi – motyogtam, mire csak egy
fojtott félmosolyt küldött felém, aztán máris visszafordította a tekintetét a
rektor felé. Elhúztam a számat, mert nem tudtam megfelelően értelmezni a
reakcióját, és közben fel is hangzott az első név. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Niall Horan – kiabálta
diadalmasan a rektor segédje, egy szőke, alacsony, feszes elefántcsontszín
ruhát viselő hölgy. A szőke srác elszánt léptekkel ugrándozott fel a színpadra,
és még a távolból is tökéletesen láttam az arcára kiülő boldog mosolyt.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Köszönöm szépen – rázott kezet a
rektorral, majd színpad széléhez sétált. Idegen nevek hangzottak fel, amelyek
ismeretlen, általam még soha nem látott személyekhez kapcsolódtak. Kezdtem
elveszíteni a reményem, és láttam Louis-n is, hogy egyre idegesebb, csüggedt
arckifejezéssel fészkelődött mellettem. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Louis Tomlinson – szólalt fel a
közvetítő hölgy, olyan halkan, mégis élesen kiejtve a nevet, hogy
beleborzongtam. A kezem ösztönösen nyúlt az övé után, bátorítóan megszorítva.
Fogalmam sem volt, hogy azért döbbent le, mert éppen őt szólították, vagy
inkább azért, mert az érintésem által szikra keletkezett köztünk.
Másodpercekkel később már elszánt léptekkel viharzott a rektor felé. Fellépve
hálásan megrázta a férfi kezét, majd egy apró csókot hintett a szőke hölgyemény
arcára. Abban a percben – megmagyarázhatatlanul és okvetlenül – rémesen
irigyeltem azt a nőt, bár a sóvárgásom forrása valamilyen ismeretlen helyről
eredt a lelkemben, mégsem visszakoztam. Ezután újabb őrült percek következtek.
A tenyerem izzadt, és komolyan mondom, a sok év, amikor otthon hallgattam az
esti imákat, amikor bömbölve mondtam ellent, és nem voltam hajlandó apuval vagy
anyuval ismételni, most megtették a hatásukat. Némán fohászkodtam magamban,
olyan erősen összeszorítva az ujjaim, hogy azt hittem, elpattannak a csontjaim.
<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Liam Payne, Zayn Malik… <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">A neveknek nem volt vége, bár nem
számoltam magamban, hány fennmaradó hely lehet még, tudtam, éreztem, hogy a
vége felé járunk. Egyre több tanuló gyűlt a színpadra, hosszú sorban, eltelve a
magabiztosság édesen megnyugtató, kaotikus érzésében. Egész végig nem bírtam
kiverni a fejemből a tudatot, hogy jobb lett volna évközben tanulni. Ott
állhattam volna Louis mellett. Szó szerint. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– És végül, de nem utolsó sorban –
dünnyögte a szőkeség, akiről időközben kiderült, hogy Lisbeht a neve –,
csatlakozhat hozzánk Jess Rothberg is! – Annyira hittem benne. Jess volt a
huszonegyedik diák, aki bejutott, ami azt jelentette, hogy már csak egyetlen
hely maradt… Az agyamban felkapcsolt a vészvillogó, és a fejemet a térdem közé
hajtottam, hogy csillapítsam az elmémben feltámadó zúgást, ami szétmorzsolta
minden ép és valamire való gondolatom. Ezt elbuktam. <i>Elbuktam.</i> Ez a tudat, na meg az, hogy kimaradok valami baromi
jóból, összeroppantott. Rám zúdult minden fájdalom, ami az elmúlt időben
történt, az érdektelenségem a dolgok iránt, hogy nem tudom rendesen megszervezni
az életem, hogy a szüleimmel nem őszinte a kapcsolatom, és hogy a nővérem a
saját útját járja, gyakorlatilag teljesen kirekesztve az életéből. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Kimani Cross – hangzott el az
utolsó név is. Dermedten bámultam a színpad irányába. Boldog arcok néztek vissza
rám, és a levegőben ott volt annak az ígérete, hogy ezt én is mind elérhettem
volna. Képes lettem volna rá. <i>Képes. <o:p></o:p></i></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Kedves hallgatók! – lépett előre
a rektor. A hangjában volt valami különös él, ami felkeltette a kíváncsiságom,
és újult erővel néztem feléje. – A tanárok együttes szavazata alapján úgy
döntöttünk – habár az orvosi kémiából szerzett jegyei elég elkeserítőek –, hogy
adunk egy esélyt a tanulásra <i>Harry Styles</i>-nak
is! Huszonharmadikként csatlakozhat hozzánk! – Az eszem eleinte fel sem tudta
dolgozni a hallottakat, csak mozdulatlanul, némán emésztettem mindazt, amit
hallottam. Mégis megcsináltam! Bejutottam! Sikerült! Örömujjongás lett úrrá
rajtam, és a fejemben diadalmámor kergetőzött. <i>El sem hiszem… </i>Úgy lépkedtem feléjük, mint egy bedrogozott nyuszi.
Valósággal szökdécseltem, ami elég fura látvány lehetett egy huszonegy éves
fiútól. Fellépve összeakadt a pillantásom Louis-éval, hirtelen elkapta a fejét,
ami kicsit lehorgasztott. Annyi hálát rebegtem a rektornak és Lisbeth-nek, hogy
a végén már fájt a torkom, kapart a nyelőcsövem a sok beszédtől. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Holnap délután megkapjátok a
részletes tájékoztatót az úttal kapcsolatosan. Rajta lesz a programterv, a
szállással kapcsolatos tudnivalók, valamint mindenkinek kötelezően választania
kell magának két szobatársat, mivel a bérházban nincs elég hely ahhoz, hogy
mindenkit külön szobában szállásoljunk el! – sorolta fel Lisbeth. A rektor
időközben észrevétlenül eltűnt a színpadról, és a diákok is kezdtek lassan
kiszállingózni a teremből. Kifelé igyekezve egy halk hang késztetett
megállásra. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Harry – nyekeregte Louis. Azt
hittem, hogy sokkal boldogabb lesz, most, hogy beteljesült a vágya, helyette
pedig tanácstalanságot láttam az arcán. – Köszönöm.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Mit? – A tekintetünk
összekapcsolódott, és kimondatlan érzelmek kavargását láttam benne. Nem
értettem magamat, de őt sem. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Azt a pici bíztatást, amit tőled
kaptam. – Bólintottam, aztán a lépteimet megszaporázva, sietve távoztam. Nem
néztem hátra. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><b><i><span style="line-height: 115%;">L.<o:p></o:p></span></i></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Délután a dolgozószoba íróasztalán
ért az ébredés, és ahogy megmozgattam a kényelmetlen póztól, valamint az
alvástól elgémberedett porcikáimat, a könyökömmel sikeresen levertem a
csészémet, amiből az éjszakai kávém maradék a nadrágomra csorgott. Dühösen
szitkozódtam, és legszívesebben belebokszoltam volna a forgószékem karfájába.
Na, fasza… Oda a legújabb fehér nacim. A fejemben Harry szavai és a távolodó
alakja kergetőzött, nem bírtam elűzni a képeket. Fogalmam sem volt, hogy mi
történik velem, hová fajulhat a dolog. Életemben először képtelen voltam
valamiről ésszerű megállapítást tenni. A telefonom tüntetőleg megcsörrent, emlékeztetve,
hogy ideje a figyelmem arra a személyre szentelnem, aki az életem értelme. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Drágám – csendült a vonal végéről
Alice hangja. A keserű bánat hirtelen tovatűnt, sikerült ellazulnom. – Hogy
vagy? <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Remekül – feleltem. – Még mindig
a tegnap varázsában fürdőzöm. El sem hiszem, hogy beválogattak! – Úgy mondtam
ezt, mintha csak egy egyszerű tévéműsorról lenne szó, közben pedig a fél életem
volt a tét. A fogorvosi egyetem elvégzése után mindenképp akartam egy
magánpraxist. Apu jóvá is hagyta, és megígérte, hogy a sikeres diplomaosztóm
után átadja nekem a megspórolt pénzét. Anyu kevésbé volt lelkes. Ő mindig arról
álmodozott, hogy inkább az irodalom felé hajlok. Én tudtam, hogy mit akarok, és
igyekeztem áttörni minden akadályon, hogy megvalósíthassam. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Jack hogy van? – kérdeztem. A
kisfiamra gondolva ismerős melegség töltötte el a szívemet, és áhítozva
vágyakoztam arra, hogy a karomba zárhassam, bár jól tudtam, hogy ez még egy
ideig nem lesz lehetséges. A téli gyakorlat több mint egy hónapos, jócskán öthetes,
és még a karácsonyom meg a szilveszterem is fel kellett áldoznom a cél
érdekében. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Hiányzol, folyton rólad beszél.
Nehezen viseli – mondta Alice. Éreztem a szomorúságát, és az én szívem is
fájdalmasan összeszorult. Nehéz volt távol lenni tőlük. Alig vártam, hogy újra
velük lehessek. Tudtam, ha vége a tanévnek, nem csak Jack születésnapja, hanem
az Alice-szel való közös esküvőnk is vészesen közelegni fog. Odakint eső
kopogott a háztetőkön és ablakpárkányokon, a monoton dallam még inkább
lelombozta a kedvem. Alice megköszörülte a torkát. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Fura vagy ma, Louis – motyogta. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Nincs semmi, fáradt vagyok,
édesem. Neked hogy telt a napod? <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Őrült rohanásban. Az ügyfelek
teljesen felbolydultak a bankban…<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Vettem egy mély lélegzetet, majd
megszólaltam. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Ilyen ez a nap – suttogtam,
közben igyekeztem keríteni egy rongyot, amivel feltörölhetem a kiöntött kávét. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Később beszélünk – mondta Alice.
A hangja elhalkult, a háttérből léptek zaját hallottam, de valahogy nem volt
erőm ahhoz, hogy rákérdezzek, hol van. Bíztam benne. Mindenkinél jobban.
Valószínűleg a házvezetőnő serénykedett körülötte. – Szeretlek! <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Én is téged – feleltem. –
Mindennél jobban! – Miután letettem, gyorsan ellenőriztem az e-mailfiókomat, és
meglepően tapasztaltam, hogy megérkezett a programismertető. Röptében
átfutottam, majd elkezdtem készülődni. Igaz, hogy még volt két napom bepakolni,
de már annyira égett bennem a vágy, hogy nem tudtam megálljt parancsolni magamnak.
Kiválogattam a legszükségesebb ruháimat, rendszereztem őket, próbálva úgy
pakolni, hogy a végén ne kéttonnás legyen a bőröndöm. Szortírozás közben
alkalmam jutott részletesebben is átgondolni a programokat – szerettem volna
Harryt és Niallt felkérni, hogy legyenek a szobatársaim, de nem akartam
tolakodó lenni. Épp a felmosó vödörrel bíbelődtem a konyhában, amikor
csengettek. Az egész padló ázott a víztől, de sietnem kellett, mivel az illető
háromszor is jó erősen megdöngette az ajtómat, arról nem is beszélve, hogy az
ujját valószínűleg a csengőgombhoz ragasztózták. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Jövök már, pillanat – kiabáltam,
mert kezdett az agyamra menni a dobhártyaszaggató ricsaj. Már ziháltam a
fáradtságtól, a homlokomon izzadtság csorgott végig, amikor ajtót nyitottam és
megpillantottam Harryt. Egy szürke izominget viselt, a vállára lazán feldobva egy
fehér törülközővel, és a bicepszén jól láthatóan izzadtság gyöngyözött.
Valószínűleg futni volt. Olyan nagyon meglepődtem, hogy szólni sem bírtam.
Elcsodálkoztam, honnan tudhatja a lakcímem, és ami még inkább birizgálta az
elmémet, hogy vajon mit keres itt? Harry lazán az ajtófélfának dőlt, nem is
próbálta leplezni, hogy végigmér, tágra nyílt szemei lazán feltérképezték a
testem. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Nagy munkában? – kacsintott rám.
A szívem egy pillanatra kihagyott. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Csak takarítottam – feleltem
hűvösen, mert az eredeti hangszínem még fényévekre volt a döbbenet hatása
miatt. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Gondoltam, beugrok. Hoztam egy
kis sütit – mutatta fel a kezében tartott fehér papírdobozt. Hálásan átvettem,
és a fejemmel intve invitáltam be a kis albérletembe. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Hé, hé, srácok… – üvöltötte
valaki, mintha a halál elől menekülne, én meg azonnal visszafordultam a dobogó
léptek visszhangjára. – Ne zárjatok ki… Te tökkelütött Styles, mondhattad
volna, hogy én is jövök… Közel sem vagyok olyan jó futó, mint te. – Niall
megtorpant a lépcsősor tetején, a kezeivel a térdére támaszkodva igyekezett
csillapítani karcosan csengő lélegzetét. Az arca vörös volt, mint egy pipacs,
és a tüdeje sebes ütemben emelkedett fel-alá. Harry a tenyere mögött kuncogott.
Felajánlottam Niallnak, hogy vegyen egy hideg zuhanyt, mi pedig megvárjuk a
nappaliban, és feltehetőleg nem faljuk fel előle az összes sütit. Mielőtt elindult
volna, gyorsan magához vett három fánkot a zacskóból, mi meg röhécselve
figyeltük, ahogy benyomul a fürdőbe, magára zárva az ajtót. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Nem százas a gyerek – kuncogott
Harry, én meg beleegyezően bólintottam.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Arra gondoltam, hogy lakhatnánk
együtt. A kurzus ideje alatt – nyögtem ki, mert jobb volt most feltenni a
kérdést, mint később. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Nem rossz ötlet – kacsintott
Harry. Hosszú, zongoristaujjait összefűzte az ölében, a térdét igyekezett
betuszkolni a kanapé és a dohányzóasztal közötti kis részbe. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Bunkó – szűrődött a fürdő felől
egy roppant erélyes hang. – Harry… arról volt szó, hogy ezt együtt beszéljük
meg. Ne már, hogy mindenből kihagysz…</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Horan… Louis hozta fel a témát –
felelte vigyorogva Harry. – Én csak közreműködtem – nézett felém egy félmosoly
kíséretében, amitől a szívem megint félreütött. Komolyan eltűnődtem, hogy mi
bajom lehet, de nem jutottam érdemleges következtetésre. Öt percbe sem telt,
mire Niall egy kék törülközőt a dereka köré tekerve, bizarr mosollyal az ajkán
lépet ki a mosdóból. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Bocs, srácok, de olyan melegem
van, hogy egy kicsit meztelenkedem… <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Tudod, hogy mindig is fel
akartalak szedni, te csődör – vihogott Harry, és felállt, hogy megpaskolhassa
Niall mellkasát. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Mizu van Nick-kel? <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Semmi. Megmaradt bunkónak. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Ki az a Nick? – kérdeztem
kíváncsi éllel a hangomban, hiszen kezdtem teljesen kirekesztettként érezni
magam.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Harry volt barátja – magyarázta
Niall. Pislogtam párat, mert nem egészen értettem, ezért átfogalmaztam.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Vagyis a haverja? <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">– Nem – jelentette ki Harry. –
Meleg vagyok.</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Nem bírtam megszólalni. Úgy
éreztem, mintha kivágták volna a nyelvem. <i>Harry
Styles… meleg. Meleg. Meleg.</i> Az arcom akaratlanul is elfintorodott – habár
nem akartam megbántani, és igazából nem is volt semmi bajom a másságával –,
Harry sértett pillantása mégis lenézően szaladt végig rajtam. Azonnal
rámarkoltam a telefonomra, és a konyhába szaladtam, hogy tárcsázzam Alice-t. Az
egyetlen személyt, aki fontos számomra. </span></span><i><span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Így
van. Egyedül csak Alice fontos nekem. Csak ő. <b>Alice. </b></span></span><span style="font-family: "times new roman" , serif;"><o:p></o:p></span></i></span></div>
Sam Wilberryhttp://www.blogger.com/profile/04713999772476503639noreply@blogger.com4